Szeretni örökké

Írta: feszter25       

Email: f_eszter25@citromail.hu

18. fejezet

Franco és Oli miután abbahagyták a sírást lementek a nappaliba, hogy beszélhessenek a többiekkel, de senki nem volt ott.

-          Hogy mondjuk meg a gyerekeknek? – kérdezte Oli kétségbeesve.

-          Nem tudom. – válaszolta Franco – Még mindig nem tudom elhinni, hogy Flor nem mondta meg. Ennyire nem bízott bennem?

-          Lehet, hogy nem akarta, hogy lebeszéld. Biztos jó oka volt rá, hogy elmenjen.

-          Igen, az biztos.

-          Te tudod, hogy miért ment el? – Oliviát meglepte, hogy eddig a fiú semmit sem mondott neki.

-          Igen. Max miatt.

-          Mi?

-          Nem akarta felnevelni a gyerekét ilyen körülmények közt. – Franco megint sírni kezdte.

-          Miféle gyerek? Flor terhes?

-          Igen. Gyűlölöm Maxot, hogy ezt tette. GYŰLÖLÖM!!!

Franco szeme csak úgy égett a dühtől. Olivia még soha nem látta ilyennek. Eddig is mindig tudta, hogy Flor nagyon sokat jelent a fiúnak, de nem hitte volna Franconak van egy ilyen arca is. Oli gondolkozni kezdett, hogy vajon miért védi a fiú ilyen nagyon Flort. Aztán leesett neki. Fede miatt. Franco úgy gondolja, hogy amíg Flor velük van, addig a bátyja is. De most, hogy Flor elment a hite is, hogy Fede köztük él és vigyáz rájuk.

Ebben a pillanatban Max lépett be a nappaliba. Nem nézett ki valami jól, olyan volt mintha valami szörnyű dologra jött volna rá.

-          Hol van Floa? – kérdezte a fiataloktól.

Franco ránézett dühösen, felállt és megfogta Max ingét.

-          Elment. – üvöltötte a fiú Maxnak.

-          Mégis hova?

-          Mi közöd hozzá? Hiszen te miattad ment el. A te hibád. Gyűlöllek!

Franco elengedte Max ingét és sírva lerogyott a földre. Olivia csak nézte, ahogy szerelme összeomlik, majd odament Maxhoz és átadta neki a levelet. Maximo elolvasta és nagyon ideges lett.

-          Miért tetted ezt vele? – kérdezte Franco egy kicsit nyugodtabban. – Miért mondtad neki, hogy szereted amikor nem is. Miért áltattad hiú reményekkel? Ha tudnád… - nem fejezte be a mondatát.

-          Mit kéne tudnom? Most tudtam meg, hogy Delfina végig átvágott engem. Nincs baba, nem volt műtét. Hidd el, ha hamarabb tudtam volna nem így alakult volna a tervem.

-          A terved? Az, hogy tönkre tedd Flort?

-          Nem. Én csak meg akartam védeni, nem akartam, hogy engem várjon hiába élete végéig.

-          Olyan vagy, mint a bátyám! – csattant fel Fran. – Menekülsz az érzéseid elől. Egy gyáva alak vagy!

Franconak eszébe jutottak a régi idők, amikor Flort vigasztalta, mert Fede bántotta.

-          Igen az vagyok. – vallotta be a gróf. – De most már harcolni fogok a szerelmemért.

-          Nem gondolod, hogy már egy kicsit késő?

-          Nem. A repülő még nem szállt fel. Még megállíthatom, csak hinnünk kell benne.

-          Hát ha te hiszel én is. – Franco felállt és megállt Maxxal szemben. Szemében már nem volt harag. – Hozd vissza őt! Bízom benned.

A grófnak ez nagyon jól esett. Azon nyomban ránézett az órájára. Negyed 12 volt. Ha oda akar érni a felszállás előtt, most kellett, hogy induljon. Gyorsan el is köszönt a fiataloktól és kirohant a házból, egyenesen a kocsijához.

☺☻☺

Flor és Franz már a reptéren voltak. Nem sokkal ezelőtt találkoztak a parkban, és onnan jöttek tovább ide. Épp most vette meg Franz a jegyeket és rakták be a csomagokat.  Rájöttek, hogy van még fél órájuk a felszállásig, ezért a férfi meghívta Flort egy üdítőre.

-          Szerinted mikor fogják megtudni, hogy elmentem? – kérdezte Flor.

-          Szerintem hamarabb, mint gondolnád.

-          Hogy fogják bírni?

-          Nehezen, de majd csak túlteszik magukat rajta. Hozzá fognak szokni, hogy nem vagy velük.

Flornak erre eszébe jutott egy emlék:

Federico temetése utáni estén Flor nem tudott aludni. Nem tudta felfogni mi történik vele, hogy mi történt a hercegével. Felült az ágyába, majd felállt és lement a nappaliba. Ott körül nézett és leült a fotelre. Nem mondott semmit, csak nézett maga elé üresen. Egy furcsa érzés lett úrrá rajta, az, hogy valaki figyeli. Nem nézett körül. Tudta, hogy hercege figyeli őt.Megvárta míg ez az érzés átjárja az egész testét, majd meszólalt.

-          Tudom, hogy itt van Don Frigo. Kérhetnék öntől valamit? Kérem, ne figyeljen, ne segítsen nekem. Hagyja, hogy a gyászom elmúljon magától. Maga is lépjen ki az életemből egy szó nélkül, mint már annyian. Beteljesítem az ígéretemet, vigyázni fogok a testvéreire, soha nem fogom őket magukra hagyni. Harcolok majd a boszival egészen addig, míg a jó nem győz. De nem kell a segítsége. Tovább akarok lépni. Megígérem önnek, hogy nem fognak engem soha sem szomorúnak látni, nem fogok többet sírni ön miatt. Örökké szeretni fogom magát, az én Jégcsapomat, és majd egyszer találkozunk, ott fenn. De az még sokára lesz.

Flor még mindig érezte a férfi jelenlétét.

-          Nem hallja, menjen el! Hagyjon minket tovább élni.

Flor végne nem érezte a figyelmet. Lassan felállt és csak ennyit mondott:

-          Ég önnel, Don Frigo! – majd felment a szobájába.

Flornak eszébe jutott, hogy többször nem is érezte a férfi jelenlétét. Tovább lépett.

-          Köszönöm, fizetnék. – mondta Franz a pincérnek. – Flor, indulnunk kell.

-          Rendben.

Flor felállt és mevárta míg Franz kifizet a két pohár vizet, majd elindulta a Németországba induló gép bejárata felé.

-          Flor tudnod kell valamit. – szólalt meg Franz amikor beálltak a sorba.

-          Mit?

-          Max hazudott neked. Még mindig szeret téged. Csak azért tette ezt, mert nem akarta, hogy miatta szenvedj és aztán a baba miatt is. Muszáj volt ezt elmondanom neked.

-          Jól tetted. Már egy ideje én is tudom, hogy ez a helyzet.

-          Micsoda?

-          Tudod Fede is ugyanezt csinálta velem.

-          Értem. Szóval még így is akarsz jönni?

-          Igen.

☺☻☺

Max megérkezett a reptérre és gyorsan befutott a kapun. Szemével keresni kezdte a Németországi gép feliratát. Már csak egy negyed órája volt, és a reptér nagyon nagy volt. Ekkor eszébe jutott Flor régi modása, amit mindig a gyerekeknek mondott: „Mindig kövessétek a szíveteket!”.  Max most ezt tette. Megállt a reptér közepén és becsukta a szemét. Kiszűrt minden hangzavart a fejéből. Csak Flor édes hangját hallotta. Majd kinyitotta a szemét. Már tudta merre menjen.

☺☻☺

Flor már majdnem odaadta a jegyét a beszállóőrnek, amikor is kiabálást hallott meg maga mögött. Valaki a nevét kiabálta. Flor kiállt a sorból és neki.

-          Flor! – ordította Max. Már látta maga előtt a lányt, akit nagyon meglepett, hogy a férfi itt van.

-          Maga meg mit keres itt? – kérdezte Flor.

-          Téged. El kell mondanom valamit. – Max nagyon kifulladt.

-          Rosszul van? Jöjjön, üljön le. – Flor odakísérte egy székhez. Franz is kiállt a sorból és odament a szerelmesekhez.

-          Mi folyik itt? Maximo mit keres itt?

-          Nem tudom. – válaszolta lány. – Mit akar mondani?

-          Franz magunkra hagyna egy kicsit? – kérte Max aki megnyugodott.

-          Persze. – Franz arrébb állt.

-          Flor én nagyon ostoba voltam. – kezdte Max. – Nagyon szeretlek téged, és azt szeretném, ha együtt lennénk örökre.

-          De maga nős és Delfi gyereket vár.

-          Nem. Delfina nem terhes, hazudott mindenkinek.

Flor mélyen Max szemébe nézett. Látta, hogy a férfit is megviselték a történtek. Egy ideig szó nélkül ült, majd nevetni kezdett.

-          Mi olyan vicces ezen? – kérdezte Max.

-          Csak az, hogy Delfinek már megint sikerült csőbe húznia engem, vagyis minket.

-          El fogom hagyni őt és el szeretnélek venni téged.

-          Ez most komoly?

-          Ennél komolyabb nem is lehetne. Már semmi sem állhat közénk, drágám.

-          Ez igaz. – Flor mosolyogni kezdett és megölelte szerelmét.

-          Na akkor egyedül utazom? – kérdezte Franz.

Flor és Max kibontakoztak az ölelésből és felálltak. A lány ránézett szerelmére, majd Franzra és nevetni kezdett.

-          Igen.

-          Maradsz?

-          Igen. Nekem itt a helyem. – Flor ránézett Maxra, aki felemelte szerelmét és megpörgette, majd megcsókolta. Flor érezte, hogy a falak a szíve körül összedőlnek és újra boldog. Már nem egy Jégcsap, egy kődarab.

-          Tudtam, hogy így fogsz dönteni. De nekem most mennem kell. Sok szerencsét kívánok nektek!

-          Köszönjük! – a két szerelmes nevetve nézték ahogy Franz felszállt a gépre, majd hazaindultak.

Flornak még csak most jutott eszébe, hogy valamit nem is mondott meg szerelmének.

-          Figyeljen Don Minimo.

-          Igen.

-          Ha Delfinek nem lesz babája attól maga még mindig apa lesz.

-          Ezt meg hogy érted? Delfina nem vár babát, szóval nem leszek apa.

-          Lehet, hogy ő nem, de én igenis terhes vagyok.

-          Mi? – Max nem tudta, hogy szerelme csak hülyéskedi- vagy igazat mond.

-          Jól hallotta, gyereket várok. – mosolygott rá félve Flor a férfira.

Max megállt. Egy kis ideig fel sem tudta fogni, de aztán boldogan megcsókolta szerelmét. Flor nem tiltakozott a kellemes csók ellen. Sőt megnyugodott, hogy Maximo örül a babának.

-          Ez nagyszerű, el sem hiszem. Biztos?

-          Hát persze, hogy biztos. – mondta Flor egy kicsit mérgesen, hogy szerelme nem bízik benne.

-          Jó, ne kapd fel a vizet. Ahogy haza érünk kirúgom Delfinát és mindenkinek bejelenthetjük a kis érkezőt. Várjunk csak, te úgy akartál elutazni, hogy nem mondod meg nekem, hogy a gyerekünket várod?

-          Igazság szerint igen. Azt hittem, hogy maga boldog a nővéremmel. Nem bírtam abban a házban így tovább élni. Különben csak páran tudtak a kicsiről.

-          Kik?

-          Franz és Franco.

-          Miért nem mondták el?

-          Én kértem tőlük. Megbocsát nekem?

-          Persze, ha te is megbocsátasz nekem, mert hazudtam.

-          Igen.

-          Akkor minden rendben.

-          Egy valami nincs. Delfina.

-          Mondtam, hogy majd kirúgom.

-          Ezzel nincs is baj. De ő a gyerekek gyámja és a bíró nem fog hinni nekünk. Nem fogja elvenni Delfitől a gyámságot.

-          Igen, ez igaz. Mit tegyünk?

-          Valahogy csapdába kéne csalni őket. De hogyan?

-          Ha majd együtt lát minket biztos nagyon dühös lesz, és mi majd felvesszük azt, amiket mond.

-          Jó. Szeretem magát.

-          Én is szeretlek.

Megcsókolták egymást, majd beültek a kocsiba és hazamentek.

☺☻☺

-          Hol marad már Max? – kérdezte izgatottan Franco szerelmét.

-          Nem tudom. Biztos már jönnek haza. – nyugtatatta Oli.

-          De már egy órája elment. Mi van, ha Flor nem jön haza?

-          Biztos haza jön. Bízz Maxban.

-          Jó.

Ebben a pillanatban nevetgélve belépett Flor és Max. Franco azonnal odarohant Florhoz és szörösan megölelte.

-          Ilyet ne csinálj soha többé. – mondta a fiú.

-          Jó. – Flor nagyon meghatódott, hogy Fran így vigyáz rá.

-          Ugye, hogy Max visszahozta? – kérdezte szemrehányóan Oli.

-          Igen. Kösz Max.

-          Szívesen. Delfina hol van?

-          Biztos a szobájában.

-          Jó. Beszélek vele.

-          Sok sikert!

Max adott egy csókot Flornak, aki nagyon izgult miatta. Reménykedett, hogy Delfi nem fog semmit sem tenni vele.

-          Látom kibékültetek. – Oli rákacsintott Florra.

-          Igen. Olyan boldog vagyok.

-          Különben gratulálok a babához.

-          Franco mondta el?

-          Aha, de ne haragudj rá.

-          Nem haragszom, sőt hálás vagyok.

Flor és a sze