Szeretni örökké

Írta: feszter25

Email: f_eszter25@citromail.hu

15. fejezet

Flor alig aludt azon az éjszakán, minden órában felébredt és alig tudott visszaaludni. Megnehezítette a dolgát, hogy éjszaka legalább 3-szor ment ki hányni a fürdőbe.  Reggel 6- kor már lent volt a konyhában és ott sürgölődött. Megcsinálta a gyerekek uzsonnáját és evett. Egy órával később futott be Gréta. Meglepte, hogy Flor már fenn van.

-          Hát te? – kérdezte a német nő.

-          Nem tudtam aludni. – válaszolta fáradtan a lány.

-          Régóta fönn vagy?

-          Aha. – Flor ásított egy nagyot.

Ebbe a pillanatba Delfi lépett be a konyhába.

-          Jó reggelt! – köszönt – csak nem túlóráztok?

-          Nagyon vicces… – Flor rá se nézett nővérére.

-          Most elmegyek a nőgyógyászomhoz, hogy megnézze, hogy a gyerekem hogy van.

-          Ilyen korán? Rendel valamelyik orvos egyáltalán reggel 7- kor?

-          Igen. Az én orvosom. Légyszi mondjátok meg Maxinak, hogy elmentem és majd jövök.

-          Igenis. – Gréta bólintott.

Delfina kiviharzott a házból.

-          Micsoda boszorka. – Flor magában mormogott, aztán beleszürcsölt a teájába.

-          Ne is gondolj rá, kicsim. – Gréta megsimogatta a lány arcát.

-          Jó.

-          Na és miért nem tudsz aludni?

-          Nem akarok róla beszélni. – Flornak hírtelen megint hányingere támadt. Gyorsan kifutott a konyhából, a legközelebbi mosdó felé. Amikor beért a WC fölé hajolt és kihányta a reggelit, amit evett. Mikor elmúlt a hányingere felállt és belenézett a tükörbe. Az arca fal fehér volt és az egész teste remegett. Ezután összeszedte magát és visszament a konyhába. Ott még mindig Gréta várta.

-          Jól vagy kicsim? – kérdezte.

-          Igen, már jobban.

-          Mi történt?

-          Elkaptam egy vírust. – hazudta a lány.

Ebbe a pillanatban mindenki, aki eddig aludt belépett a konyhába. Először az ikrek, aztán a gyerekek, majd Evaristo és a legkésőbb Maximo és Franz. Flor nem reggelizett velük, csak ott volt és hallgatta őket. Nagyon fáradtnak érezte magát. Állandóan ásítozott.

-          Flor, csak nem vagy fáradt? – kérdezte Franz. Flor üres tekintettel ránézett, amitől a férfi rögtön tudta a választ.

-          Ne is mondja, amikor reggel lejöttem, Floricienta már rég elkészítette a reggeliket. – mondta Gréta.

-          De jó, akkor ma te készítetted az uzsit? – érdeklődött Tomas.

-          Igen. – Flor megsimogatta a fiú szőke fürtjeit. – Gondoltam kiengesztellek titeket amiért ma nem én viszlek titeket a suliba.

-          Mi? – Robi kétségbe esett.

-          El kell intéznem pár dolgot.

-          Majd én elviszlek titeket. – javasolta Max. – Úgy sincs semmi dolgom.

-          Jó! – a gyerekek arcáról eltűnt a szomorúság és kifutottak a konyhából, fel a táskájukért.

-          Köszönöm! – mondta Flor.

-          Semmiség. – Max rámosolygott szerelmére és ő is elhagyta a helyiséget.

-          Milyen dolgod van? – kérdezte Franco, rejtve, hogy nehogy Eva és Gréta meghallja.

-          9- re vagyok bejelentve a nőgyógyászomhoz.

-          Ne kísérjelek el?

-          Nem kell, köszi.

-          Mikor indulsz?

-          Nem sokára. Kb. negyed óra múlva.

-          Jó, majd mindent mesélj el. Most megyek, találkozom Olival.

-          Jó, szia. – Flor adott egy puszit Franconak, aki ez után kiviharzott a házból.

-          Ne vigyelek el? – kérdezte Franz.

-          Nem kell. Ezt inkább egyedül intézném el.

-          Jó, de miután megjöttél szeretnék beszélni veled.

-          Ok. Na most akkor indulok.

-          Sok sikert!

Flor kiment a nappaliba, felvette a kabátját és elindult az orvoshoz.

☺☻☺

Eközben Delfina megérkezett a ’nőgyógyászához’, Lorenzohoz.

-          Jaj, drágám kell egy hamis ultrahangkép, hogy hitelesebb legyen a terhességem. – kezdte a nő.

-          Rendben, elintézem. – vágta rá Loro.

-          Az az ostoba Max mindig velem akar jönni és mindig a képről kérdezget és megígértem, hogy ma viszek neki.

-          Értem. Különben mi van veletek?

-          Semmi, de hamarosan kezdetét veszi a ’kikészítjük Flort’ hadművelet.

-          Mi?

-          Jól hallottad.

-          Mivel akarjátok kikészíteni?

-          Tudod, Max elhagyta és az apja is meghalt. Lesz épp elég sebet felszakítani.

-          Ez most komoly? Flor apja meghalt?

-          Igen, pár napja.

-          Szegényke.

-          Mi? Ugye ezt nem gondolod komolyan? Még mindig szerelmes vagy belé?

-          Nem, dehogy. – hazudta Lorenzo.

-          Na azért. Kész a kép?

-          Igen, egy perc. – a nyomtató kinyomtatott egy képet amin egy nagy kuszaság volt középen egy ponttal.

-          Tökéletes. Még lenne valami.

-          Mégpedig?

-          Meg tudod hamísítani Maximo hangját? 

☺☻☺

Maximo elvitte a gyerekeket a suliba. A kapunál adott Robinak egy puszit és a két fiúval kezet fogott. Az igazgatónő észrevette őket és odament a grófhoz.

-          Jó reggelt, Gróf úr! – köszönt neki.

-          Jó reggelt! Ma én hoztam a srácokat a suliba.

-          Azt látom. Ti csibészek, menjetek be, mindjárt kezdődik a tanítás. – mondta a nő és kezével az osztálytermek felé mutatott.

-          Szia Max! – köszöntek el és befutottak az iskolába.

-          Florencia véletlenül nem látogat ma erre felé?

-          Azt hiszem, ma ő jön a srácokért. Miért?

-          Beszélnem kell vele.

-          Miről lenne szó? Talán tudok segíteni.

-          Tudja, hamarosan itt van az anyák napja. Ilyenkor mindig egy kis rendezvényt készítünk a szülőknek. Minden évben más család csinálja az előadásokat.  Tudom, hogy múlt évben már volt a Fritzenwalden család, de az előadás olyan jól sikerült, hogy a közönség újra ezt a családot szeretné.

-          Mit csináltak tavaly? – érdeklődte Max.

-          Egy színdarabot adtak elő. A Hamupipőkét. Nagyon nagy sikere lett. Ha gondolja odaadom önnek a felvételeket, amik megörökítették.

-          Jó, köszönöm.

-          Nehéz lesz felülmúlni. Akkor elvállalják a szervezést?

-          Még megbeszélem Florral és értesítem magát.

-          Köszönöm.

Az igazgatónő befutott, megkereste a filmszalagot és odaadta Maxnak. Ezután visszament az ő birodalmába, az iskolába.

Maximo megnézte a kazetta feliratát. Ez állt rajta: Anyák Napja 2004 – Fritzenwalden család. Miután elolvasta betette a zsebébe és haza indult.

☺☻☺

Flor izgatottan érkezett meg az orvosához. Ő volt az első betege aznap a dokinak. 9 óra 10 perckor be is hívták Flort a kórterembe.

-          Jó reggelt! – köszönt neki az orvos.

-          Önnek is! – válaszolta Flor.

-          Na nézzük mi a helyzet a babával. – az orvos megmutatta Flornak hova kell feküdnie. Utána bekente Flor hasát valami hideg krémmel és elővette az ultrahangot. bekapcsolta és rátette a lány hasára. Pár másodperc múlva Flor valami nagy kuszaságot látott a képernyőn. Nem tudta kiveni, hogy hol van a gyereke, ami kétségbe ejtette.

-          Hol van? – kérdezte meg aztán.

-          Itt. – a doki rámutatott középen egy kis pontra. Flort elöntötte a boldogság. Nem is tudta elhinni, hogy egy kicsi ember él benne. Teljesen meghatódott. Csak nézte a monitort és sírt, és közben nevetett.

-          Jól van?

-          Igen, csak olyan boldog vagyok.

-          Jó, most maga mozgassa. – a doktor odaadta Flornak az ultrahangot.

-          Ez most komoly? – Flor nem tudta elhinni.

-          Persze. – Flor megfogta a szerkezetet és elkezdte mozgatni, hogy minél tökéletesebben lássa a kicsit.

-          Látja?

-          Igen. – nevetett Flor. – Olyan pici.

-          Igen. Ha legközelebb jön, akkor már egy kicsit nagyobb lesz. Most elveszem a gépet és kikapcsolom. Addig törölje le magáról a kenőcsöt.

-          Jó. – Flor úgy tett, ahogy az orvos mondta.

-          Adok magának ajándékba egy képet a piciről.

-          Köszönöm.

-          Semmiség. Remélem a következő alkalommal megismerhetem a férjét is.

-          Nem vagyok férjnél. – mondta Flor, akit meglepett a doki mondata.

-          Bocsánat. Akkor a gyerek apját. – javította ki magát az orvos.

-          Félek, vele nem igazán fog találkozni. – jelentette ki Flor.

-          Szóval egyedülálló?

-          Igen. Köszönök mindent, de most mennem kell. Viszlát!

-          Viszont látásra!

Az orvos még odaadta Flornak a képet. Flor kiment a teremből. A folyosón egyedül volt. Nekidőlt a falnak és sírni kezdett. Most nem a boldogságtól. Azért sírt, mert mindig úgy képzelte, hogy ezt a pillanatot élete szerelmével éli át. Hogy majd együtt nézegetik a kisbabát, és együtt örülnek és sírnak. De nem így lett. Most egyedül van és ez ellen nem tehet semmit. Rossz volt hallani, hogy egyedülálló. Azt kívánta, hogy Maximo itt legyen vele, és azt mondhassa neki, hogy szereti.

Pár perc múlva megnyugodott és megnézte a képet. Aztán eltette, letörölte a könnyeit és elindult haza, a valóságba.

☺☻☺

Max egy fél óra múlva ért haza. Rögtön bement a szobájába, hogy megnézhesse a videót. Amikor elkezdte nézni megdöbbent, hogy Flor a mostoha és Delfi Hamupipőke. Ez a felosztás így nem stimmelt. Nagyokat nevette Flor féltékenységi rohamain, Fede szövegmondásán, de legjobban Gréta megjelenésén nevette a legjobban. Most először fogta fel, hogy mit jelentettek egymásnak Flor és Fede. Úgy néztek egymásra a felvételen, ahogy ő nézett régen Florra. Viccesnek tartotta, hogy Delfi lábára nem ment fel a cipő, de aztán sajnálta, hogy nem Flor lett a végén a királynő. Aztán jött Flor beszéde. Gyönyörű volt, nagyon megható. Max tejesen elérzékenyedett a végére. Úgy érezte, hogy a lány minden szava neki szól. Amikor vége lett a felvételnek, kivette a lejátszóból a kazettát és eltette. Sokkal jobb kedve lett ettől az előadástól. Már értette, hogy miért kedveli mindenki annyira Florenciát. Mindenkiben meglátja a jót és minden esetben csakis önmagát nyújtja, ami egy igazi enyhülés a mai világban. Mindenkinek jobb kedve lesz, ha ő megjelenik. Már a kisugárzása is olyan üdítő. Max még egy kicsit álmodozott, aztán kiment a szobájából.