Szeretni örökké

Írta: feszter25       

Email: f_eszter25@citromail.hu

14. fejezet

Flor ült a padon és sírt. Arcát a kezeibe temette. Csak az apjára tudott gondolni. Hírtelen valami meleg érintette meg a reszkető kezét. Flor felnézett. Franco két kék szemét látta maga előtt. Franco megölelte a lányt.

-          Istenem, már mindenhol kerestelek. – mondta a fiú.

-          Miért?

-          Azt hittük eltűntél. Jól vagy?

-          Nem, nagyon hiányoznak a szüleim. - Flor újra megölelte Francot.

-          Figyelj, mennyünk vissza a táborhelyünkhöz. Ott majd egy kicsit megnyugszol. Mindenki aggódik miattad. Minden rendbe jön. – ezzel felsegítette a lányt a padról és elindultak.

Flor még egyszer visszapillantott Esperanzára és az apjára, de nem látta őket sehol. Úgy eltűntek, mintha soha ott se lettek volna. Flor nem tudta mit higgyen. Ez egy jel volt, hogy soha ne adja fel az álmait? Lehetséges lenne, hogy a kislány és az apja nem is léteznek? Ha mégis, akkor hova lettek?

Franco amikor megérezte, hogy Flor reszket, ráterítette a kabátját. Flor hálásan nézett rá és letörölte a könnyeit. Már látta maga előtt azt a helyet, ahol a többiek voltak. Nem reszketett, összeszedte magát és visszaadta Franconak a kabátját.

-          Nagyon haragudnál, ha én most elmennék? – kérdezte a fiút.

-          Hova akarsz menni?

-          El. El innen.

-          Jó, de előbb leülsz egy kicsit közénk és eszel valamit.

-          Nem vagyok éhes.

-          Kötelezlek rá, hogy egyél. A baba miatt és persze magad miatt is.

-          Jó. – enyhült meg a lány.

☺☻☺

Tomas Maxxal kereste Flort. Már mindenhol megnézték, de nem találták. Mindketten nagyon aggódtak. Visszamentek a pokrócokhoz. Kis idő múlva mindenki visszaért, kivéve Francot. Gréta adott egy szendvicset Tominak, hogy nyugodjon meg. A kisfiú elkezdte majszolni, amikor is meglátta Francot a messziségben és mellette Flort. A félelme rögtön elillant. Letette a szendvicset és futni kezdett az érkezők felé. Mindenki Tomas után nézett és meglátták a fiatalokat. Egytől- egyig megnyugodtak, hogy nem történt semmi baj.

Tomas amikor odaért Florhoz a nyakába ugrott.

-          Jaj, de jó, hogy nem történt semmi bajod. – mondta.

-          Mi bajom eshetne? Én vagyok Florencia Santillan, velem semmi nem történhet, nem eshet bajom, mert a tündérkék vigyáznak rám. – válaszolta nevelte Flor.

-          De azért nem árt, ha aggódunk egy kicsit miattad. – mondta Franco.

-          Gyere, már mindenki nagyon vár. – Tomas húzni kezdte a lányt a tábor felé.

Flor ránézett Francora, aki bólintott és elindultak tovább.

-          Egyébként, hol voltál? – kérdezte meg aztán Tomi.

-          Ott, azon a játszótéren. – mutatta az ujjával a lány.

-          Miért mentél oda?

-          Gondolkozni. – vágta rá Flor.

-          És gondolkoztál?

-          Igen. Képzeld, találkoztam egy nagyon aranyos kislánnyal. Jót beszélgettem vele.

-          És ő most hol van?

-          Nem tudom. Jött érte az apja és azóta nem láttam.

-          Majd ha látod azt a kislányt, szólj nekem, hogy megköszönhessem neki, hogy vigyázott rád. – Tomi nagyot nevetett.

-          Jaj, de édes vagy. – Flor is nevetett.

Hamarosan megérkeztek a táborhelyre, ahol mindenki üdvözölte Flort és Francot. Mindezek után a fiúk elmentek még focizni. Most Maximo volt a bíró. Flor is közelebb merészkedett a pályához és most Max mellett állt.

-          Te nem akarsz beállni? – kérdezte a gróf.

-          Nem, köszönöm. Elég nehéz játéknak néz ki. – válaszolta nevetve Flor. Elég furcsán érintette, hogy szerelme csak így megszólítja, de jobb mintha tök csöndben lennének.

-          Nem annyira nehéz, csak figyelni kell. Gondolkoztál az ajánlatomon?

-          Igen.

-          És?

-          Azt hiszem ez nekem nem fog menni. Nagyon szeretnék a barátja lenni, de…. – Flor nem tudta hogy fejezze be a mondatot.

-          De…. – Max türelmetlenül várta a folytatást.

-          De egy kis időt kérek. Még nem hevertem ki a történteket és addig ez nem menne nekem.

-          Nem heverted ki, azt ami köztünk történt? – a gróf nem nézett szerelme szemébe. A meccset nézte.

-          Nem. – Flor rávágta.

-          Értem. Szólj, ha túl vagy rajta. Addig is mindig számíthatsz rám.

-          Köszönöm. Most hagyom figyelni a játékra, nem zavarok. – Flor már meg is fordult, amikor valaki megfogta a csuklóját és visszahúzta.

-          Te sosem zavarsz Florszita. – mondta Max és erősen Flor szemébe nézett.

Flor nem válaszolt, csak megfordult és elment segíteni Grétának. A fiuk még egy félidőt lejátszottak és utána annyira kifáradtak, hogy inkább úgy döntöttek, hogy hazamennek. Mindenki segítette mindent elrakni, aztán bepakolni a kocsiba. Persze Franz megint mindent kivett Flor kezéből, hogy nehogy megterhelje magát a kismama. Már majdnem kész voltak, mikor egy kislány lépett közéjük és valakit nagyon keresett. Esperanza volt az. Flor észrevette és odament hozzá.

-          Szia Esperanza. – köszön a kislánynak.

-          Szia Flor.

-          Kerestelek a téren, de hírtelen eltűntél. Te is és az apukád is.

-          Elmentünk egy csaphoz lemosni a kezemről a fagyit. – Esperanza körülnézett – Hú, de sokan vagytok.

-          Igen, ők mind a családom.

-          Jó nagy család. – a lány teljesen elképedt.

-          Az. Várj, bemutatlak valakinek. – Flor körülnézett – Tomas!

-          Tomas? – kérdezte a lány.

-          Igen, ő az én fogadott fiam.

Tomi odafutott Florhoz:

-          Tessék.

-          Nezzd, ő az a lány aki megmentett. – mondta Flor. – Esperanzának hívják.

-          Szia. – köszönt a megszeppent kislány.

-          Szia. Köszönetet szeretnék neked mondani, mert vigyáztál Florra. – Tomas megölelte.

A kislányt váratlanul érték az események.

-          Inkább ő vigyázott rám, ameddig apa elvolt. – mondta aztán.

Tomi elment és Esperanza kettesben maradt Florral.

-          Mindent köszönök. – kedte Flor.

-          Én is.

-          Ha valami baj van, engem nyugodtam megkereshetsz. Itt a címem. – Florencia átnyújtott egy cetlit a kislánynak.

-          Köszönöm. Szia.

Esperanza adott egy puszit Flornak és elfutott a papájához, aki nem messze állt tőlük. Aztán Flor is beült a kocsiba és hazamentek.

☺☻☺

A kirándulóknak, amikor hazaértek, már annyi erejük sem volt, hogy vacsorázzanak. Mindannyian visszavonultak a szobájukba. Franco és Franz elköszöntek Flortól. Flor ezek után felment a gyerekek szobájába, de amikor belépett látta, hogy az összes gyerek már alszik. Adott mindegyikőjüknek egy- egy puszit a homlokukra. Aztán elment lefeküdni a szobájába.

Órákkal később sem aludt. Nem tudott elaludni. Eszébe jutott, hogy mikor nem tudott aludni utoljára:

Még Federico halála után pár nappal történt. Miután meghalt Flor egyáltalán nem aludt napokig. Mindig elfoglalta magát valamivel. Vagy takarított, vagy főzött, vagy portalanított. Ezen a bizonyos estén mosott, csak mosott és mosott. Már az összes ruhát kimosta, de még mindig nem volt elég neki. Kb. hajnali 3- kor Franco álmosan jött le a lépcsőn.

-          Mit csinálsz? – kérdezte a fiú.

-          Mosok. – válaszolta a lány semmitmondóan.

-          Flor, hajnali 3 van.

-          Tudom, és?

-          Te ezt most komolyan gondolod?

-          Persze.

-          Na jó, ülj re. Beszéljünk.

-          Muszáj?

-          Flor…

Franco és Flor leültek a kanapéra.

-          Miért csinálod ezt?

-          Mert ilyen kedvem van.

-          Nem azért, mert így vezeted le a fájdalmadat, amit Fede miatt érzel.

-          Ez nem igaz. – Flor úgy tett, mintha nem is érdekelné.

-          De igen. - Franco egyre eltökéltebb lett.

-          Jó lehet. Csak nem tudok aludni. – Flor megtört.

-          Fede miatt?

-          Igen. Tudod, amikor alszom mindig vele álmodom. Gyönyörűek ezek az álmok. Sokat nevetünk, boldogok vagyunk. de aztán felébredek és rádöbbenek, hogy a Frigó nincs mellettem. Pár perc múlva megint rátelepszik a szívemre a bánat és rájövök, hogy a Jégcsap meghalt. Hogy nincs itt és nincs kit szerethessek. Persze rajtatok kívül. – Flor sírni kezdett. – Nem akarok aludni. Nem akarok csalódni. Nem akarok szenvedni. Ezért inkább nem alszom. Kérlek, érts meg.

-          Jó, de ezt nem csinálhatod örökké. Már most nagyon kimerült vagy.

-          Tudom, de ideiglenes megoldásnak jó.