Szeretni örökké

Írta: feszter25

Email: f_eszter25@citromail.hu

11. fejezet

Flor egész nap nagyon furcsán érezte magát. Szédült, hányingere volt és a nap folyamán sokszor megszédült. A nappaliban ült és várta a doktor hívását. Ebben a pillanatban Franco lépett be a bejárati ajtón.

-         Szia, hogy vagy? – köszöntötte puszival a fiú a lányt.

-         Ma megint elájultam, – kezdte Flor – különben jól.

-         Mi?

-         Jól hallottad. Az orvos hívását várom az eredménnyel.

-         Hol? Mikor? Miért?

-         Akkor kezdem. Don Minimo szobájában beszélgettem Franzzal és amikor felálltam elájultam. A miértre majd a doki válaszol.

-         Ez hihetetlen.

-         Az a hihetetlen, hogy a gróf honnan tudta az előző ájulást? – Flor vallatóan nézett Francora.

-         Ne nézz így rám! Nem én mondtam el neki.

-         Jó, hiszek neked.

A telefon csörögni kezdett. Flor izgatottan felvette a kagylót.

-         Halló! Florencia Santillan vagyok.

-         Jó estét! Segura doktor vagyok és az eredmény miatt hívtam.

-         Na, ne csigázzon! Mondja!

-         Lehet, hogy ez váratlanul fogja érni. Gratulálnom kell önnek.

-         De miért? – Flor egyre izgatottabb lett.

-         Maga gyereket vár.

-         Mi? Az nem lehet.

-         De, jól hallotta. Holnap beugrom önökhöz személyesen is gratulálni és odaadni az eredményt.

-         Jó, de kérem, ne mondja meg senkinek,mondja azt, hogy a lelet nem mutatott ki semmit. Na mondja el senkinek!

-         Rendben. Köt az orvosi titoktartás. Akkor holnap. Jó éjszakát!

-         Jó éjt és köszönöm!

Flor lassan letette a telefont. Nem tudta elhinni amit hallott. Anya lesz! Mindig is ez volt az álma, de most ez rosszkor jött.

-         Na? Mit mondott? – kérdezte izgatottan Franco.

-         Semmit…

-         Ha ezt mondta volna nem így viselkednél. Na?

-         Ha feljössz a szobámba, elmondom.

-         Ennyire komoly?

-         Az.

-         Jó, mennyünk.

Flor és Franco felálltak a kanapéról és felmentek a lány szobájába.

§

Közben Malala, Delfina és az idióta beszélgettek a boszorkánytanyájukon.

-         Anyuci, most mit tegyünk? Max egész nap nincs velem, hanem a kócos után koslat.

-         Az a lényeg, hogy te még mindig grófné vagy. És a grófnéság sok pénzzel jár. – mondta a főboszi.

-         Igen, de nem szeretem, ha megaláznak. Na mindegy. Mi legyen a cseléddel?

-         Még semmi. Várjuk ki, amíg látszólag jobban lesz, akkor kell cselekedni.

-         Jó, te tudod.

A trió tovább folytatta a gonosz ötlet kidolgozását.

§

Közben Flor és Franco felértek a lány szobájába. Leültek az ágyra. Flor beszélni kezdett:

-         Nem tudom, mit tegyek.

-         Na azért ennyire nem lehet súlyos.

-         De… Terhes vagyok.

-         Hogy mi? – Franco döbbenten nézett a lányra. Erre nem számított.

-         Jól hallottad. Gyereket várok.

-         És ez biztos?

-         Igen. A doki mondta. A vérvétel kimutatta. Tudod, hogy mindig szerettem volna gyereket, de ez most nagyon rosszkor jött. De nagyon boldog vagyok. Franco, van kiért élnem.

-         És Maxxal mi lesz?

-         Mi lenne?

-         Ő az apja. Joga van tudnia róla.

-         Ahhoz is joga volt, hogy velem maradjon. Miből gondolom, hogy szeretné a gyerekét, ha engem sem szeret.

-         De mégis ő az apja.

-         Franco! Nem tudhatja meg! Ahogy senki ebben a házban. Érted?

-         De Flor…

-         Kérlek, tartsd tiszteletben a döntésemet.

-         Jó, rendben. És mi lesz, ha elkezd nőni a hasad?

-         Majd megoldjuk.

-         El sem hiszem, hogy anya leszel. – Franco megérintette a lány hasát és nevetni kezdett.

-         Tudom, olyan hihetetlen. Álmos vagyok. Tegyük el magunkat holnapra.

-         Jó! Jó éjszakát! – Franco adott egy puszit Flor homlokára és kiment a hálóból.

Flor átöltözött és ledőlt az ágyára. Nézte a fáját és gondolkozott. Vajon helyesen döntött? Helyes ha egy gyereket elvesznek az apjától? Hírtelen már nem gondolt az apjára, se Maxra. Csak azon járt az esze, hogy anya lesz és ez az érzés, először a napokban, boldogsággal töltötte el a szívét. Elhatározta, hogy mostantól csak a gyerekéje és a jövőjére fog gondolni.

Hamar elaludt azon az estén.

§