Szeretni örökké

Írta: feszter25

Email: f_eszter25@citromail.hu

8. fejezet

Flor és Franz későn este értek haza. Max a kanapén ülve várta őket.

-         Hol van Flor? – kérdezte.

-         A raktárban. – válaszolta Franz.

-         És hogy van?

-         Nem jól, egy kicsit egyedül akar lenni. A gyerekek?

-         Alszanak. Nagyon kiborultak.

-         Megértem őket. – mondta Franco két ásítás között. – Franz, te nyugodtan aludj Delfi régi szobájában. Gréta majd előkészíti neked.

-         Már meg is van, Her Franca. Már Franz érkezése után megcsináltam a szobát. – lépett be Gréta. – Hol van Floricienta? Jól van?

-         Ma a raktárban alszik, de holnap jön. Nincs valami jól. – válaszolta Franco.

-         Én azt mondom tegyük el magunkat holnapra, hiszem ki tudja mit hoz a jövő. – mondta Franz és fölment az emeletre. Franco is követte. Max és Gréta kettesben maradtak.

-         Her Gráf, maga még mindig szereti Floricientát? Őszintén….

-         Igen, teljes szívemből szeretem, de nem akarok neki fájdalmat okozni, ezért mutatom azt, hogy Delfinát szeretem.

-         Ez egy elég őrült ötlet, így is szenvedni fog.

-         Igen, tudom, de csak egy kis ideig. Bízz bennem Gréta, tudom mi a jó Flornak.

-         Rendben, Tudja kire hasonlít nagyon?

-         Kire?

-         Her Federicára.

-         Miért? – értetlenkedett Max. – Én teljesen más vagyok, mint Federico.

-         Nem nagyon. Tudja ő is pont ugyanezt csinálta miután rájött, hogy Delfina terhes. Nem akarta, hogy Flor miatta szenvedjen, ezért inkább bántotta a kislányt, hogy kiszeressen belőle.

-         És sikerült neki?

-         Nem. Flor nem szeretet ki belőle, ahogy Fede se Florból. Egy idő után már Her Federica nem bírta, hogy tovább bántsa szerelmét és Flor se tudta gyülölni az ő Frigóját.

-         De nekem sikerülni fog. – mondta elszántan a gróf.

-         Higgyen amit akar, de egyet ne felejtsen el; Az igaz szerelem mindig győz. Ezt Floricientától tanultam.

Ezek után Gréta elment aludni. Maximo egyedül maradt az üres és sötét nappaliban. Elképzelte, ahogy Flor az előbb elhangzott mondatot mondja. Most először érezte azt, hogy nem biztos a döntésében. Kiszaladt a bejárati ajtón.

§

Flor úgy érezte magát aki már napok óta nem aludt volna, de ahogy lefeküdt a raktárban található kanapéra nem tudott elaludni. Furcsa mód, most nem az apja, hanem Max járt a fejében. Felidézte magában a napokban történteket. Még mindig nem értette, hogy a fiú, hogy tehette ezt vele. Csak egy valamit tudott; Hogy még mindig teljes szívéből szereti Maximot és nem tudja őt elfelejteni, úgy ahogy az érzéseit sem. De ez így nem volt helyes. Utálnia kéne a férfit amiatt amit tett vele. Most először hosszú idő után eszébe jutott egy emlék.

A Fritzenwalden ház konyhájában volt. Elbújt. A földön ült, és sírva törölgette a tányérokat. Gréta észrevette és letérdelt mellé.

- Mi történt kicsim? – kérdezte a lánytól.

- Don Frigó állandóan bánt engem. – sírta Flor és abbahagyta a tányérok törlését.

- Biztos nem direkt csinálja, hiszen tudod, hogy mennyire szeret téged.

- Pont ezért nem értem. Ha annyira szeret, miért csinálja ezt?

- Mi történik itt? – lépett be Federico a konyhába. Látta, hogy Flor sír, de úgy tett mintha észre se vette volna.

- Semmi Don Frigó, csak a tányérokat törölgetem Grétával. – Flor letörölte a könnyeit.

- Az jó, most legalább azt csinálod amiért fizetlek.

- Hát persze. – Flor felállt a földről és kiment a konyhából.

Ezzel vége szakadt az emléknek. Már mindent értett. Értette, hogy honnan volt olyan ismerős neki ez az egész helyzet. Fede pont úgy viselkedett vele, ahogy most Max. Miután így meg világosodott csak ennyit tudott mondani:

-         Gyűlöllek! – ordította.

Épp ekkor Max állt meg a raktár bejárata előtt és halotta a kiabálást. Mindent értett, megfordult és elment. Flor ebben a pillanatban kirohant a raktárból. Furcsa érzése támadt, mintha eddig figyelték volna, de az utcán nem látott senkit. Visszament a raktárba és gyorsan elaludt.