Szeretni örökké

Írta: feszter25

Email: f_eszter25@citromail.hu

                                                           5. fejezet

Flor ziláltan ült fel az ágyon. Szörnyű, megmagyarázhatatlan érzés járta át a testét. Sírni kezdett, de nem tudta, hogy miért. Miért mondta ezt neki Eduardo? Mit jelent ez az egész?

Flor gondolatát Franco szakította félbe, aki jó reggelt kívánni jött a lánynak, de észrevette, hogy valami baj van.

-         Mi a baj, Flor?

-         Semmi, csak rosszat álmodtam.

-         Kitalálom, Maxról álmodtál.

-         Nem, Eduárdóról.

-         Eduárdóról? Az apádról?

-         Igen, azt mondta, tanuljam meg elengedni őt.

-         Ez mit jelent?

-         Hát épp ez az. Nem tudom.

-         Várjunk csak, te már több mint 1 éve nem beszéltél vele, akkor miért  mondana neked ilyet?

-         Nem tudom. De annyira rossz érzésem támadt. Tudod, mikor éreztem utoljára ilyet?

-         Mikor?

-         Amikor Fede meghalt. Pont ugyanilyen érzés volt. Nem tehetek ellene semmit és nem múlik.

-         Ez butaság Flor. Gyere le reggelizni.

-         Lehet, hogy igazad van. Ok, megyek, csak felöltözöm.

-         Az asztalnál várlak.

Franco kirohant a szobából. Flor azon gondolkozott, amit a fiú mondott. Igen, igaza van, ez butaság. Ezután kikellt az ágyból, felöltözött és lement az étkezőbe.

Már mindenki megérkezett az étkezőbe és elkezdtek enni. Mindenki néma volt, a gyerekek mérgesek voltak Maxra, Franco Oliviára gondolt, Nico pedig Valentinára. Flor nem evett semmit, csak az álomra tudott gondolni, de amikor épp körül nézett véletlenül Maxxal találkozott a tekintete. Gyorsan elfordította a felét. Talán az álomnak köze van Maxhoz? Nem, az lehetetlen. Az apja valamit közölni akart vele, de mit? Ekkor Evariszto lépett be a szobába és beszélni kezdett.

-         Senorita Florencia, valaki keresi önt.

-         Nem mondta meg a nevét?

-         Nem, kisasszony, de nagyon fontos, ahogy elnéztem.

-         Rendben, köszönöm Eva. Ha most megbocsátotok, dolgom van. – Flor felállt és kiment a nappaliba.

-         Remélem a húgom nem keveredett semmi bajba. – mondta gúnyosan Delfina.

-         Fogd be boszorkány. – mondták egyszerre a gyerekek.

Ebben a pillanatban valami zaj hallatszott ki a boszorkák szobájából.

-         Mami, te hagytad bekapcsolva a tévét?

-         Nem, kikapcsoltam.

-         Akkor miért szól.

-         Maradjatok csöndbe. – mondta Franco, felállt és bement a tévéhez. Mindenki felállt és követte.

Amikor beértek a szobába, a tévében az új hírek mentek: „ Tegnap éjszaka egy hajó elsüllyedt a tengerbe. A fedélzeten lévők mind meghalltak. Eddig csak pár holtestet tudtak azonosítani. Egyik közülük a nagyszerű hajós Eduárdo Fazzarino. A holtestét a hajó roncsai alatt találták meg.”

Franco sírni kezdett, amikor meglátta Eduardo mosolygós képét a képernyőn. Nem tudta mit tegyen.

-         Istenem, ez nem lehet igaz. – mondta aztán.

-         Eduardo Fazzarino?

-         Ő…

-         Ő…

A gyerekek nem tudták tovább mondani, mert sírni kezdtek. Max nem értettete miért sírnak.

      -    Mi a baj? – kérdezte aztán.

      -    Eduardo Fazzarino – kezdte Franco – Flor apja.

Flor mindeközben meglátta látogatóját az ajtóban. A férfin egyenruha volt és még soha sem látta. A kezében egy fekete boríték volt.

-         Részvétem kisasszony.

Odaadta Flornak a borítékot és elment. Flor nem tudta mit kezdjen a borítékkal. Biztos valaki másnak szól, jobb, hogyha ki se nyitom. Majd elindult vissza az étkezőbe.

Max először nem fogta fel a szavak értelmét, aztán leesett neki. Hogy történhetett ez, épp most. Flor bele fog ebbe halni.

-         Ez szörnyű. – mondta Delfi mosolyogva.

Mindenki sírni kezdett. Senki nem vette észre, hogy Flor lépett be a szobába. A lány csak azt látta, hogy mindenkinek a könnyes a szeme. A tévében az apja mosolygós arcát látta., és ezt hallotta: „ Eduardo Fazzarino tegnap elhunyt hajószerencsétlenségben.” . A többi  már nem számított. Flor kezéből kiesett a boríték és a földre hullott. Franco hátrafordult és észrevette, hogy Flor ott áll az ajtóban, arca fal fehér, szemei szomorúak és nem mond semmit. A fiú tudta, hogy Flor mindent hallott. Látta ahogy a lány a földre zuhan, arcát a kezeibe temeti és zokog. Odafutott hozzá és átölelte. A szobába lévők döbbenten nézték a jelenetet. Franco elengedte Flort és felvette a levelet a földről. A levélben ez állt:

„ Sajnálattal értesítjük önt, hogy Eduardo Fazzarino tegnap az életét vesztette egy hajóbalesetben. Őszinte részvétünk! „

Flor abbahagyta a sírást és elvette Francotól a levelet, hogy elolvashassa. Olvasás közben könnyek potyogtak a szeméből. Már mindent értett. Értette az álmot. Flor zokogva rohant ki a szobából, aztán a házból.