Szeretni örökké

Írta: feszter25  

Email: f_eszter25@hotmail.hu

                                                                     3. fejezet

Elérkezett a vacsora ideje. Mindenki megérkezett az asztaloz. Flor elég rosszul nézett ki, Franco leült mellé és megfogta a kezét. A boszorkány Delfina Maxomóval együtt érkezett meg.

-         Na végre Her Gráf. Azt hittem már soha nem jönnek meg. – jegyezte meg Gréte, de Evariszto elhallgatta.

-         Bocsánat Gréta, de dolgom volt a feleségemmel.

-         Na, együnk végre. – mondta izgatottan Thomas és enni kezdtek.

Max azon gondolkozott, hogy közölje az itt lévőkkel a terhességet. Egyikőjük se fogja jól fogadni. Robi és Thomas nagyon ki lesznek borulva, talán még jobban, mint az esküvő után. Az ikrek talán majd idővel hozzászoknak a helyzethez. Ekkor a szeme Franco mellett ülő Florra csúszott át. Látta, hogy Flor csak turkált a villájával a tányérjában. Még nem beszéltek a történtek után, pedig kéne. De talán így jobb. Ha megtudja a hírt csak jobban fogja utálni és pont ez a cél.

-         Figyelem, Maxxal bejelenteni valónk van. – állt fel delfi pohárral a kezében.

-         Mi? – nézett fel mindenki.

-         Nos, azt hiszem gyarapodni fog  családunk.

-         Ezt nem értjük.

-         Na, gyereket várok.

Mindenki megdöbbenten nézett Maxra. Thomas Florra nézett, majd Maxra, felállt és elrohant az asztaltól. Roberta követte, de még mielőtt elment volna csalódottan ránézett Maxra. Max nem tett semmit, nem próbálta megállítani a gyerekeket. Várta a többi reakciót.

Flor még erősebben szorította Franco kezét.

-         Flor minden rendben van? – suttogta Franco.

-         Szerinted? – Flor arca égett a dühtől és a szomorúságtól.

A fiú ránézett és megpróbálta menteni a menthetőt:

      -     Nos, gratulálunk nektek. Remélem boldogok lesztek. És ha most megbocsátotok,        fáradt vagyok, fefekszem.  – Flor előbb reagált a válasz adásra, majd felállt és kiment az étkezőből.

Max nem nézett a lány után, mindent értett.

-         Látod szívem, még Flor is örül neki. – ölelte meg férjét Delfi.

-         Igen, persze.

-         Gratulálok uram, végre apa lesz. – ölelte meg Evariszto Maxot.

-         Jajj, drágám el megyek aludni, hisz most már vigyáznom kell magamra a kicsi miatt.

-         Én is megyek kislányom.

-         Én is, találkozom Valennel. – mondta Nico és elment.

Max és Franco kettesben maradt.

-         Franco, te nem is gratulálsz?

-         Tudod, hogy mi a véleményem.

-         Igen, tudom.

-         Én megígértem valakinek, hogy nem szólók már semmit.

-         Gondolom ez a valaki Flor.

-         Hogy tehetted ezt vele?

Franco nem várta meg a választ, kirohant a konyhába. Max az asztalnál maradt egyedül, majd felállt és bement a szobájába.

Flor a szobájából kilépve be akart menni a gyerekekhez amikor el kezdett szédülni. A falhoz támaszkodott és mély levegőket vett, de a szédülés nem múlt. Csak Maxra és a gyaerekre tudott gondolni. Már nem érzett semmit, csak ahogy a teste a padlóra zuhan és eszméletét veszti.