Szeretni örökké

Írta: feszter25

Email: f_eszter25@citromail.hu

                                                           2. fejezet

Franco felfelé igyekezett a lépcsőfokokon. A gyerekek azt mondták neki, hogy Flor nagyon furcsán viselkedik. Franco mindig is első mindig is Flor jólétét tartotta előbbre, mint a magáét. Flor volt Franco első nagy szerelme, és most a legjobb barátja.

Mikor felért Flor szobájához sírást halott. Belépett az ajtón és meglátta Flort aki a fáját nézte és közben sírt.

-         Mi a baj? – kérdezte Franco megfogva Flor kezét.

-         Semmi. – felelte Flor, de a sírást nem tudta abbahagyni.

-         Előttem nem tudsz titkolózni, átlátok rajtad.

-         Nem mondhatom el, megígértem magamnak.

-         Na mondd el. – kérlelte Franco és letörölte Flor arcáról a könnyeket.

-         Rendben, - és Flor elmondott mindent Franconak – ennyi. – Flor a végére elsírta magát.

-         Hogy tehette ezt Max? Én annyira bíztam benne, és most nagyot csalódtam. Azt hittem, hogy ő neked az ideális barát.

-         Hagyjuk, ennek már vége. El fogom felejteni és minden rendben lesz. Remélem.

-         És én segíteni fogok mindenben.

-         Köszönöm, nélküled nem sikerülne.

-         Na mennyünk és mulassunk egyet.

-         Ne, most inkább ne, egyedül szeretnék maradni.

-         Minden rendben van?

-         Igen, minden.

-         Biztos?

-         Biztos. – ezt már Flor mosolyogva mondta.

Franco felállt és már indulni akart amikor Flor visszahúzta.

-         De egy szót se Maxnak, ne említs neki a dokgot

-         Legszívesebben beverném a képét.

-         Franco…

-         Ok, nem említem neki és nem bántom.

Franco kiment a szobából egyedül hagyva Flort. A lány befejezte a pakolást és elment megnézni a gyerekeket.

                                                                       §

Delfina mérgesen járkál a szobájába. Jól tudja, hogy Max tegnap este hol töltötte az éjszakáját. Nagyon dühös volt rá és Florra.

-         Jajj anyuci, az az ostoba Maximo már a kócossal volt egész éjjel. Most mit csináljak biztosan el fog válni tőlem.

-         Az egész a te hibád, mért nem bolondítod jobban magadba ahelyett, hogy a koszos hippivel játszadozol?

-         Anyuci én nem tehetek róla, hogy Max nem szerelmes belém, én mindent megtettem.

-         De ez nem volt elég kislányom. Talán  még megtudod menteni a házasságodat.

-         Hogyan?

-         Hazudj. Verd át Maximót úgy mint Federicót.

-         Ezt hogy érted?

-         Jajj kicsikém, még mindig nem tudod. Hát mond azt neki, hogy terhes vagy.

-         Anyuci ez zseniális. Ez eddig miért nem jutott eszembe?

-         Mert lefoglalt az a koszos hippi.

Ebben a pillanatban belépett Max a szobában. Malala felállt és még mieött kiment volna szobából titokban rákacsintott Delfinára. Delfina vette a jelet.

-         Maxi mackóm, beszélnem kell veled. – mondta és leültette maga mellé a férfit

-         Jó, mert nekem is beszélem kell veled.

-         Jó, de hadd kezdjem én.

-         Rendben.

-         Drágám, terhes vagyok.

Max ahogy meghallotta ezeket a szavakat mintha megállt volna a szíve. Nem tudta elhinni. Épp most. Mostmár biztos, hogy együtt marad Delfinával.

-         Drágám, nem mondasz semmit?

-         De, nagyon jó. – Max kicsikart magából egy mosolyt.

-         Én is olyan boldog vagyok. Vacsoránál mondjuk el a családnak. Úgy jó lesz?

-         Igen, persze.

Delfi kirohant a szobából. Max csak Florra tudott gondolni. Tudta, hogy Flor soha nem bocsát már meg neki. Túl késő. És most itt a fia. Gondolnia kell rá. Felelőséggel tartozik iránta. És mellette lesz. Mindörökké.