Hát itt egy újjabb fejezet.... Itt egy kicsit tovább haléadtam az eseményekkle, s egy újabb visszamlékezésnél hagytam abba.... Remélem tetszeni fog!!

A szemkontaktus most is megtette a hatását. Hermione immáron várakozóan nézett Dracora, aki viszont, talán büntetésképpen, nem csókolta meg. A lány megunta a játékot, s szenvedélyesen csapott le Draco ajkaira, ami ellen természetesen a fiúnak sem volt kifogása.

- Még mindig haragszol? – kérdezte Draco percekkel később, mikor ajkaik különváltak.

- Igen – suttogta Hermione, ám hangja egy kicsit remegett.

- Hát akkor nincs más választásom – somolygott a fiú, s megemelte Hermionét pont annyira, hogy a lány a derekát körbefonhassa a lábával. Apró csókokkal borította el Hermione nyakát, állát, arcát, fülét, homlokát, míg végül a száját vette birtokba. Draco szívesen tovább is ment volna, de tudta, hogy még nem lehet. Életében először volt szerelmes, és most érezte igazán, hogy tartozik valakihez. Az anyja rettegett az apjától, aki ezt kihasználta… Sokszor imperiot mondott rá, vagy egyszerűen csak crucioval kínozta.

- Még mindig haragszol? – suttogta a kérdést Hermione fülébe.

- Azt hiszem nem – mosolyodott el a lány.

- Akkor jó! – vigyorgott Draco.

- De most már tegyél le – mondta Hermione – Holnap, vagyis ma, nem fogok tudni felkelni – korholta a lány kedvesen szerelmét.

A fiú kelletlenül teljesítette Hermione kérését. – Jó éjszakát.

- Neked is – mondta Hermione mosolyogva, de gyorsan lehervadt, amikor eszébe jutott valami – Mikor mész haza?

- 8 kor Piton professzorral. Hop-porral – válaszolta kelletlenül.

Hermione kisimított egy rakoncátlan hajtincset Draco szeméből, majd megfordult, s kinyitotta az ajtót. Mielőtt becsukta volna még egy csókot dobott kedvesének, aki mosolyogva elkapta.

Mikorra viszonozta volna Hermione már be is csukta az ajtót.

Úgy ahogy rendbe hozta az ágyát, aztán egy puffanással beledőlt, s már aludt is.                                       ***

- Hermione! – dörömböltek az ajtón.

- Hermione! – hallatszott újra a kiáltás.

- Mi van? Ki az? Tessék?? – riadt fel Hermione mély álmából. Haja kócos, topja – amit hajnalban nem vett át – gyűrött, tekintete, pedig zavart tükrözött. Kipattant az ágyból, s gyorsan kinyitotta az ajtót – Mi történt? Baj van? – szegezte a kérdést a két fiúnak, akik meglehetősen furcsán néztek rá.

- Nincs semmi baj – válaszolta Harry, s közben megbökte Ront, hogy ne bámulja olyan feltűnően a barátnőjüket.

- Akkor miért dörömböltök az ajtómon hajnalok hajnalán? – tudakolta Hermione mérgesen, s közben nagyokat pislogott, hogy tisztábban lásson.

- Hermione, fél tizenkettő van – világosította fel Harry kedvesen a lányt – De látom még javában ágyban voltál – jegyezte meg, majd jelentőségteljesen végignézett Hermionén. A lány látva Harry pillantását, és Ron tátott száján jól megnézte magát. Először nem értette mire gondolt Harry: bár átöltözni nem volt ereje, a farmerét azért levette magáról, mielőtt beájult volna az ágyba. Most pedig ott állt két legjobb fiúbarátja előtt egy topban, és igen, egy szál bugyiban. Hirtelen elvörösödött – Ne haragudj, hogy felkeltettünk, de nemsokára ebéd, s gondoltuk szívesen megebédelnél – azzal Ront elráncigálva, ott hagyta Hermionét.

A lány örült, hogy Harry nem jött zavarba, s nem is rótta meg őt, amiért ilyen hiányos öltözékben nyitott ajtót, de Ron mikor maga elé képzelte Ron tátott száját még jobban elpirult, mielőtt még becsukta volna az ajtót.

Odament az ágyhoz, ami mellett a bőröndje volt, s kivett belőle egy másik farmert és pólót, tiszta fehérneműket, meg egy törülközőt, majd az ágytól balra lévő ajtón át bement a fürdőbe.

Gyorsan ledobálta magáról a ruháit, és beállt a zuhany alá. Sokáig folyatta magára a vizet, és közben gondolatai akaratlanul is elkalandoztak....

Tovább....->