Az intézetbe visszatérve a professzor behívatott magához. Kicsit tartottam attól, hogy fény derült tegnapi szökési kísérletemre és már tervezgettem, hogy mit fogok mondani.

„Én nagyon sajnálom… Elhamarkodott döntés volt…” vagy mondjuk „Hiányzik az öcsém, ezért tettem…” vagy esetleg „Bocsánat, ígérem nem fordul többet elő”…

Mikor azonban benyitottam a férfi irodájába minden előre megtervezett magyarázat elsuhant a fejemből. Csak álltam ott, mint egy szobor és vártam, hogy mondjon valamit. Mikor alaposabban körbezéztem, láttam, hogy Mr. Logan is itt van. Lehet, hogy büntetésből kétszer annyit kell majd edzenem… Már előre rettegtem a prof mondanivalójától.

- Amy, gyere üjl le.

Úgy is tettem. Leültem Xavier professzor asztalával szemben felállított székre.

- Arra gondoltunk Logannel, hogy mivel a te képességed nem alkalmazható sima edzésen használt robotok ellen, külön robotokon fogsz gyakorolni, amiken megtaníthatod urallni az adottságodat.

Teljesen ledöbbentem. Szóval teljesen másról van szó… Nem tud mégse a szökésről… Nagy kő esett le a szívemről és legszívesebben mindkettőjük nyakába ugrottam volna örömömben. Persze visszafogtam magam és csak egy halvány mosolyt engedtem az arcomra.

- Köszönöm szépen professzor és magának is Mr. Logan.

- Misterre semmi szükség. Maradjunk csak simán a Logannél, rendben?

- Rendben… Logan.

- Az első ilyen külön edzésed tíz perc múlva kezdődik. Legyél az irányítóteremnél.

- Igenis, professzor. - mondtam, majd felálltam és kifelé indultam.

- Amy és ami a tegnapi kis kísérletet illeti, kérlek máskor inkább beszéld meg velünk ha baj van. – mondta a professzor, mikor már az ajtónál álltam.

Szavai, mint derült égből villámcsapások értek. Megálltam és teljesen ledöbbentem.

- De hát… ön honnan tudja?

- Én mindenről tudok, ami itt az intézetben történik. És nem kell aggódnod, cseppet sem haragszom, csak szeretném, ha máskor inkább megbeszélnéd velünk a bajokat. Mi itt egy nagy család vagyunk. Nincs szükség titkolózásra.

- Értem…

- Szóval legközelebb mond el nyugodtan ha baj van. Hátha tudunk segíteni- mondta mosolyogva a kopasz férfi.

- Rendben- bólintottam és próbáltam mosolyogni.