"A válaszokat mélyen örzöd az elmédben.
Tudatosan elfelejtetted oket.
Ez az eljárás az emberi elme munkája.
Valahányszor valami túl kellemetlen, túl szégyenteljes számunkra
Hogy foglalkozzunk vele, azt kiselejtezzük.
Kitöröljük az emlékezetünkbol.
A nyoma mégis megmarad."

(Nem tudok mindent megtisztítani)
(Nem kívánhatom hogy minden eltunjön)
(Nem tudok mindent eluzni)
(Nem remélhetek mindent.)

A fájdalom, ami megragad
A félelem ami lebilincsel téged
Elveszi az eromet
A miénket
A gyalázatot a szemünkben rejtjük el
Hogy megvakuljunk az igazságtól ami megmutatja kik vagyunk.
Kérlek ne félj
Mikor a sötétség elenyészik
A hajnal megtöri a csendet
Sikoltva a szívünkben
Az irántad érzett szerelmem mégis növekszik
És gondoskodok rólad
Mielott megpróbálnék harcolni az igazságért a végso idomben

"Csak a képzeletben létezünk hogy megpróbáljunk valósággá válni.
És egyedül érzem magam, és nem vagyunk együtt. És ez a valóság."

Nem tudok mindent megtisztítani
Nem kívánhatom hogy minden eltunjön
Nem tudok mindent eluzni
Nem törölhetek el mindent

Melletted fekszem
Hallgatom a lélegzetvételed
Az élet ami beloled ered
Eléget engem
Tarts erosen és beszélj hozzám
A szerelemrol szavak nélkül
Mondd, hogy túl fogod élni
És érted fogok meghalni
Ne dobj el magadtól
Mondd hogy velem leszel
Tudom hogy egyedül nem tudnám
Mindezt elviselni

"Nem vagy egyedül, kedves."
"Soha... Soha..."

Nem tudok minden ellen harcolni
Nem remélhetek mindent
Nem kiálthatok mindenért
Ez nem fog elhomályosodni, nem, nem, nem, nem.

Oh nem tudok mindent megtisztítani
Nem kívánhatom hogy minden eltunjön
Nem tudok mindent eluzni
Nem törölhetek el mindent.

(Nem tudok minden ellen harcolni)
(Nem remélhetek mindent)
Nem kiálthatok mindenért
Oh mindenért
Oh mindenért
(Mindenért)

"A nyom mégis megmarad. Semmit nem lehet igazán elfelejteni."
"Mert haldoklok."
"Mert haldoklok."
"Mert haldoklok."
"Mert haldoklok."
"Mert haldoklok."