Álmos reggel, nyújtózó napsugár
kúszik a sötétítőfüggönyön át.
Korán van még, de az utca éber
csivitelő madarak kelnek a fénnyel.

Szederillatot hoz a gyengéd szél
lebegteti a hálószoba díszét.
Konyhában teáskanna sípol,
s nyomában gyöngypára tolong.

Autók, motorok rekedt zaja
fáradt lábak tompa kopogása.
Trolibusz csengője figyelmeztetve szól
szálljon fel mindenki, mert indul.

Csészémben aranyló méz és tea
bodzaillatban úszik a konyha.
Kenyérpirító is álmosan kattan
kenyerem tányérra teszem óvatosan.

Vajat, s eperlekvárt kenek rá
harapom és iszok egy korty teát.
Gondolatom ismét szárnyra kap
máris csörgő falevél után szalad.

Újra olajfák közt vagyok
Drága Nagyszüleimre gondolok.
Nagyapámra ki bottal verte a diót
Nagymamámra ki kötényébe
szedte a mogyorót.

Ablakomból játszótérre nézek
gyermekek kacagása, vidám ének.
Megint egy új nap indul,
s lassan feledésbe merül a múlt.