Egy januári napon találkoztunk
A holddal az orromon
Ahogy láttam őszinte vagy
A szemeidben elvesztem
Milyen ügyetlen elterelés
És milyen édes érzés
És most ahogy körbesétáljuk a világot
Mint Aeneas és Benitin
Már észrevettem a sok csapást
Ami veled történt utunkon
De az én őrült szerelmem
A te legjobb orvosságod
Meg fogom gyógyítani a gyászoló lelkedet
Újjá foglak varázsolni
És minden el fog múlni
Hamarosan látni fogod a napsütést
Te, jobban mint bárki, megérdemled, hogy boldog légy
Hamarosan látni fogod
A sebeit lépésről lépésre gyógyulnak
Hamarosan látni fogod ahogy az élet
Leszűri a sót a tengerből
Habár te idegen voltál
Még országodban is
Ha én megkérdezem „Hogyan mondod” (Kolumbiai akcentus)
Te még mindig azt fogod mondani, „Mit mondtál” (Argentin akcentus)
Te még mindig érzelmesen fogsz sírni amikor hallgatod a badoneón-t
Tudom, hogy miért fáj a szíved
Ezért akartam megírni neked ezt a dalt
Hamarosan látni fogodA sebeit lépésről lépésre gyógyulnak
Hamarosan látni fogod ahogy az élet
Leszűri a sót a tengerből