Egyetlen ellenszavazat és tartózkodás nélkül tűzték napirendre, jelezvén: sem kormánypárti, sem ellenzéki sorokban nem találtak kifogásolni valót e tekintetben ellene. Ritka és fölöttébb becses pillanat a Tisztelt Házban az ilyen.

Szólt az elnök:

- Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényjavaslat módosításáról szóló törvényjavaslat vitája a lezárásig. Megadom a szót a napirendi pont előadójának.

Avarkeszi Dezső, igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár:

- A javaslat fogalmi egységesítést végez, a megválasztott személy meggyőződésétől függően az eskütétel mellett lehetőséget teremt fogadalomtételre is. A javaslat megszünteti az Alkotmánybíróság határozataiban megállapított alkotmányellenes helyzetet, a törvényhozói mulasztást, és az egyes megválasztott közjogi tisztségviselők eskü-, illetve fogadalomtételi szabályai tekintetében egységes és átlátható rendszert alakít ki.  Szilárd meggyőződésünk, hogy meg kell adni a lehetőséget a nem vallásos embereknek, hogy eskü helyett fogadalmat tegyenek.

***

Újra szólt az elnök:

- Boross Péter képviselő úr jelezte felszólalási szándékát. Tévedés?

- Nem! – kiáltották többen is.

Megbolydult a terem. Különleges tekintéllyel bír az MDF ősz hajú politikusa. Szólt újra az elnök:

- Azt kérem, hogy legalább a környéken egy kis csendet biztosítsanak ahhoz, hogy a képviselő úr el tudja mondani a felszólalását. Képviselő úr, öné a szó.

Dr. Boross Péter:

- Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat tulajdonképpen sok szót nem igényelne, hisz megfelel az Alkotmánybíróság határozata által teremtett joghézag betöltésének, sőt, kodifikációs szempontból is jónak minősíthető az előterjesztés. Mégis, egy-egy ilyen törvényjavaslatnak lehet valami hátsó szelleme, szellemisége, amely felvet olyan kérdéseket, amelyek önmagukon túlmutatnak, túlmutatnak magán a törvényalkotáson. Azt a szándékot szeretném kifejezni, hogy az eskünek szerves része legyen az „Isten engem úgy segéljen!” befejező mondat. Veretes, régi hagyományokhoz visszavezethető esküszöveg jelenne így meg.

- Külföldi példákat szokás nálunk a magyar hagyományok helyett emlegetni. Legyen: ugyebár nagyon jól tudjuk, hogy tőlünk napnyugatra, az óceánon túl hányszor fohászkodnak az égiekhez politikai vezetők, sőt újabban tőlünk keletre lévő nagyon nagy országban is, - ahol a mai politikusokat feltehetően nem szórták meg szenteltvízzel - nagyon gyakran látunk olyan szapora keresztvetéseket, ami arra utal, hogy idejétmúlt az a kisszerűség, mely ebben a korlátozásban megnyilvánul. Arról már nem is beszélek, hogy Idehaza is tapasztalhattuk, hogy baloldalhoz tartozó politikusok voltak olyan bátrak, hogy úgy fejezték be az eskütételt: „Isten engem úgy segéljen!”

- Tisztelt Ház! Szeretnék még egy dologra röviden utalni, nem igénybe véve az önök drága idejét. Ez a nemzet különösen históriás nép: vannak dalaink, vannak regéink, vannak meséink, van őstörténeti líránk, sok minden van, ami kedves a szívünknek. Nincs fájdalmasabb dolog, mint amikor rossz iróniával ezt az érzelemvilágot megsértik, és némely korlátoltak provokációs céljaikra felhasználják.

- Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bizony igen, bizony Emese álma mindnyájunk számára kedves történet, és nem hiszem, hogy önök közül lenne valaki, aki Arany Jánost a Hunor és Magorért a magyar Parnasszusról lelökné. Azt sem hiszem, hogy valaki a Himnuszt úgy kezdi, hogy „áldd meg a magyart”, mert az első szó valahogy nem passzol ide. Ezért javasolom megfontolásra: legyen egységes az esküszövegünk, legyen hitvalló valaki, vagy nem, de tisztelje a hagyományainkat! Arra pedig külön szeretném felhívni a figyelmet: ha valaha, akkor mostanában tényleg nagyon rászorulunk Isten segedelmére.

***

Dr. Hankó Faragó Miklós, (SZDSZ):

- Mi ezzel a módosító javaslattal nem tudunk egyetérteni. Őszintén szólva, nem is nagyon értem, miért nyújtotta be a képviselő úr. Bárkinek mindenféle korlátozás nélkül természetesen lehetősége lesz, hogy meggyőződése szerint ezt az utolsó mondatot kívánja-e a nyilvánosság előtt elmondani vagy nem kívánja elmondani. Kötelezővé tenni azonban véleményünk szerint nem lenne helyes. Sőt úgy gondoljuk: egyértelműen ellentétes lenne a vallás- és lelkiismereti szabadság követelményeivel vagy az állam és az egyház elválasztására vonatkozó alkotmányos kötelezettségekkel.

- Nagyon sokan vannak olyanok, akik nem mondanák el az eskü szövegét, hogyha ezt („Isten engem úgy segéljen!” – Szerk.) kötelezően el kellene mondaniuk, de természetesen sokan vannak olyanok is - és teljesen mindegy, hogy hányan vannak -, akik ragaszkodnak hozzá, hogy ezt a mondatot elmondhassák. Úgy gondolom, mindkét fél érdekét figyelembe kell és lehet is venni. Nem is értem, miért fontos az, hogy a képviselő úr egyértelműen kötelezővé tegye, hogy csak ezt és ezt lehet. Erre a módosító javaslatra nincs szükség! Azt szeretném tehát kérni, hogy az Országgyűlés ezt a módosító javaslatot ne támogassa, mert akkor egyoldalúvá válik a törvény.

***

Dr. Boross Péter:

- Tisztelt Ház! Úgy hiszem, a magyar nyelv ismeretében nem kell különösebb hangsúlyt adni annak, hogy mi az eskü és mi a fogadalom. Óriási különbség van e két szó jelentése és jelentősége között, amit jól kifejez az „esküszegés” vagy a „fogadalomszegés”. Már önmagában ezért is, csak egyféle szöveget tudok elképzelni, de azt nagyon nehezen, hogy nemcsak itt, itt a parlamentben, vagy másutt is, amikor valaki ünnepélyesen kötelezettséget vállal valamire, akkor az kétféle variációban hangozzék el. Nem hiszem, hogy nem látszik annak a sutasága - amikor valaki ünnepélyesen kötelezettséget vállal itt a parlamentben, vagy másutt -, hogy mennyire befejezetlen az a szöveg, amelyik eskü helyett a fogadalomtételt zárja. Az „Isten engem úgy segéljen!”, a maga régies formájában, önmagában is kifejez egyfajta ünnepélyességet. Tudom, hogy most a jogalkotásban nem ez a döntő és nem kardinális kérdés, mégis remélem: ha van valakinek a belső érzelemvilágában megfelelő töltés arra, hogy felismerje ennek a jelentőségét, akkor annak megfelelően dönt, - vagy pedig nem…

- Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mély meggyőződésem, hogy aki átérzi ennek a vitának a mögöttes tartalmát, az tudja, hogy nagyobb jelentőségű, mint az előterjesztett törvénymódosító javaslat, az  másképp viszonyul ahhoz, hogy Magyarországon ma eleinktől örökölt szokás szerint tegyünk-e esküt, vagy sem. Egyáltalán nem esik le senki fejéről a korona, még ha az Úr létét tagadja is, netán ateista, ha hisz a magyar hagyományokban és szokásokban. Szeretném kérni, hogy legalább azok a baloldalon elhelyezkedő képviselők, akik egyébként hozzáteszik ezt a zárómondatot az eskütételhez, hadd szavazzanak a saját véleményük, álláspontjuk szerint, és ne a pártregula mondja meg, hogy szabad-e vagy tilos az égiekhez fohászkodni.

***

Végszóként mondta Juhász Gábor, igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár:

- Megértem és át is érzem Boross Péternek azt az érzelmi indíttatást, amivel szorgalmazza az „Isten engem úgy segéljen!” jelzőt. Mondókájának egy bizonyos részében utalt arra, hogy legalább azok a baloldali érzelműek szavazzák ezt meg, akik különben ezt szokták mondani. Ugyanakkor szeretném leszögezni: az állam keresztény hagyományai nem indokolhatják a lelkiismereti szabadság korlátozását, így vallási tartalmú eskü kötelezővé tételét sem! A magyar alkotmány - amit képviselnünk kell - a lelkiismereti és vallásszabadság részeként, alapvető jogaként garantálja mindenkinek, hogy vallása és meggyőződése kinyilvánítását mellőzze. A magyar és az európai jogállamiság talaján Boross Péter módosító indítványa, a mi véleményünk szerint nem befogadható.

***

Nem mondta Boross Péter, tették helyette mások:

- Isten benneteket úgy segéljen!

Bartha Szabó József               

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.