15.Disznó
2008.01.11. 20:14
Disznó
Jólét, szerencse, siker
A disznó életmódja
A disznó a páros ujjú patások közé tartozik, melyek közül néhány fajt már több mint 5000 évvel ezelõtt háziasítottak, mások vadon élnek. A vaddisznók azokat az életterületeket kedvelik, amelyek védelmet és vízlelõhelyet biztosítanak számukra - tehát a mocsarakat, a vegyes erdõket, az ingoványokat, a nádasokat - amelyek azonban elõfordulhatnak a magas hegységekben is. A fõképp éjszaka aktív vaddisznók ragaszkodnak lakhelyükhöz, mindenevõk, de hosszabb utakra is vállalkoznak, hogy táplálékot, dagonyát és társaságot találjanak. Az eleségért feltúrják a földet, gyökereket, szarvasgombát, pajort, egérfészkeket, dögöt, makkot, gesztenyét és magokat esznek.
Novembertõl januárig, a párzás idõszaka alatt a vadkanok megküzdenek egymással; fegyverük a súlyuk és az agyaruk. Szembõl rontanak az ellenfélre, agyarukkal oldalirányban döfnek, csüdjükkel rúgnak és harapnak is. A gyõztes akár nyolc kocát is összeterel, majd kezdetét veszi a párzási elõjáték, amelynek során a kan kitartóan követi, orrával döfködi és ritmikus röfögéssel izgatja a kiszemeltet. Közben idõnként a vizeletével jeleket helyez el, és fedezés során a koca nyakszirtjébe harap. A koca az utódokat márciusban és áprilisban hozza világra egy elõre elkészített fészekben, amelyet a malacok már egy hét után elhagynak. 18 hónap után válnak ivaréretté, és akár 20 évig is élhetnek. A házisertésnek korábban sok feladata volt az ember környezetében. A szántóföldeken vetéskor használták õket, mivel patáik a búzaszemeknek éppen megfelelõ mélységû lyukat ütnek a földbe, a föld fellazításával segítettek az erdõs vidékek termõfölddé alakításában; jelentõs szerepük volt a vadászatban, a szarvasgomba megkeresésében, játszótársak és háziállatok voltak, hasznosították a konyhai hulladékot és táplálékul szolgáltak az embernek. Aki disznóval rendelkezett, az tehetõsnek számított.
A disznó és az ereje a világ kultúráiban
Szí riában, Írországban, Mexikóban és Egyiptomban hódoltak az isteni kandisznónak; õ képviseli a legyõzhetetlenségét, a vadságot és a merészséget. Kamapuaa a népszerû disznóisten a hawaii mitológiában; a szerelemmel és a háborúval áll kapcsolatban. Az észak-germán Freya istennõ gúnyneve Syr (koca) volt. Az õsi Egyiptomban a legnagyobb istennõ Izisz egy fehér égi malacot birtokol, és a disznó-amulett az égi istennõt, Nutot képviseli. Az õsi Görögország misztériumaiban a disznó Démétér istennõ egyik szent áldozati állata, de Cereszt is gyakran ábrázolják egy disznóval együtt. A gall Ceridwen, az öreg bölcs, egy disznóistennõ volt. Nyugat-Új-Guineában a jaliknál úgy tartják, hogy a Nap és a Hold, az égbolt és a föld az ösdisznóból keletkezett
. A Kanári-szigetek spanyolok elõtti õslakosai szerint a disznó az ember és isten között közvetítõként esõért könyörög. Az iszlámban és a kereszténységben a disznót tisztátalannak tartják; itt a megszállottságot, a torkosságot és a tudatlanságot jelképezi. A disznóhoz a Gebot titkos jelet rendelik hozzá; vendégszeretetet, ajándékot és az erõk közötti változó kapcsolatot jelzi. A titkos jel médiumként hat a bölcsességért és isteni befolyásért való ima során. Az anyakoca a kölykezõ és tápláló anya, a jólét, a gazdagság és a termékenység szimbóluma. A disznó a beavatás barlangját, a teremtõ erõ szülõanyját és a kozmosz boltívét szimbolizálja. Ma a malacpersely a takarékosság, a szerencsemalac pedig az újévi gazdagság jelképe. A mesevilágban ismerjük a „Disznópásztor"-t (és Orwell Állatfarm címû könyvében is fontos szerep jut a disznóknak).
Disznó -medicina
Ha beront a vaddisznó az életünkbe, akkor szerencsét hoz, mert bevezet az anyaföld erejébe. Teljes gyönyörrel hentereg az iszapban, és ezzel azt mutatja nekünk, hogy szerethetjük és élvezhetjük a földet, amíg rajta vándorolunk. Mert számos gyógyító erõt, tapasztalatot és lehetõséget kínál egy magasabb tudatállapot eléréséhez. A disznó átadja a szükséges lendületet, hogy teremtõ erõnket fejezzük ki, a sebeket gyógyítsuk be, az öngyógyító mechanizmusunkat aktiváljuk, a bennünk lévõ kincseket rejtsük el, a minõséget és a gondosságot
fejlesszü k, és így a beteljesülést és a szerencsét megtaláljuk. Anyaállatként bevezet az anyaságba, és szeretetet, együttérzést, teremtõ erõt, gondoskodást, felelõsséget nyújt, és nyitottá tesz az úton elõttünk heverõ dolgokra. Képesek leszünk összehangolni egy idõben több dolgot, teljes erõnket kibontakoztatni, ezenkívül a kitartást és az ellenálló képességet ki tudjuk alakítani, hogy gyermekünket, vagy azt, amit a világnak adtunk, védjük, óvjuk és gondozzuk. A disznó segít vetni, termékennyé teszi szántóföldünket, kivárja a megfelelõ pillanatot, és befejezi, amit elkezdett, ezáltal learathatjuk a termést. Megtanít az „adok-kapok" egyensúlyára.
Pozití v oldalát tekintve a disznó vadságot és elhatárolódást mutat, erõt ad az önvédelemhez, területünk megjelöléséhez és megvédelmezéséhez. A disznó egyértelmûvé teszi számunkra, hogy fontos néha kiengedni a fáradt gõzt, és hogy az életet, a teremtést mi magunk ünnepeljük, és kívánjunk magunknak valamit. Üzenetet hoz: Isten az égboltot és a Földet alkotta meg - és nem a mennyországot és a poklot. Áldozati állatként az odaadásra nevel, azaz a kisebb feláldozza magát a nagyobb kedvéért, ezáltal erõnk felszabadul. Bevezet az anyagok, a belsõ és a külsõ gazdagság, az iszap és a piszok mágiájának törvényébe és minden formálható anyagba, amelybõl minden földi dolog származik. Megtanít arra, hogy teremtõ erõnk segítségével egy nagyszerû, gazdag, boldog életet teremtsünk. Mindenevõként nem ítélkezik, úgy fogadja el a dolgokat, ahogy azok jönnek, és örül az ízek különbözõségének és a sokféleség gazdagságának. így megtanít arra, hogy figyelmünket ne csak egy dologra összpontosítsuk, hanem sok mindent próbáljunk ki, és örüljünk lényünk színességének és teljességének. Súlya által arra nevel a disznó, hogy találjuk meg a középpontunkat, és építsünk fel és tartsunk fenn stabilitást, tartást és erõt. Megmutatja a Föld szent gyógyító erejét. Megtalálunk itt mindent, ami az élethez szükséges, sõt még szellemi táplálékot is, ha itt és most, a jelenben éljük az életünket, és kitárjuk érzékszerveinket.
Negatí v oldalát tekintve a disznó a lustaság és az érzéki gyönyör halálos bûnét testesíti meg. Továbbá megszállottságot, birtokvágyat, mohóságot, kötelezettséget, anyakomplexust, kényelmességet, egoizmust, tisztátalanságot, élvhajhászást és játékszenvedélyt, mániákus folyamatokat, tékozlást, akaratosságot, önzést jelképez, valamint hajlamot arra, hogy elhanyagolja magát
Tová bbi információk
A kí nai asztrológiában a disznó a tizenkettedik a jegyek között, ami a nyugati asztrológiában a Skorpiónak felel meg. A disznó évei a következõk: 1911, 1923, 1935, 1947,1959, 1971, 1983, 1995, 2007... A disznó évében születettek becsületesnek, társaságinak, nagylelkûnek, természetesnek, háziasnak, elõzékenynek számítanak. Ezekben az években a dolgok befejezõdnek, és a siker látható; az emberek örülnek a nyereségnek, majd a fogyasztásnak és a luxusnak szentelik magukat, rendbe hozzák az ügyeiket, hogy a következõ kihívásoknál már indulásra készek legyenek. A disznó-amulett szerencsét hoz, és a nõiességet, a gazdagságot és a teljességet képviseli.
Kö vei: achát, lápisz lazuli, berill, sárga szerpentin; színei: rózsaszín, sötétkék, barna, zöld; elemei: föld, víz; szimbóluma: szerencsemalac, érme, Gebo titkos jel; további asszociációk: malaca van, disznóság (abban az értelemben, hogy különleges ínyencség), szilfa, Neptunusz, a tarot-ban: a Szeretõk; álombeli jelentése: Egy disznó az álomban megmutatja, hogy állunk a sikerrel, a szerencs
|