Berényi Nagy Péter
Katica és a Gomba
Pötyi, a kis katicabogár vígan röpdösött virágról virágra
a cirógató napsütésben.
De jó, hogy újra tavasz van!
– sóhajtotta boldogan. –
Most akár ki is feküdhetnék napozni
a százszorszép szirmaira…
Hm, igen, úgy is lesz! Éljen a jó idő!
Azonnal indult máris.
Leszállt a kiszemelt helyre,
és éppen kicsi kosarát tette le,
amikor hirtelen nagy zúgással feltámadt a szél!
Pillanatok alatt beborult az ég,
s egy ronda, sötét felhőből máris óriási
esőcseppek kezdtek el záporozni.
Jajaj – riadt meg Pötyi - ,
gyorsan fedett helyet kell keresnem magamnak!
A nagy szélben alig tudott előrehaladni
valamicskét, mert körülötte nagy
kövér vízcseppek csaptak le!
Az egyik még súrolta is,
és szinte teljesen beborította
vízzel az egyik szárnyát!
Ekkor egy kicsit lejjebb ereszkedett,
mert a fűszálak között egy piros gombát vett észre!
Jó napot! – ért földet a katica. –
Bemutatkozom: Pötyi a nevem!
Vizes lett a szárnyam, így nem tudok hazarepülni!
Megengeded, hogy elbújjak a kalapod alá a vihar elől?
Gyere csak gyorsan! – hívta kedvesen a gomba.
Engem Gedeonnak hívnak!
Pötyi lefeküdt a földre, és fázósan
betakarózott egy falevéllel.
Csöpp, csöpp, csöpp…
ez eső álomba ringatta a kis katicát.
A tavaszi nap meleg sugarai ébresztették föl mély álmából.
Amikor kinyitotta a szemét, meglepődve látta, hogy
nem az alatt a gomba alatt van,
amelyiknek tövében elaludt.
Az a gomba apró, pici volt, épp hogy csak befért a kalapja
alá, ez meg itt egy jó terebélyes kalapú, sudár termetű…
Kérem…kérem szépen…Gedeont keresem!
– De hiszen én vagyok nem ismersz meg?!
rázta meg a kalapját nevetve Gedeon.
Hát te nem tudtod, hogy mi, gombák az esőben
nagyon gyorsan növünk?!
Az egyik pillanatban még icurkák-picurkák vagyunk,
aztán meg hipp-hopp, máris megnövünk!
De most irány gyorsan haza, biztosan aggódnak érted a szüleid.
És gyere el holnap is!
Otthon aztán Pötyi boldogan mesélt arról a csodáról,
hogy már egy rövid tavaszi záportól is milyen jó
nagyra tud megnőni egy kicsinyke kis gomba…
AJÁNLOM AZ OLDALT
