Bátor Barbárok, Óbudai Gimnázium

Tagok: Gerencsér Eszti-Brunella

Tóth Kriszti-Pakuk madár

Varró Orsi-Vadász

Kádi Fanni-Medve

Lázár Ervin: A kislány, aki mindenkit szeretett

Kellékek: patak: kék sál, tükör, CD-n vízcsobogás, szöveg

Holdfényes Barlag: lepedő, székekre téve, papírból barna foltok, méz

Erdő: faágak, CD-n szélsuhogás, szöveg

Pakuk madár: papíprgurigából csőr, narancsasárgára festve, szinezve

színes ruhák, kendők szárnynak, lábanak: görkorcsolya, roller, stb.., párnán sütkérezik

Vadász: kalap, terepszínű ruha, bakancs, puska, bajusz, szakáll szemceruzával

Brunella: hajfonat, szalaggal, nagy szempillák, piros orrca, szoknya, blúz vagy ing

Medve: barna ruha, fül, barna kesztyű, párna kitömésnek

Nap, Hold az égre, papírból

Zenék:

Jelmagyarázat: [] mesélő, szöveg pár mondata

Patak, fák, stb: CD-n lévő szövegek

háttérinformációk

[Egyszer mindenki eltéved. Így esett a kis Brunellával is.]

Brunella: Szép fényes hajam van.-a lány fésülködik

Patak: Bizony szép.

Brunella: És a szemem is szép. Ha becsukom a szemem, nem látlak.. elindul

Brunella:Megyek, megmutatom az erdőnek a hajam.

Patak: Csak ne menj messze, az erdőben lakik a Medve, a Pakuk madár.

Br.:Engem szeretnek, engem a kígyó is szeret-elindul, majd visszafordul-Én is szeretem őket.-elindul-Ugye szerettek engem?-fák felé

Fák: Szép kislány vagy.

Br.: Ne szaladj el!-Medvének

Medve: Most már mindegy..-brummogva-Ne gyere közelebb, mert megeszlek!

Br.:Jajj, de vicces vagy! Miért ijesztgetsz?

Medve:Hogy mersz így beszélni velem?-meglepődve.

Br.:Ó, hát mert szeretlek-kezet nyújt a medvének.

Medve-És miért szeretsz?

Br.:Csak.

Medve: És mit keresel itt kislány?

Br.: Eltévedtem, a patak partján lakom a piros cserepes házban.-magabiztosan

Medve:Tudom, pattanj a hátamra, elviszlek egy darabig.

Br.: Az jó lenne, csak tudod, olyan éhes vagyok!

Medve: A mézet szereted?

Br.:Nagyon, mézet adjál!!

Medve kézen fogva vezeti el Brunellát a Holdfényes Barlangba.

Medve:Ugye szép? Rajtad kívűl még senki sem látta.

Br.:Gyönyörű!

Brunella eszik a mézből.

Br.: Nem kellett volna annyit ennem, Most biztosan nehéz vagyok.-elindulnak

Medve: Na, tovább nem mehetek, innét ha egyenesen arra mégy, hamarosan hazaérsz.-Brunella elindul, a Medve visszafordul-Gyere máskor is!-Medve el

Br.:Jó!

Pakuk madár: Ki merészeli zavarni a nyugalmam?

Br.: Hát te ki vagy?-kezével ellensúlyozza a napsütést, feltekint

Pakuk: Én a Rettenetes Pakuk madár vagyok, és ha azonnal nem hordod el magad, meglegyintelek a szárnyammal.

Br.:Ó, de buta vagy! Ha kedvesen beszélnél velm és idejönnél hozzám, megszerethetnénk egymást. És akkor sokáig jól éreznéd magad, mert tudod, hogy valaki szeret.

Pakuk:Ugyan, én már 300 éve ülök itt, és még soha senkivel nem szerettük egymást.

Br.:Talán nem is járt erre senki..

Pakuk:De igenis! 210 éve egy nyúl és 80 éve egy szénégető. De nem szerettük meg egymást. Az igaz, hogy nem is vettek észre.-könnycsepp a szemében

Br.:Na, látod! Idejöhetnél, úgysem láttam még Pakuk madarat.-a madár feltápászkodik, odamegy a kislányhoz-Hát te elég fura szerzet vagy! De a szíved biztos jó, téged biztosan nagyon lehet szeretni.-Brunella megsimogatja

Pakuk:Kérlek ne menj még! Elkisérlek az erdő széléig!-mennek egy daradig-Na, innen már látszik a házatok-kitép a szárnyából egy tollat (kivesz a zsebéből)-Ezt őrizd meg, neked adom emlékül!-Pakuk madár el

Vadász: Állj, hogy mersz a területemen mászkálni?!

Br.:Hát te ki vagy?

Vadász: Én a Vadász vagyok.. Ha nem állsz meg, lelőlek.

Br.: Dehogy lősz..-nevetve- ki hallott olyat, egy kislányt lelőni? Nem is gondolod te komolyan, látszik a szemeden, hogy jó ember vagy. És én a jó embereket szeretem és ők is szeretnek engem.

Vadász: Igazán? Látszik a szememben? –leereszti a puskát-Ne haragudj, hogy ijesztgetlek! Nem tudtam, hogy szeretsz!

Br.: Ó, én mindenkit szeretek, s engem is szeret mindenki. A füvek, a fák, a virágok. És Medve, meg a Rettenetes  Pakuk madár.

Vadász: Az nem lehet igaz!-megszorítja a puskát-Nem is láttál még Medvét, meg Pakuk madarat!

Br.: De igenis láttam! És biztosan téged is szeretnének. A Medvénél mézet ettem, a Pakuk madártól ezt a tollat kaptam ajándékba –tollat mutogatja-A Medve a Holdfényes Barlangban, a Pakuk madár az eukaliptuszfánál lakik.

Vadász: Ó!-forgatja a szemét

Br.: Megsimogatnál?

Vadász: Persze, persze-megsimogatja-De most már siess, mert esteledik.-nap táblát megfordítani

Elváltak, a kislány a patakhoz ért.

Br.: Szervusz, patak! Látod, semmi bajom nem lett-hetykén-Mindekit szeretek, és engem is mindenki szeret.

Ordítás

[Brunella földbe gyökerezett lábbal állt, megszólalni sem tudott.]

Lövés

Patak:A Medve

Br.: Jajj, ne!!! Nem akarom!-sikítva

Lövés

Patak: A Rettenetes Pakuk madár.

Brunella térdreesik, sírni kezd.

Patak:Most már soha nem láthatod magad bennem, csak talán akkor, ha behunyod a szemed.

[Egyszer mindenki téved, így esett a kis Brunellával is.]