[1] Sokan vagyunk, akik a realitást (valóságosságot) nem tekintjük "objektív"-nek. Az egyértelmű, hogy megfigyelhető, de nem szükségszerűen objektív. Minden megfigyelő a saját nézőpontján keresztül szemléli a dolgokat, a szó mindkét értelmében. Egyrészt mentális értelemben a dolgokat a saját hozzáállásán, gondolatain keresztül és azzal az affinitással látja, amellyel akkor éppen rendelkezik. (Egy nagyon szomorú és bánatos személy nagyon rossz megfigyelő). Másrészt fizikai értelemben mindenki más helyet foglal el, mint a többiek, így ezért más szemszögből is látja a dolgokat. Ezért kezdetben minden megfigyelés csak egy személy számára külön létezik. Ez valójában csak az elméjében található. Ezt ténylegességnek hívják. Amint a megfigyelők megosztják a megfigyeléseiket, és egymással egyetértésre jutnak, akkor létrejön a "realitás" a szó teljes értelmében. "Egy személy számára létezhet a ténylegesség, de amikor mások egyetértenek vele, lehet azt mondani rá, hogy az realitás" (Ax 27).

Ez nem zárja ki azt, hogy valaki saját magával nem érthet egyet. "Valaki nem bízhat a saját szemében sem", ahogy azt mindannyian tudjuk. Így néha valakinek még a saját maga számára is el kell döntenie, hogy mi igaz és mi nem. A valóság megváltozását hipnózissal és kábítószerekkel, de akár testi fenyegetéssel és erőszakkal is könnyedén el lehet érni. Valakiből kiverheted a saját realitását és ráveheted, hogy a tiéddel értsen egyet. Azért teszi ezt, mert élni akar.

Bármely olyan esetben, amikor a realitásról beszélünk, akkor az egyetértésről beszélünk. "A realitás a fizikai univerzum érzékleteire és adataira épülő egyetértés. Minden, aminek a realitásában biztosak lehetünk azok a dolgok, amelyek esetében megegyeztünk abban, hogy valóságosak. Az egyetértés a realitás lényege." (DnAx 113).

De nem lehetséges az, hogy csak azért, mert néhány ember megegyezett valamiben, az még nem szükségszerűen jelenti azt, hogy az "igazán úgy van"? De ki dönti el ezt? Kérdezz meg néhány embert és úgy fogod találni, hogy ugyanazzal a dologgal kapcsolatban különböző megegyezések léteznek. A realitás ezért "a létezés megegyezésre alapuló látszólagossága" (Ax 26). Ez csak látszólagosság. Lehet, hogy egyik nap szilárdnak tűnik, de másnapra megváltozhat. Soha nem tudhatod. Még a fizikai univerzum tudományos leírása is csupán egy módszer arra, hogy egyetértésre jussunk vele kapcsolatban. A kultúrák közötti tanulmányok (főleg az orvoslás terén) azt mutatják, hogy más egyetértések is lehetségesek, és amikor azok szerint dolgoznak, akkor az is eredményt hoz.

[2] A matematikában axiómának nevezünk egy bizonyítás nélkül elfogadott állítást. Például, a fenti alapfogalmakkal kapcsolatos axióma (lásd Kósa András: Útban a felsőbb matematikához, 10. oldal): Bármely halmazzal és bármely dologgal kapcsolatban megköveteljük, hogy ez az utóbbi vagy tartozzék hozzá a halmazhoz, vagy ne tartozzék hozzá; mind a kettő egyszerre nem teljesülhet.

[3] Az általam is vallott felfogás szerint a tanulásnak három akadálya létezik: a félreértett szó, a tömeg hiánya és a kihagyott fokozat. Minden tanulási probléma erre a három akadályra vezethető vissza – feltéve, ha a tanulónak van valamennyi kezdeti érdeklődése, nem hiszi azt, hogy már eleve mindent tud és a saját elhatározásából tanul. Ezek közül a "félreértett szó" a legálnokabb tényező. Valaki elolvas egy bekezdést, áthalad egy olyan szón, amelyről azt hiszi, hogy érti, és ezért nem néz utána. Előbb vagy utóbb nem tud többé figyelni és az egész szöveg értelmetlennek fog tűnni. Azok a szavak, amelyeket valaki "meg nem értett"-ként vagy "félig értett"-ként azonosít, nem okoznak problémát. Ezekhez, a szavakhoz valaki könnyedén visszatérhet, ha a szöveg olvasása közben elveszíti a fonalat. Viszont egy olyan szó, amelyet valaki egy szövegkörnyezetben megért, érthetetlen, ha a szövegben egy másik meghatározása szerint használják. Ezt nem ismeri fel és továbbolvas. Előbb vagy utóbb viszont elunja a könyvet, és kedve támad a falhoz vágni. De nem tudja, hogy melyik szó volt az! Ugyanis nem tartotta félreértettnek, amikor olvasta. Így a szabály a következő: amikor valaki unottnak érzi magát, és olvasás közben már nem tud egy őt korábban érdeklő szövegre összpontosítani, akkor biztos lehet abban, hogy egy olyan szót lépett keresztül, amelynek a jelentésék korábban nem teljesen ismerte. Gyógymód: vissza kell menni arra a helyre, amelynél még szívesen olvastál, és körbe kell vizslatni. Előbb vagy utóbb találsz egy olyan szót, amelynél megesküdnél, hogy ismered a jelentését, de valójában itt teljesen mást jelent. Tehát itt fogni kell egy szótárt, és le kell tisztázni a szó összes meghatározását, a szó utáni részt újra kell olvasni és varázslatos módon a szöveg ugyanolyan élvezetes lesz, mint előtte. Az unalomnak vagy az összpontosítás hiányának semmilyen jele nem fog feltűnni.