-Kész vagy?- Kérdezte Imola.

-Persze, pár tizenön éve. - viccelődött Tünde.

-Ne hülyéskedj, és gyere már... Mindenki rád vár.

-Jól van... akár mehetnénk is, csak elveszem a táskám.

Felkapta az ágyáról a táskát, és beledobált pár dolgot.

-Na, menjünk...

A lányok felhúzták a nyúlcipőt. Öt perc múlva már a buszon ültek, és várták az indulást.

-Szerinted milyen verseny lesz?

Mike lopakodott a lányokhoz. Arcán széles vigyor terült szét.

-Nagyon kíváncsi vagyok... Hátha bevisznek minket Vámpírka házába.

-Szerintem nem lenne a legjobb...A múltkor mondták, hogy nem a legveszélytelenebb...-csatlakozott Emese.

-De szerintem szuper lenne, ha mondjuk felfedeznénk ott egyet s mást.- kacsintott Anna. Elvégre is híres volt, vámpír volt, vérszomjas, na meg ki tudja még mi...Úgy értem lehet megtaláljuk a kínzókamráját, vagy a koporsóját...

-Ne hülyéskedjetek már. Nem vicces. Kitudja milyen átkok vannak azon a házon.- replikázott Tünde.

-Szerintem nem ot lesz a verseny.- mondta Christian. Gondolom azért jött jól nekik a múltkori kiruccanás, mer így egy kicsit megismerhettük a falut. Úgyhogy szerintem az egész falu lesz a színhely.

-Ja... de most komolyan. Ti merre jártatok? - kérdezte Kate. Ha Christiannak lesz igaza szükségünk lesz minden kis infóra.

-Mi voltunk a kastélynál, a főtéren, meg láttuk a híres Dracula szobrot.- válaszolt Emese.

-Mike? -kérdezte Kate.

-Én egész végig a kastélynál jártam. Körüljártam párszor. És ti?

-Mi is a kastélynál, de voltunk még pár fura utcában. Körülnézünk az üzletekben.-válaszolt Imola.

-Hát ezzel nem sokra mentünk...- mondta Kund. Nagyjából ugyanazt látta mindenki. Ez két dolgot jelenthet. Az első hogy csak ennyiből áll a falu, a második, hogy valami hatására mindenkit csak az a pár fontosabb hely vonzott...

-Igen...biztosan így volt. De az is lehet, hogy Jackék rendezték így a dolgot. - mondta Tünde.

-Apropó... kapott már valaki valamit attól a ládától? - kérdezte Levi.

-Hát nálam eddig csak hülye szövegek jelentkeztek...- válaszolt Tünde. Mindig olyasmiket mondott, hogy türelmes kell lennem, meg hogy a várakozás jót tesz meg ilyesmik. De Mikenak volt egy elég érdekes esete...- mosolyodott el.

Mike elpirult, de azért átvétte a mesélést.

-Igen... És azóta sem nyitottam ki... szerintem vicc az egész. eléggé ismerem Jacket... Néha fura ötletei vannak. Nem is csodálkoztam, mikor Kate szülinapján megjelentek az ikrek... Jó haverek.

-Jól van, de mi is volt az az eset, amit Tünde emlegetett? - kapott a szón Anna.

-Hát az úgy volt, hogy mikor kinyitottam a ládát egy darab pergament találtam benne. Kivettem, s megfordítottam. Mindkét fele üres volt. Gondoltam valami láthatatlan tintával van rá írva, s mivel én kvibli vagyok, nem tudom láthatóvá tenni az írást. El akartam tenni, hogy majd valakinek a segítségét kérjem, de mikor benyúltam a szekrényembe véletlenül feldöntöttem a titás öveget, s az ráfolyt a pergamenre. Erre aztán valami írás jelent meg rajta, s olyasmit mondott, hogy ezt nem kellett volna, s büntetésből szaladjam párszór körbe a házat, s akkor majd megkapom az ajándékot.

-Na és, mi volt olyan teljesíthetetlen ebben? - kérdezte Levi. Én szívesen körbeszaladtam volna.

- Nem hiszem.- mondta Mike. Arca olyan színt öltött, mint a rák.

-Miért?

-Mert meztelenül kellett volna megtegyem.

Mindenki nevetett. Néhányan hátrafordultak.

-Na ezt megnéztem volna...- mondta Emese. És mások? van valaki aki még mindig teljesíti a kéréseket?

A választ viszont már nem tudhatták meg, mert Jack szólalt meg.

-Jó reggel azoknak akikkel még nem találkoztam ma.

Erre Tünde arcán rózsaszínű foltocskák jelentek meg.

-Amint tudjátok, ma itt a faluban lesz egy kis feladatotok. Egyelőre csak annyit árulok el, hogy nagy szükségetek lesz a jó kapcsolatokra. Remélem sikerült megbarátkoznotok másokkal is, nem csak a saját csoportotokkal, mert ebben a feladatban lehet ők segítenek majd ki a bajból. Hamarosan megérkezünk. Kérek mindenkit kövessen majd. Elíz és T.T. már a játék kezdőhelyén várnak benneteket. Elkészítették a színhelyet. Majd ott mindenki figyeljen, mert tudnotok kell a szabályokat. Tíz perc múlva kiléphettek a falu főterén. Addig is készüljetek fel. Ja és még valami: csak varázspálcákat hozhattok.

A buszban megint zsivaly tört ki. Csodák csodájára mindenki a varázspálcás ügyet beszélte meg. Tíz perc múlva tényleg a fötéren állt már mindenki.

-Jól van. Kövessetek.- mondta Jack.

A csoport elindult Jack nyomában. Pár méter után már többen is gyanakodni kezdtek.

-Ez ez út a kastélyhoz vezet.- szólt Mike.

Megjegyzését halk suttogás követte. Már töben is észrevették ugyanezt. Nemsokára megérkeztek a kastély kapujához. Itt Elíz és T.T. is csatlakozott a csoprthoz. Jack kinyitotta a kaput.

-Fáradjatok beljebb...Nem kell félni. A minisztérium már végignézte a helyet, és semmi veszélyeset nem talált. Nyugodtan bejöhettek.

A fiataloknak ez mégsem tűnt a legjobb ötletnek. Páran hátrább léptek, és a legtöbbnek a félelem látszott a szeméből. Mike viszont a legnagyobb nyugalommal lépte át a küszöböt. Tünde, Imola, Kate és Chrisian követték. Lassan a többiek is felbátorodták, miután látták, hogy nem történt semmi velük. Szépen lassan mindenki besétált a parkba.

-Nos, látom, hogy nem a legszívesebben fogadtátok a hírt, miszerint itt lesz a következő verseny. Gondolom segíteni fog rajtatok, ha elárulom, minden lépéseteket mágikus kamerák figyelik. Amint már említettem, minden rendben. Nos, most feloszlanak a csoportok, olyan értelemben, hogy az egyéni teljesítményt figeljük majd. Ez nem azt jelenti, hogy mindent egyedül kell csinálnotok, sőt bárkivel együttműküdhettek. A kastély területén elrejtettünk egy kupát, s ezt kell megtalálnotok. A kupa különös ismertetőjele, hogy fekete színe van, és ha vizet töltesz bele, az rögtön elpárolog. Egyelőre ennyit róla. Különböző utalásokat találtok majd arról a helyről ahol megtalálhatjátok. Ezekez kellene követnetek, de nem árulom el nektek,hogy mik lehetnek az utalások. Nektek kell rájönnötök. A verseny este kilenc órakor végződik, és az nyeri aki a kupát megtalálja. Abban az esetben, ha ilyen nem lesz, az lesz a győztes, aki a legközelebb lesz a megtalálásához. Jó szórakozást!

Mindenki szétszéledt. Legtöbbjükből már elszállt a félelemérzet, így egyedül indúltak a felfedezőútra, akiknek viszont még mindig kétségeik voltak csoportokat alkottak. Tünde egyedül fogott hozzá a keresgélésnek. Előszőr elgondolkozott azon amit Jack moondott. '' A kastély területén elrejtettünk egy kupát ''. Ezek szerint nem csak a kastélyban lehet, hanem itt a parkban, vagy bárhol a kerítésen belül. Ekkor a fejébe ötlött az álma... Hiszen nekem van egy kis előnyöm a tőbbikehez képest. Ismerek pár helyet amit a többiek még nem. De nem lenne helyes csak erre bízni magam. Az álom, ez meg valóság. De van egy módja, hogy megbizonyosodjak arról, hogy igaz-e amit álmodtam.

Beszaladt az épületbe. Álmomban a baloldali teremből jöttünk ki. Elindult a szoba felé. Az ajtó nagyot nyikordúlva nyílt ki. Bent viszont egészen mást talált, mint amire számított. A szobát átjárta az a dohos szag, ami a több éve érintetlen házakban található. A tárgyakat annyira beborította a por és a pókháló, hogy kivehetetlenné lett mi is van a teremben. Ebbe az is belesegített, hogy olyan sötétség volt a termben, mintha legalább hat méterrel lettek volna a föld alatt. Tünde, miután a por hatására kiköhögte magát, az ablakok felé indult. Megpróbálta kinyitni a zsalugátereket, de hamarosan rájött, hogy ez nem a legkönnyebb foglalkozás. A sok év ezekre is hatással volt. Találni kellene valamit. Hátha sikerül kifeszíteni. Körülnézett a teremben. Szeme alkalmazkodott a sötéthez, így sikeresen kikerülte a nagyobb tárgyakat. Megpróbálta kitalálni a különböző sziluettekből, hogy mi hol van. Lassan körbesétált a szobában, és egyik helyen észrevette, hogy valami hiányzik. Közelebb ment ahhoz a részhez, és rájött, hogy a kandalló elött áll. Ha itt kandalló van, piszkavasnak is lennie kell. Óvatosan tapogatta végig a tűzhely környékét, s nemsokára egy hegyes tárgyba ütközött a keze. Felkapta, s a zsalugáterek felé indult. Mikor végre meglazította annyira őket, hogy megpróbálhatta kinyitni, nagy meglepetésére azok maguktól kicsapodtak. Hátratántorodott az ijedségtől, megbotlott, s átesett egy alacsony asztalon. Ráadáasul a hirtelen jött fény is zavarta a szemét. Háta mögött valaki felkacagott. Nagy nehezen feltápászkodott a földről.

- Hát mit is mondjak, nagyon vicces volt.- mérgelődött Tünde. Minek kellett ezt csináld?

-Bocs, de olyan sötét volt, hogy nem láttalak. - szabadkozott Imola. Mit csinálsz itt egyedül?

-Szerinted?

-Jól van na...bocsika. Csak láttam hogy mindenki elmegy e mellett az ajtó mellett s gondoltam jó lenne körülnézni, mielőtt másoknak is eszébe jut. Egyébként mit csináltál az ablakoknál?

-Próbáltam kinyitni őket.

-És mire való a pá..... Óh...bocsi. Elfelejtettem.

-Semmi gond. Na de mi lenne, ha kersegélnénk, és nem dumálnánk?

-Szerintem itt nincs mit keresni.

-Miért?

-Nézz csak körül. Mit látsz?

-Öööööö... port?

-Pontosan. A por nagy. A lábnyomok meglátszanának, ha járt volna itt valaki.

-Igazad van. Menjünk.

A lányok kisétáltak a szobából. A folyoson összefutottak Emesével és Annával, így négyesben folytatták a kutatást.

-Merre jártatok már?-kérdezte Tünde. Találtatok már valamit?

-Nem...egyelőre semmit. És ti?

-Nem, mi sem... De elég nehéz lesz találáni valamit ha mindenki össze vissza szaladgál. Elrontják a színhelyet, és minden nyomot elveszítünk. Gondolkozzunk egy kicsit. Hátha valami nyomon elindulhatnánk.

-Szerintem semmi nyomot nem találtok, ha csak úgy ott álldogáltok.-szólalt meg valaki a hátuk mögött.

Kate sétált feléjük, roppant sápadta arccal.

-Hát veled meg mi történt?-kérdezte Imola. Vámpírt láttál?

-Nem... A kastély van ilyen hatással rám... Tudjátok, kissé klausztrofóbiás vagyok. Csak azt nem értem, hogy miért is jött ez most elő, hiszen ez a kastély nagyon nagy.

-Á..Értem.- mondta Tünde. Nem a nagyság miatt... biztos az zavart be, hogy nagyon régi, és kicsit félelmetes meg minden.

-Igen, lehet. Én is csatlakozhatok hozzátok?

-Persze. Csak az a kérdés, ha megkapjuk a kupát, ki fogja elvenni?-kérdezte Emese.

-Majd ráérünk akkor ezen gondolkodni.- szólalt meg Imola. Na menjünk.

Mind az öten felmentek az emeletre. Jobbra fordultak, s elsétáltak a folyosó végéig.

-Na jó, kezdjük innen, s utána menjünk szépen sorba a szobákon.-javasolta Imola.

Benyitott az ajtón. A másik teremtől eltérően itt világosság volt, s a sok por is hiányzott. A szoba egyik fala előtt egy íróasztal állt. Tele volt rakva régi pergamenekkel, könyvekkel. Az íróasztallal szembeni falon különféle trófeák lógtak. Volt medve, szarvas, sőt oroszlán is. Anna elhúzta a száját.

-Fúj... én biztosan nem szeretnék olyan dolgozószobát, ahol szembe néznek velem meggyilkolt állatok fejei.

-Őszintén én sem. De régebben ez divat volt. A kérdés csak az, hogy mit keres itt oroszlán? - tette fel a kérdést Tünde.

-Nincs időn ezzel foglalkozni, lányok.-szólalt meg Emese. Itt már jártak mások is rajtunk kívűl. Ez azt jelenti, hogy mások jóval előttünk tartanak a nyomozásban. Ha eredményt akarunk, sietnünk kellene.

Ezzel nekifogott az íróasztalon körülnézni.

-Gyertek csak ide!-szólalt meg hírtelen.

A többiek felkapták a fejüket.

-Találtál valamit?-kérdezte Kate.

-Igen, azt hiszem.

Mindenki az íróasztal köré gyűlt.

-Figyeljetek csak. Körülnéztem a pergamenek között, és úgy tűnt, mintha valaki direkt összekeverte volna őket. Voltak olyanok, amiken nagy stamárfülek voltak. Valaki biztos kapkodni próbált. Az egyik pergamen üres volt, és a többi erre volt téve. Eszembe jutott mit mondott ma Mike. Hogy a tintát a papírra csepegtette... Azt hiszem ez is ilyesmi lesz.

-Mire vársz akkor? Írjál rá valamit.-javasolta Anna.

Emese felkapta a tollat. Belemártotta a tintába, majd írni kezdett.

A FEKETE KUPÁT KERESSÜK

Miután ezt leírta, a tinta lassan eltűnt. Helyette viszont egy másik írás jelent meg.

NAGYON ÖRÜLÖK. KERESSÉTEK.

A lányok idegesek lettek.

-Méghogy keressétek!- szólalt meg Emese. Szerintem meg kellene győzni arról, hogy elárulhatja a titkot.

-Ok. Próbáld meg!

ELÁRULNÁD MERRE VAN A KUPA?

A válasz kicsit váratott magára.

NEM

-Hát ez nem volt valami meggyőző.- mondta Imola. Hadd csak, majd én..

Emese átadta a tollat.

ÁRULD EL MOST RÖGTÖN, HOGY HOL A KUPA, VAGY BEDOBLAK A KANDALLÓBA!

Ezuttal a válasz nem váratott magára.

AKKOR SEM ÁRULNÁM EL, HA EZT MEGTENNÉTEK.

Imola felírta a következő kérdést.

MIÉRT?

A kérdőjelet még le sem írta igazán, mikor a tinta újra eltűnt. Helyette most piros színű írás jelent meg.

AZÉRT, MERT NEM TUDOK SEMMIT HOLMI FEKETE KUPÁRÓL.

-Hát ezzel nem megyünk sokra. Szerintem ez valamilyen csapda. Azért rakták ide, hogy itt írjunk bele estig, s addig a többiek megtalálják a kupát. Szerintem tovább kellene menni.-javasolta Kate.

-Aha, szerintem is. De azért ezt magammal viszem...Hátha tud valamit.-mondta Tünde.

Kis idő múlva már egy másik ajtó előtt álltak.

-Na, bemegyünk?-kérdezte Imola.

-Igen...épp ideje lenne.-válaszolt Kate.

Bementek a terembe. Furcsa, hatszög alakú helyen találták magukat. A falakat mindenütt künyvekkel teli polcok borították. A terem közepén egy óriási asztal volt. Rajta térképek, könyvek, földgolyók. A termet egy kellemes, piros színű lámpa világította meg.

-Szuper...a könyvtár.-örvendezett Tünde.

Ezzel elindult a polcok mentén körülnézni.

-Odanézzetek! Ez a könyv legalább 500 éves lehet...

-Oké, oké... elhisszük. De ne a könyvekkel foglalkozz. Nyomokat keress.-mondta Kate.

Tünde nem szívesen, de azért visszatette a polcra a régi könyvet, s folytatta a keresgélést.

-Ide szivesen visszajönnék.-tette azért hozzá.

Már egy jó ideje keresgéltek, de semmit nem találtak.

-Hát ez remek. Nem hiszem el, hogy semmit nem találunk. Még egy nyommentes terem. - csattant fel Imola.

-Ne idegeskedj. Menjünk inkább tovább.- szólalt meg Anna.

Mindnyájan az ajtó felé indultak. Lenyomtá a kilincset, de az ajtó nem nyílt.

- Ne idegeskedjek? NE IDEGESKEDJEK?- kezdett el Imola újra siránkozni. MOST MI A FENÉT CSINÁLJUNK?

Emese még párszor megpróbálta kinyitni az ajtót, de nem sikerült.

-Hát igen..-motyogta Tünde. Most jön az a rész, amikor lerámolunk minden könyvet a polcról, s az utolsó egy titkos ajtót nyit...Az ajtó majd egy sorozatgyilkos menhejéhez vezet, és sorban meggyilkol minket....Pont mint egy nagyon rossz filmben.

-Miről beszélsz?-kérdezte Anna. Mi az a film?

-Á....hagyjuk.

-Oké...most mit csináljunk? Várjuk meg, amíg jön valaki, s kezdjünk dörömbölni? Vagy egyszerűen bizzuk magunkat Jack mágikus kamerájára?-kérdezte Emese.

-Nem tudom, de én kezdek unatkozni. Megyek még egyszer körülnézni.-suttogta Tünde, azzal arrébb ment, s levett egy könyvet a polcról.

-Most komolyan....Te még élvezed is, ugye?- csattant fel Kate. Élvezed, hogy millió könyv közé vagy bezárva ítéletidőkig? Éhen fogunk halni! Nem is... Szomjan! Majd kannibalizmushoz kell folyamodnunk!

Ezzel nekirontott az ajtónak, s dörömbölni kezdett.

A többiek hozzá siettek.

-Nyugi.... Semmi gond... Jack mindjárt itt lesz. Nyugodj már le.

Kate lassan megnyugodott. Félrevonult egy sarokba, leült a földre, s maga elé meredt. Már legalább egy fél óra eltelhetett, mikor Tünde felkapta a fejét.

-Hallgassátok csak! Valakik járnak errefele!

Most rajta volt a sor, hogy tiszta erejéből az ajtót verje. A felmentősereg hamarosan ott is volt. Az ajtó nemsokára egy kattanással kinyílt, s a lányok szabaddá váltak. Kirohantak a teremből, majd miután magukhoz tértek, megfordúltak, hogy megköszönjék a segítséget. Nagy örömükre Levi, Kund, Christian és Mike állt velük szembe. A fiúk minden erejükkel azon voltak, hogy visszatartsák nevetésüket.

-Hogy sikerült bezárnotok ide magatokat, lányok?-kérdezte Kund.

-Inkább ne is kérdezd!- mondta Emese. Gyerünk! Sok időt vesztettünk! Meg kell találnunk azt a Kupát!

-Hová olyan sietősen? Meg sem köszönitek, hogy kiszabadítottunk?- tette fel a kérdést Mike.

-Jól van! Köszönjük, de most mennünk kell... Legalább egy órát elvesztettünk itt a könyvtárban. Be kell hoznunk.-mondta Tünde.

-Hát azzal egyet értek, hogy sok időt elvesztettetek kis teaszünetetekkel.- Nevetett Levi. De nem kell sietnetek. A versenynek vége. A kupát megtaláltuk. Most az egész csoport titeket keres. Jacknek elromlott a kamerája, így nem látta hova tűntetek. Gyertek! Szóljunk neki, hogy megvagytok.

A csapat el is indult. A halálsápadt Jacket a parkban találtak meg. Mikor meglátta a fiatalokat, örömében elkiáltotta magát, majd kifelé terelte őket az utcára.

-Maradjatok itt. Visszahyvom a többieket is.

Ezzel visszasietett a kastélyba. Néhány perc múlva mindenki az utcán álldogált.

-Annak örömére, hogy mindenki épségben visszajött, egy teljes órát tölthettek a faluban. Utána a busznál találkozunk.

Mindenki szétszéledt. Tünde visszaszaladt a buszba a pénztárcájáért, majd a többiekkel elindultak egy jó kocsmát találni. Ez viszont, mintha tudta volna, hogy még nem töltötték be 17. életévüket, nem került elő. Helyette betértek egy boltba, ahol megvettek pár üveg vajsört, s utána visszafelé indultak. A buszban iszogattak. Az egy óra már lassan letelt, s a fiatalok visszafelé szivárogtak. Már mindenki ott volt, kivéve Jacket. Ő is nemsokára megjelent, kicsit "ázottan". Mikor látta a döbben arcokat, megmagyarázta:

-Én már nem vagyok fiatal. Nem tudok egyhamar alkalmazkodni az ilyen eltünéses dolgokhoz.

Ezzel beesett székébe, és nagy hortyogásba kezdett.

A sofőr szigorú tekintettel nézett Jackre, majd becsukta az ajtót, s elinditotta a buszt.

-Összesítve a dolgokat nem is volt a mai olyan rossz nap.- mondta Mike. Csak azt nem értem, miért nem jutott eszetekbe egyikőtöknek sem az, hogy ALOHOMORA.

9. fejezet