VI.

A vasárnap tökéletesen szabad nap volt. Mindenki jól kipihenhette az elsõ hét fáradalmait. A legtöbben még a déli órákban is szunyókéltak, de akadtak olyanok is, akik a legújabb barátságukat akarták megalapozni. A kilences ház lakói kihasználták a szabadnapot, s egy gyors öltözés után elindultak a szomszédba. Nem kellett sokáig menni, hiszen újdonsûlt barátaik két házzal laktak arrébb tõlük, a tizenegyesben. Mindenki ébren volt már, mikor az ajtón kopogtattak. Emese nyitotta ki. Az ajtóban Tünde állt.

-Jó reggelt! Felkeltetek?

-Szia! Igen. Hát ti?

-Á dehogy…. Én például most is alszom.-parodiázott Tünde. Van kedvetek járni egyet?

-Persze, csak várjatok, amíg felöltözünk.

-Ok. Siessetek! Otthon várunk!

-Rendben.

Becsukta az ajtót, s a társaihoz fordult.

-Készülni, lusta banda! A többiek már várnak!

Christiannak felcsillant a szeme.

-Imola is jön?

-Biztos!-mosolygott Anna, majd hozzávágott egy párnát az álmodozó fiúhoz.

-Na! Ezt most miért kaptam?

-Csak azért, mert ha valaki nyitott szemmel álmodik, az nem valami jó jel. Ha ennyire kiváncsi vagy, hogy õ is jön, vagy nem, akkor készülödj! Csak rád várunk már.

A fiú szupergyorsasággal fogott hozzá a készülödésnek. Nem is telt el tíz perc, s felöltözve düllesztette a mellét a többiek elõtt. Emes és Anna összenétek, és alig tudták visszafolytani nevetésüket. Aztán lassan el is indultak. A kilences ház elõtt már várta õket a kis csapat. Kate dühödten állapította meg, hogy mindenkine van párja, csak neki nincs. Lassan aztán felmondott a duzzogással, s csatlakozott a többiekhez.

-Hova megyünk?-kérdezte Anna.

-Fogalmam sincs. Mit szóltok egy erdei sétához?- kérdezte Tünde.

-Felõlem, mehetünk.-mondta Kate.

-Felõlem is.- vágta rá Emese.

Mindnyájan elindultak. Az erdõ szélén sétálgattak, s beszélgettek.

-Lassan kezdek unatkozni.-szólalt meg hirtelen Kate. Nem csinálunk valamit?

-Például?- tudakolozott Imola.

-Nem tudom. Menjünk be az erdõbe, vagy menjünk le a tengerpartra úszni. Bármi jobb lenne, mint ide-oda rohangálni.

-Remek ötlet. Van kedvetek úszni?

-Hát…mondjuk, hogy igen.- válaszolta Emese.

.Rendben. Akkor húsz perc múlva találkozunk a tábortûznél. Hozzatok magatokkal mindent, ami fontos. De siessetek!

-Ok.-jött kórusban a válasz, s lassan két csoportra oszlottak. Tünde berohant a mosdóba átöltözni, majd átengedte a helyet. Amíg a többiek is készülõdtek, azon gondolkodott, mit lehetne bepakolni a táskájába. Végül összefogott egy pólót, meg egy rövidnadrágot, betett egy pokrócot, a napellenzõ krémét, és kedvenc könyvét. A többiek még mindig nem voltak készen, ezért úgy gondolta, ideje lenne megnézni a doboz újabb utasításait. A tegnap például az volt benne, hogy ugráljon féllábon. Meg is tette, mert kíváncsi volt a következményekre. Csalódnia kellett, viszont, mert miután befejezte az ugrálást, a következõ üzenet csak ennyit mondott:

NÉZZ BE HOLNAP IS.

Így hát újra felnyitotta a ládát. Egy borítékot talált benne. „Na végre, gondolta. Hátha ma nem fog hülyeségeket kérni tõlem. Eddig csak papírfecnik voltak benne. Na lássuk csak mit rejt a boríték”. Kezébe vette, s nyitogatni kezdte. A borítékban egy lapot talált összefogva. Vastagságából ítélve, roppant hosszú levél lehetett. Legalább hatba volt tûrve. Elkezdte ezt is szétbontani, míg végül egy óriási papírlap állt üresen a lába elõtt.

„ Na ez megint valami szivatás lesz”-gondolta. Megfordította a lapot, hátha ott ír valamit. Itt is üres volt, hanem aztán a közepérõl kiindulva lassan csordogálni kezdett egy kis tinta. Aztán egy nagyobb paca jelent meg, s ebbõl újabb tintasugarak indultak meg a lap szélei fele. Miután az egész lap a tintától kék lett, szavak kezdtek formálódni rajta. Tünde lassan betûzte õket.

HA KÍVÁNCSI VAGY A TITOKRA,

MI LÁDÁBAN REJLIK,

TÖRELEMMEL NÉZZ BE ÚJRA,

HA MAJD MAGÁTÓL KINYÍLIK.

Tünde rögtön, miután az utolsó szót is elolvasta, felkapta a vizet. Felkapta a papírt, s az egészet összetépte, összegyûrte, s hogy még hatásosabb legyen a bosszúja, néhányszor rá is taposott a maradványokra. Még mielõtt bárki láthatta volna összeszedte, s a szemetesbe dobta. Kiment a levegõre lehiggadni. Mire mindenki készen volt, már teljesen visszanyerte uralmát. Visszabaktatott a házba a dolgai után. Felkapta a táskát, s még egy pillentást vetett a ládára. Végül sikerült kordában tartania a dühét, s a kiváncsiság gyõzött. Megfogta a ládát, és azt is magával vitte. A többiek kint várták õt. Mikor meglátták, hogy mit hoz magával, úgy néztek rá, mint egy elmebajosra.

-Hát ezt meg miért hozod magaddal?-kérdezte Kate

-Hosszú mese. A lényeg az, hogy nemsokára megkapom a díjat. Ti nem néztétek még meg, hogy mi van benne?

-De, viszont mikor elsõ nap azt kérte tõlem, hogy mesztelenül ugráljam körül a házat, aztgondoltam hogy az egészet Jack találta ki.- mondta Mike.

A többiek nevettek, s titokban Tünde remélte, hogy tõle nem fog ilyesmit kérni a doboz, mert amilyen kíváncsi, még képes, és lejáratja magát a többiek elõtt. Na meg azért sajnálta is, hogy a fiú ilyen hamar feladta a dolgot. Azért megnézte volna, amint épp meztelenül próbálja körülugrálni a házat. Elindultak hát a tengerpartra. A tûz körül már régen várták õket a többiek. Innen együtt folytatták az utat. Mikor megérkeztek, kiterítették a pokrocokat. Volt aki ezután egyenesen a vízbe rohant. Kate, Imola, és Christian egymást priccolták. Emese, Levi, Anna, és Kund éppen Mikeal dumáltak, majd õk is a víz felé indultak. Tünde a parton maradt, szeretett volna egy kicsit napozni. Elõvette a könyvét, s olvasni kezdett. A bódító meleg, a tenger zúgása, mintha elvarázsolták volna. A barátai ordításait lassan már meg sem hallotta. A könyvbe mélyedt, viszont lehetett az akármilyen jó, a figyelmét nem fogta meg. Lassan lecsukodott a szeme. Pár percig el is aludt. Arra rezzent fel, hogy valaki felemeli a pokrócról. Hallotta, hogy a tenger egyre közeledik, majd…

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! –Sikította, pár liter tengervizet nyelve. Mikor sikerült a felszínre jönni, mindenkit szidott. A többiek mind nevettek, a megválogatott trágárságok hallatán. Mikor látta, hogy a káromkodással nem megy semmire, kezdett megnyugodni.

-Csak magadnak köszönheted!- ordította Kate. Mit csináltál az éjjel, hogy ilyen álmos vagy?

-Nem vagytok normálisak!-jött a válasz. Meg is halhattam volna!

-De nem haltál meg!-nevettek tovább a többiek. Ne legyél már olyan! Nyár van!

Tünde lassan a part felé indult. Mikor végre a talajt a lába alatt érezte, nyugodtabbá vált. Szeretett úszni, mégis néha bepánikolt, ha hírtlen eltûnt a lába alól a talaj. Visszament a pokrócára megtörülközni. A többiek továbbfolytatták a hancúrozást. Kund éppen Annát próbált a vízbe lökni. A lányok Anna segítségére siettek, míg a fiúk Kund oldalára álltak. Ebbõl aztán nagy rohangászás lett. Mike észre sem vette, mikor valaki éppen elõtte nyújtotta ki a lábát, aminek az lett a következménye, hogy pár métert repült. Mikor megpróbállt felállni, egy kéz nyúlt felé.

-Segíthetek?-kérdezte Tünde.

-Kösz.-duzzogott Mike.

Tünde elmosolyodott:

-Hát igen….édes a bosszú.

Mike, látva a lány álszent képét elnevette magát, majd együtt álltak a többiek közé. Mindenki jól érezte magát, de lassan a nap is lemenni készült. Emese mindenkinek javasolta, hogy ideje lenne kimenni száritkozni. Ekkor Annának új ötlete támadt:

-Mi lenne, ha csinálnánk tábortüzet itt a parton, és ülnénk még itt?

-Nem rossz ötlet.-vágta rá Emese.

-Akkor fogjunk hozzá. Imola, Christian, Emese, Levi, menjetek fát szedni. Kate, te Tündével és Mikeal helyet kerestek a tábortûznek, én pedig Kunddal elmegyek kaját és piát szerezni. Megegyeztünk?

-Meg!- kacsintott Emese Annára.

Mindenki elindult a munkája után nézni. Tündéék gyorsan megkapták az ideális helyet, s letelepedtek a többieket megvárni. Nemsokára Imoláék is befutottak, mindenki kezébe egy-egy óriási tömeg fával. Legutoljára Anna,és Kund érkeztek meg. Hoztak magukkal kilenc üveg vajsört, három tasak puffancsot, és egy óriási sültcsirkét. Kate gyorsan meggyújtotta a tüzet, s mindenki helyet foglalt körülötte. Miután mindenki jóllakott, kezdett megint a kedvük megjönni. Mike javaslatára, egy mugli játéknak kezdtek. A játék lényege az volt, hogy valaki mondott magáról valamit, s ha a többiekre nem volt igaz, amit az illetõ magáról mondott, ihattak a vajsörös üvegbõl. Mike kezdte a játék bemutatását.

• Eddig még egyszer sem vágtam le a hajam.
• OK.És most?-kérdezte Imola.
• Most, ha van valaki, akire ugyanaz igaz, mint rám, akkor akkor nem ihat vajsört.

Mindenki a szájához emelte az üveget. A következõ Tünde volt.

-Soha nem jártam ilyen hosszú táborban, mint ez.

Emese, Imola, és Kund nem ittak az üvegbõl.

-Tehát ti hárman táboroztatok már ?-kérdezte Mike.

-Aha, én Görögországban voltam.-mondta Emese.

-Én Egyiptomban.-vágta rá Imola.

-Én pedig Olaszországba.-válaszolt Kund.

-Ok. Akkor most Emese következik.

-Soha nem verekedtem.-mondta.

Mindenki ivott az üvegbõl.

-Na ez igen…micsoda emberekkel hozott össze a sors.

-Levi?

-Még nem láttam varázslóegyüttest.

Senki nem emelte az üveget.

-Ezek szerint te nem vagy egy bulizós ember, ugye?-kérdezte Kate.

-Ellenkezõleg. Varázslóegyüttest nem láttam, viszont muglit igen. Majdnem minden hétvégén egy-egy koncerten vagyok.

-Kate?

-Soha nem volt ilyen jó szülinapom, mint idén.

Most Tündén, Mikeon, és Levin volt a sor, hogy kimaradjanak az ivászatból.

-Soha nem hagytam még ki egy kviddicsmeccset sem-mondta Anna.

-Hûha…ez aztán a teljesítmény, azzal mindenki ivott egy kortyot.

-Soha nem hiányoztam tornaórákról.-mondta Kund.

-Nálatok van tornaóra?-kérdezte Imola.

-Aha. A Durmstrangba fontos a kidolgozott test.

-Imola?

-Soha nem voltam Amerikában.

Tünde ivott egyedül. Christian következett.

-Soha nem voltak ilyen jó barátaim, mint most.

Senki nem ivott. Az este ebben a tempóban telt el. A vajsör hamar elfogyott, s a levegõ is kezdett lehûlni. Elõszõr közelebb húzottak egymáshoz, majd a tûzhõz is. Mikor már így sem melegettek fel, elhatározták, ideje hazamenni. Mike elszaladt egy kis vizet hozni, hogy eloltsák a tüzet. Mikor látták, hogy akármennyire gyorsan szalad is, a markából mindig kifolyik a víz, mire oda ér, eszükbe jutott, hogy vannak köztük varázslók is. A lányok tehát elindultak lassan hazafelé, s a fiúk addig körüláálták a tüzet. Pár perc múlva már õk is csatlakoztak Tündéékhez. A táborban már mindenki aludt. Csendben õk is megkeresték házikójukat, s úgy, ahogy voltak bedõltek ágyukba. A fejük még el sem érte a párnájukat, mikor már csak a nyugodt szuszogás töltötte be a házat.

Következő