Nyári tábor...
Tundy  2006.11.12. 17:32

Itt a harmadik fejezet is!

Hajnalodott. Valaki csendben kilopozott az egyik házból. Hátizsákjába tömködte köpenyét, s az erdõ felé lopakodott. Csend volt. Óvatosan lépegetett. Megbizonyosodott róla, hogy senki nem követi. Rövid séta után eltûnt a fák között.

*

Hét órakor nagy nyüzsgés volt már a táborban. Korán kelt mindenki. Kíváncsiak voltak az aznapi versenyre. Jack zsémbesen kémlelt ki házikoja ablakán.

-Hát, õszintén mondva nem gondoltram volna hogy ilyen hatással leszük rájuk.

-Mit vártál?- kezdte Elíz. Te akartad, hogy szóljunk nekik a versenyrõl. Most még nyugodtan aludhattunk volna, ha nem lett volna a „kitûnõ” ötleted. De legalább most bevallod, hogy nekem volt igazam, ugye?

• Igen.- ásított egy nagyot. De mi lenne, ha beszólnál T.T-nek, hogy hagyjon nekünk is meleg vizet?
• Ok. Te meg addig készítsd elõ a dolgokat.
• Jó, csak siess. Én is szeretnék megmosdani.

A lány be is vonult a fürdõbe. Jack elõkészítette ruháit, majd a jegyzeteire fordította figyelmét. Úgy vette észre, minden megvan. Már csak a két segítõ megjelenését várják, akik a tervek szerint nyolc órakor érkeznek. Addig pedig szólni kellene a gyerekeknek, hogy készüljenek el. Elõ is vette pálcáját, hogy felerõsítse hangját.

-Fiúk, lányok, figyelem. Ha már ilyen korán felkeltetek, menjetek reggelizni, öltözkodni, mosakodni, és meg amit ilyenkor reggel szokás csinálni. Nyolc órakor találkozunk a tábortûz körül.

Visszacsoszogott a házba. Rájött, hogy a lányok még még mindig fürdenek. Legközelebb,gondolta, hatkor kelek fel, hátha üre lesz a mosdó. Azzal az ajtóhoz sétált és dörömbölni kezdett.

-Gyerünk már… ha lehet, még ma gyertek ki…

-Jól van már! Nehogy idegösszeroppanást kapj!- jött a válasz.

Nem kellett sokáig várni, a fürdõ szempillantás alatt kiürült. Jack megelégedve nyugtázta, hogy nem csak a táborozokra, hanem a kedves kolléganõire is tud hatni, ha akar. Hiába, a családi háttér nem semmi…mégha róla is van szó.

*

A lányok nagy zsivalyra ébredtek. Timi épp jött kifele a mosdóból. Mike ágya üres volt. Kate szemét dörzsölte, Tünde törülközõt készített elõ, Imola pedig zsémbelõdött. Egyszóval egy tipikus szerdai napra ébredtek.

-Hellóóó...- ásított Tünde.

-Na végre, te is felébredtél…-kezdte volna Timi a pörlekedést reggel korán. Jack félórával ezelõtt szólt, hogy nyolckor találkozunk a tábortûz körül.

-Micsoda?-pánikolt be. Az azt jelenti, hogy…

-…hogy pontosan 15 percetek van az elkészüléshez.-felyezte be a mondatot Timi.

Az elhangzott mondat hidegcsapként érte a lányokat. Mindhármuknak kiszökött az álom szemükbõl, s mind a villám fogtak hozzá a készülödéshez.

A tábortûz körül már javában folyt az élet. A lányok is megérkeztek rövid késéssel, amit Jack egy félreismerhetetlen „mosollyal” jutalmazott.

-Nos, most hogy kedves társaitok is megérkeztek, azt hiszem ideje lenne ismertetni a szabályokat. Elsõ dolog, betartjátok az eddig meghatározottakat. Második, lehet más csapatokkal egyezséget kötni, de vigyázzatok, hogy választjátok meg õket. A játék indulásakor kaptok egy- egy cédulát, amin egy nyom van. Ezeket a nyomokat követve kell eljutnotok a célba. Bármiféle segédanyag használata tilos. Egyedül pálcáitokat vihetitek magatokkal. A próbáknak különbözõ részein majd egy-egy felügyelõval találkozhattok. Majd õk tovább tájékoztatnak titeket. Ha valami történne, kérlek jelezzetek egy piros fénycsóvával. Miután minden felügyelõ a helyén áll, indulhat a játék. Addig is szerezzétek be ami kell, akár valami ennivalót is magatokkal vihettek. Tíz perc múlva legyen mindenki itt.

A tíz perc elteltével mindenki a helyén állt.

-Jól van. Kérlek álljatok csoportonként. Válasszatok magatoknak egy képviselõt, aki majd ebbõl a dobozból kihuzza a feladatotokat. Minden csoportnak más a feladata. Kész? Ok. Kérem a képviselõk fáradjanak ki.

Minden csapatból egy-egy táborozó lépett elõ. A kilences csapat vezetõjévé Imolát választották. Benne bíztak meg legjobban, õ volt az egyik ledidõsebb boszorkánynõvendék a csapatból. Mikeot még nem ismerték annyira mint õt, ezért biztos ami biztos alapon rá szavaztak. Egy ideig mindenki szurkolt, hogy könnyû feladatot huzzanak csapattársaik, aztán pedig Jack vezényletére a kincsvadászat megkezdõdött.

*

-Na mit ír a papíron?-kérdezte kiváncsiskodva Timi.

-Azt írja:

Hol a fák magasra nyúlnak,

Fény, az viszont van elég,

Vár rád az út,

Mely elején egy kút.

Kövesd a fegyvert,

Mihez vér nem tapad,

S melynek éle

Mint kés széle.

-Ennyi?-kérdezte Kate

-Igen. Na akkor lássuk csak. Ötlet?

-Vegyük sorba. Az elsõ sor biztosan az erdõre utal.-Mondta Tünde.

-Ok. Ez eddig rendben. A második szerintem egy tisztás.- mondta Timi.

-Nem is olyan nehéz. Gyerünk tisztást keresni az erdõben.- javasolta Kate.

-Semmi szüksék keresésre.- Szólalt meg Mike. A tábor fele jövet átjöttünk egy tisztáson. Tisztán emlékszem merre van. Szerencsére az én figyelmemet nem vonta el holmi libák csacsogása.- nézett Katere.

-Na álljon meg a menet! Csak nem rám célozgatsz? Ugye mondtam, hogy egy felfuvalkodott hólyag került a csapatunkba. Lányok, jössztök?

Timi egy szemrehányó pillantást vetett a fiúra, majd követte Katet, aki már messzire járt a csapattól.

Imola, és Tünde egymásra néztek, majd kicsit vonakodva õk maguk is Kate nyomába eredtek. Mike még pár pillanatig ugyanott vesztegelt, majd elindult a lányok keresésére. Hírtelen egy sikítás verte fel a csndet. Rögtön a hang irányába sietett. Rövid futás után egy pöttyös bundájú állat körvonalát vette ki. Lassan megközelítve azt is ki tudta venni, hogy macskaszerû lénnyel van dolga. Hosszú fülei, és oroszlánhoz hasonló farka volt. Ezekbõl a tulajdonságokból arra is rájött milyen állattal van dolga. A lény éppen Kate-en akarta berendezni fekhelyét. Mike mosolyogva lépett ki egy fa rejtekébõl, odasétált a földön fekvõ lányhoz, és leemelte róla a kneazlet. Ebben a percben még négy személy tûnt fel a tisztás szélén. Imola, Timi és Tünde a szerencsétlenül járt lány felé indultak. Viszont még volt velük valaki. Sietve értek az áldozathoz.

-Mi történt? Mindenhol kerstünk. Hova tûntél úgy el? Mit keres itt Mike? - tette fel a kérdést Tünde

-Na várj csak. Hadd jöjjön helyre az ijedségtõl-szólalt meg az idegen. Máskülönben elmondanátok, mi történt?

 Mindenkinek szeretném hallani a variánsát.

Elõszõr Imola szólalt meg. Elmondta, hogy Kate összeveszett Mikeal, majd a tisztás keresésére indult. Õt követte Timi, majd õ és Tünde. Mike viszont még az erdõben volt. Aztán útközben találkoztak Timivel, aki szemelõl tévesztette Katet, így megvárta a többieket. Aztán felbukkant az idegen, majd meghallották a sikítást, és a hang irányába indultak.

-Pontosan így volt, toldotta meg Timi és Tünde.

-Jó, akkor most Mikeot is szeretném hallani.

-Annyi volt, hogy miután a lányok elimentek, én is utánuk indultam, és akkor hallottam a sikítást, és a hang irányába mentem. Akkor láttam hogy egy kneazel megtámadta Katet.

-Jól van. Látom ismered az állatokat. Tényleg egy kneazlelel van dolgotok. Méghozzá az enyémmel. Na de ezt majd késöbb. Kate?

-Igen…Miután Mike megsértett, elindultam a tisztásra, ugyanis nagyon jól emlékeztem hol van.-nézett rá megvetõen a srácra, majd folytatta. Gyorsan meg is kaptam, de akkor hirtelen az egyik fáról rámugrott ez a szörnyeteg. Megijedtem és sikítottam. Aztán megjelent Mike, és levette rólam. Utána meg jöttetek ti. Na de most már tudod, hogy mi történt, viszont mi még csak annyit tudunk hogy tied ez a kinzley.

-Kneazle.- javítottta ki. Egyébként a nevem Hermione Granger. A Mungóban dolgozom, s a verseny miatt kiküldtek, ha baleset történne, legyen ki ssegítsen. Õ pedig, vette át Mike kezébõl az állatot, Csámpás. Nem kell félnetek tõle, nem bánt senki, viszont néha tényleg túlzásba viszi a dolgokat. Egyébként pont a keresésére indultam, mikor összetalálkoztam Imoláékkal. Na de most hagylak, hogy befejezzétek a versenyt. Szerintem kissé elmaradtatok.. Na sziasztok.

-Szia!- Köszöntek.

Amikor Hermione eltûnt a fák között Mike hangos nevetésben tört ki. Kate sejtette hogy rajta nevet, de meg sem tudott szólalni. Érezte, hogy elpirul, de azt is tudta, hogy igaza van a fiúnak. Tényleg roppant szórakoztató lehetett, amint egy macskával a fején ordibál. Lassan felkecmergett a földrõl, s kezet nyújtott Mikenak.

-Bocs, hogy beképzeltnek neveztelek. Nem gondoltam komolyan.

-Ok, semmi baj. Megbocsájtva. Végül is én provokáltam ki.- komolyodott el. Na de igaza van Hermionenak, folytatnunk kellene a versenyt. Szóval mi következik?

-Elõszõr is valalmi kutat kell keresnünk. –szólalt meg Imola

-Van itt a közelben egy forrás. Kutat viszont sehol nem láttam.- mondta Tünde.

-Akkor, gyerünk nézzük meg azt a forrást.- javasolta Timi.

Kis séta után meg is érkeztek a forráshoz. Mellette egy nagy fa állt, s rajta…

-Egy nyíl!- mondták egyszerre. Hát persze. Ez a fegyver. Ezek szerint követnünk kellene? Akkor gyerünk.

A nyílak a tengrpartig vezették õket, ahol T.T.-tõl megkapták a következõ feladatot. Különbözõ kulcsok közül kellett választaniuk. Aztán egy halom láda közül kellett kiválasztaniuk, melyikbe talál a kiválasztott kulcs. Miután pedig kinyitották, a ládában megkapták a következõ nyomot.

A nap kellemesen telt el, ide-oda rohantak a megfejtett nyomokat követve. Délután megkapták a „kincset”, amire vadásztak. Egy nagy tasak habcsókot. Fáradtan mentek vissza a lakásba, ahol jól kipihenték magukat. Este mindenki kivonult a tûz köré. Következett az eredményhírdetés. A kilences ház, nagy meglepetésükre a negyedik helyen végeztek. Mint kiderült, mindenkinek egy-egy tasak habcsók vlt a jutalma, viszont e mellett minden csoport pontjutalmat kapott, melyet beleszámítanak majd a tábor végén az igazi eredményhírdetésbe. Jack szólt nekik, hogy csomagoljanak be minden szükséges dolgot, a holnapi kirándulásra, és azt is tudatta velük, hogy a pénteki napon különleges programban lesz részük.

A felvilágosítás után mindenki visszament a házikójába, hogy becsomagoljon. Azon az estén senki nem bóklászott a tengerparton, vagy az erdõ szélén. Mindenki fáradt volt, ezért már csomagolás után az igazak álmát aludták.

Egy ajtó nyikorgott, s valaki megint kisompolygott házából. Az erdõ fel vette az irányt. A fáradtság miatt viszont tompultak érzékei. Nem vette észre, hogy valaki követi.

Nem kellett sokáig mennie, az erdõben egy állat várt rá. Aranyszínben világytott. Köszönt neki, majd elõhúzott táskájából valamit, s a csikó elé tette. Az kedvesen megnyalogatta az arcát, majd hozzáfogott a falatozáshoz. Mikor jól lakott leheveredett, s fejét a másik ölében nyugtatta. Úgy tûnt, a táborozó kiönti lelkét az állatnak, aki roppant értelmes lényként ezt meg is értette. Minthacsak örök ideje ismerték volna egymást. A közelben roppan egy ág. A csikó felrezzent, maj kérdõ pillantást vetett társára. Az sóhajtott, majd elbúcsúzott tõle, és megigérte neki, hogy nemsokára újra meglátogatja. Aztán visszafele vette az irányt.Mikor belépett a házba rögtön ágyba bújt, mintha mi sem történt volna. Észre sem vette hogy mellette felsóhajt valaki. Ez a valaki pedig nagyon boldog volt, hogy rájött az igazságra.

*

A nap verõfényesen sütött. A táborozók, rövid készülõdés után felszálltak a kijelölt buszra. Miután a névsorolvasást is maguk mögött tudhatták, a busz lassan indulni kezdett. A tegnapi fáradságot már mindenki kipihente, így újult erõvel várták a faluba érkezést. Az út hosszúnak és unalmasnak tûnt mindenki szemében. Lassan minden témát megbeszéltek, ezért mindenki saját dolgaival volt elfoglalva. Imola épp zenét hallgatott, Kate az ablakon bámult ki, Timi egy srácot próbált megkörnyékezni, Tünde olvasott, Mike pedig próbálta ellesni a válla fölött a könyv sorait. Mikor T.T. is megunt már Jackkel vitatkozni, mindenki rájött, hogy javítani kellene kicsit a hangulaton. Jacknek eszébe jutott, hogy el lehetne mondani a falu érdekességeit a gyerekeknek.

-Szóval, bocs hogy megzavarom az ünnepi hangultot, mosolyodott el, de gondoltam szólnom kell pár híresebb helyrõl, amit a faluba érkezve megnézhettek. Na de kezdjük az elejétõl.

A falut Ördögfalvának hívják. Ez a név egy szójáték következtéban jött létre. Ezelõtt pár száz évvel, ugyanis Havasalföldön, uralkodott II.Vlad. Miután Zsigmond császár bevette õt a Sárkány lovagrendbe, felvette a Dracul nevet, aminek alapja a latin draco, azaz sárkány felel meg. Késöbb fiára átragatt ez a név. A fia, Vlad Tepes gúnynevet kapta, mivel rettentõ sok áldozata volt. Mindegyikel karóbahúzással végzett.

Népe nagyon utálta õt, az a hiedelem járja, hogy halála után ízekre szedték, s úgy temették el. Késöbb viszont, mikor a koporsóját kinyitották, az üresen találták. Innen ered tehát az elsõ vámpírtörténet, hivatalosan is ez van elfogadva. Ez a történet pedig úgy fûzõdik a faluhoz, hogy ez a híres Vlad szívesen töltötte itt kastélyában szabadidejét. Az ördög szót, mint mondtam szójáték következtében fûzték a faluhoz, hiszen a dracul kísértetiesen hasonlít az ördög román megfelelõjére.

 Na most a falu más érdekességeire áttérve: amint mondtam, van itt egy kastély. Már rég nem tette be lábát oda senki, ugyanis az a mendemonda, hogy Vlad, vámpír lévén itt tölti szabadidejét. Ezen kívûl, van pár híresebb bolt, ahol sok érdekes cuccot lehet kapni.

Ebben a pillanatan a busz lassítani kezdett, majd megállt.

-Jól van. Itt is vagyunk-mondta Jack. Most mehettek körülnézni, viszont hat óra körül mindenki legyen itt. És még valami. Ne próbáljatok bejutni a várba. Védve van bármifajta próbálkoás ellen. Mehettek.

Az ajtók kicsapodtak. Mindenki vette cókmokját, s leszállt a buszról. A lányok lassan elindultak feltérképezni a helyet. Nem tudták, hogy mikor jönnek majd még ide vissza, ezért mindent meg akartak nézni. Miután megjegyeztek minden fontos bolt helyét, úgy döntöttek elõször megnézik a kastélyt. Megtudakolták merre van, s pár perc múlva már meg is csodálhatták. Az épület régi pompájával állt. Nem látszott rajta rongálas, sõt még az esõ vagy hó nyomai sem.

A körülötte álló házak színpompás kertjeikkel, mintha nem is ide illõek lettek volna. A kastélyhoz tartozó terület sötét, elhagyatott helynek bizonyult. Látszott rajta, hogy rég nem jártak már az ösvényeken. Az egész területen nagy csend uralkodott, s ennek a hatására a lányok is mély hallgatásba burkoloztak. Lassan mások is errefele jöttek, ezért úgy gondolták, ideje lenne tovább állni. El is indultak körülnézni kiszemelt üzleteikben. Ahogy a kastélytól távolodtak, egyre jobban megjött a kedvük. Elsõ áldozatuk egy édességbolt volt, ahol csótánycsokortól vérízû nyalókáig mindent megtaláltak. Miután bevásároltak, tovább is indultak, ugyanis eszükbe jutott hogy jó lenne valami ruhát venni a nagy eseményre. Sokáig jártak míg taáltak egy olyan boltot, ahol kedvükre válogathattak maguknak. Végül mégis arra a következtetésre jutottak, az eladónõ bosszúságára, hogy majd a táborban összepárosítanak valamit, s így legalább nem kell pénzt kiadjanak ruhákra. Ezután kerestek egy fogadót, ahol kicsit lepihentek, és egy-egy vajsõr elfogyaszása után tovább folytatták útjukat. Pár lépés után egy ajándékbolt elé értek, ahol felszerelték magukat pár vámpíros cuccal, s képeslapokkal. Felkeresték a falu bagolyszalonját, ahonnan rögtön el is küldték a szuveníreket szeretteiknek, majd lassan visszafele indultak. A buszban már többen is ültek, várva az indulást. Közben egymásnak mutogatták új szerzeményeiket, s magyarázták, hogy mit hol vettek. Ötre mindenki pontosan visszaért, ezért már lehetett is indulni vissza a táborba. Az út szórakoztatónak bizonyult, T.T. vezényletére az It’s my life-tól elkezdve a Tíz kicsi négerig mindent elénekeltek, de a csúcspontot mégiscsak Jack képezte, aki megpróbálta szólóban elõadni kedvenc dalát. Az elõadás annyira jónak bizonyult, hogy mire visszaértek a táborba, a gyerekek súlyos halláskárosodásban szenvedtek, s még a mindent-tûrõ Emese is cikeszt meghazudtoló gyorsasággal szállt le a buszról. Aznap este mindenki késõn feküdt le, hiszen eszükbe jutott, hogy másnap újabb meglepetés várja õket. A kíváncsiság pedig nagy ellensége az alvásnak.

Tovább...->