A klasszikus idomítás terén Ruth Giffels-hez hasonló, hozzá mérhető lovas hölgy nincs Németországban. Iskolájának alapjait régi nagy mesterek, mint de la Guériniére vagy Pluvinel munkái jelentik. Amikor beszélgetünk vele, egyre csak csodálkozunk, milyen természetes egyszerűséggel beszél az ugrásváltásról, piruettekről és pesaderól - pedig ezek a fogalmak a mai lovaséletben egyre ritkábban fordulnak elő. Számára ezek jelentik a "mindennapi kenyeret", célja, hogy lovai a lehető legtökéletesebben sajátítsák el ezeket a feladatokat. Ez azonban nem öncélú elképzelés, mert a lovak tornáztatásával nyílik lehetőség arra, hogy a lovaglás még finomabb és pontosabb legyen, ami a munkát mindkét fél számára könnyedebbé teszi.

Az ehhez szükséges alapokat igen korán megszerezte: már tizenévesen Egon von Neindorff lovasiskolájában tanult. A fiatal lány számára - aki addigra már a díjlovaglás nehéz kategóriájában is indult - egy egészen új világ tárult fel, új követelményekkel, amelyeket eddig nem ismert.

A hetvenes évek végén, amikor Ruth tizennégy éves volt, von Neindorff iskolájában tanult. A mester megengedte neki, hogy legendás lusitano lován, Jaguaron lovagoljon. A nyolcvanas évektől pedig édesapja lovával, Kenóval szerepelt "A klasszikus lovasművészet ünnepi estélye"-in.
1987 őszén ismerkedett meg von Neindorff iskolájában Richard Hinrichs-szel, akihez három év múlva lovaival együtt átköltözött a Lüneburgi Heide gyönyörű vidékére. Így alakult itt ki a klasszikus lovasművészet apró, de annál színvonalasabb "Mekkája".

Ruth Giffels és Richard Hinrichs

Ők alkotják az igazi barokk lovas párost! Összetéveszthetetlenek kiválóan képzett lovaikon és gyönyörű barokk ruháik jelentik a pontot az i-re az előadások során. A lovak harmónikus mozgásához nem is illene a mai, visszafogott lovasöltözék, míg a barokk ruhák lágy vonalai alátámasztják a lovak finom mozdulatait. Ezzel együtt nem kosztümös lovaglásról van szó - a ruházat csupán hangsúlyozza a lovaglóstílust.
Néhány évig együtt lovagoltak a "Hófehérke - egy mese a lovakhoz" című előadáson, ahol Ruth Richard Hinrichs ébenfekete fríz ménjén adta elő Hófehérke szerepét.
Előadásukhoz a hannoveri főrendiház kertje szolgáltat különlegesen szép hátteret, ahol minden évben a "Lovak tűzijátéká"-t mutatják be. A pár hatalmas baráti köre és tanítványaik segítségével különböző fajtákat, stílusokat és különleges feladatokat mutatnak be. A hannoveri Expo-ra "A világ kultúrái a lovasművészetek tükrében" című előadásukkal készültek. Ennek előkészületei pedig sokkal többet igényeltek, mint "csupán" lovastudást. Amikor nem valamely előadásra zajlik a felkészülés, a Hinrichs-Giffels házban akkor is mindennap lovagolnak. Minden este munka után - hiszen mindkettőjüknek van munkahelye - este tizenegyig is dolgoznak a lovardában. Napközben gyakornokok látják el a lovakat, futószárazzák őket, igazi kiképző munka csak este, munkaidő után zajlik.
Természetesen nem csak saját lovakat edzenek. Állandóan vannak náluk tanulók is - némelyek még saját lovukkal érkeznek -, akik vagy Hinrichs úrnál vagy Giffels asszonynál tanulnak lovagolni.

Nagy lovasok tanításai

Ruth Giffels - a szokásos díjlovagló versenyek mércéjével mérve - Grand Prix színvonalon lovagol. Mégis - vagy éppen ezért, hiszen az igazán jók mindig szerények - rendszeresen kikéri tapasztalt lovasok véleményét és segítségét.
Újra és újra ellátogat a bécsi Spanyol Lovasiskolába, a spanyolországi Jerezbe vagy a portugál Magasiskolába. Kurt Albrecht, a bécsi Spanyol Lovasiskola egykori vezetője is gyakori vendég és oktató a Hinrichs-Giffels házban.

A kiképzés öröme

Ruth Giffels szívesen adja át tudását. Nála még egy elméleti előadás is roppant érdekes, hiszen rendkívül igényes, de barátságos és megértő tanár. Számára az a fontos, hogy a lovat ne csak mechanikusan "ledolgozzák", hanem elsősorban megnyerjék maguknak. Ezért fontos, hogy első lépésként a lovas mondja meg, mit is vár lovától. Ezután megvizsgálják, hogy a kívánalom összeegyeztethető-e azzal, amit a ló külleme és belső tulajdonságai kínálnak.
Nem minden lovas juthat el a magasiskola szintjére, de Ruth Giffels annak is örül, ha egy diákja jobb összhangot teremt lovával - anélkül, hogy a legnehezebb feladatokat hajtaná végre.
Egyes lovaknál előfordul, hogy lovasuk túl alacsony követelmények elé állítja őket és ezért unatkoznak - ekkor bizony elfogy Ruth Giffels türelme. Ilyenkor roppant szigorúnak tűnik, hiszen nem nézheti tétlenül, ha valaki kiváló képességű lovát túlságosan elengedi és unatkozni hagyja. Ebből persze a legritkább esetben lesz sértődés a tanítvány részéről, hiszen általában örülnek a lovasok, ha valaki felismeri, mennyi adottság rejtőzik még lovukban, és segít a tanulásvágy kialakításában.
Az évek során Ruth Giffels tudásának és pedagógiai érzékének Németország-szerte elterjedt a híre. Azóta nemcsak otthon, hanem Németország egész területén tart kurzusokat.

Keno, a nagy szerelem

Ruth Giffels minden lovát a magasiskolára képezte és képezi ki. Amikor anglo-arab lovát, Rephaimot huszonkét évesen "nyugdíjazta" patacsont-süllyedés miatt, a ló akkor is tudta még a piaffe-ot, passage-t, piruettet és az ugrásváltást is. Csak "frissítésképpen" gyakorolta a spanyol lépést, a fél térdre ereszkedést, a fektetést és a polkát.
Keno édesapja lova volt. Halála után került tizenöt évesen Ruth tulajdonába, és tizenkilenc évesen tanult meg piaffe-ozni, piruettezni és az ugrásváltást is elsajátította. Keno ma harmincegy (!) éves, és hetente két-három alkalommal ma is lovagolják vagy kézen mozgatják. A hosszú, rendszeres tornáztatás ezek szerint meghozza gyümölcsét - Keno ma is tisztán tud piaffe-ozni!

Ahol a kecskék és a kutyák is tanulnak...

A tanulás örömét nem csak a lovak élvezik. Még Tarka, a vidám keverék kutya is tudja a spanyol lépést, bukfencezik, figyel és a pesade-ot vagy a kurbettet is bemutatja. Sőt, állandóan féltékeny a szintén házi kedvenc kecskére, amelyikkel ugyancsak dolgoznak, és aki tud bókolni...

Sokoldalúság, befolyás a lóra, de néha egy kis engedékenység - ezek az alapelvek, amelyek megegyeznek a nagy meseterek tanításaival.
Különös, de régi, híres lovas hölgyekről nemigen hallani. Ruth Giffels mégis a klasszikus lovasművészet igazi mestere - a szó valódi értelmében.

Az idomítás itt nem azt jelenti, hogy a lónak naphosszat a négyszögben kell dolgoznia. Ruth Giffels nagy hangsúlyt fektet a lóval való együttműködésre, mert csak így tartható fenn a ló munkakedve és frissessége. Így nem ritka jelenség, hogy a lusitano ménnel a terepen találkozunk, amelyik úgy vágtat el mellettünk, hogy csak úgy süvít a szél a füle mellett. Ezután jöhet egy hosszú séta az erdőben, amelyet egy rövid idomító munka szakít meg.
Amikor egy lónak elege lesz a szigorú idomító munkából, akkor Ruth inkább valami egészen másfélét tanít neki - olyat, amit gyorsan megért és ezért kiérdemli a dicséretet.

Forrás: Pointernet