Kilépett a kocsihoz.

-Medüng?

Manuela átölelte Greget.

-A azd zsinálom, amid ő, zeredni fodz?

-Akkor is, ha nem… Hazamenjünk?

Elindultak. Manuela feltűnően csendes volt.

-Mért vagy ilyen halk?

-Zsak.-Manuela fintorgott.-„Mérd vad ilen alk?"

Greg megállt.

-Most mi a bajod?

-Zsemmi

-Tudom, hogy valami bánt. Mondd el, mi!

-Zsemmi

-Naaa… mondd el!

Manuela puffogott.

-Én meg akartalak hallgatni…-Greg elindult.

-„Éd med adartanak alldatni”De jó nekem…

-Mi a gond?

-Di adarog zállmi-Manuela elkezdte cibálni az ajtót.

                                          *

-Ne…

Manuela egyre jobban cibálta az ajtót.

-Hagyd abba!

Manuela kiesett.

-Aú…

Greg felszedte a földről. Manuela nyöszörgött.

-Hüpp-hüpp, hol ütötted meg magad?

-Mindenol…

Greg felvette, és berakta maga mellé.

-Áj…

-Tudom…

Manuela sírt:

-Naon áj…

-Elviszlek az orvoshoz

-Ájni fod? Töddet nem allgadok Lijára… Atuu, add, edd puzit… mitor élünk odda?

-Mit mondott, hogy ess ki a kocsiból?

Manuela bólintott.

-Ez nagy. Pont rá vall…

-Azd monda, attor zeletni fodz…

-Figyelj, én mindenképpen szeretlek. Nem kell ehhez kiesned a kocsiból…

-Azd monda, ő izs ezd zsinálda…

-Tudom. de neked nem kell azt csinálnod, amit ő. Nem helyette vagy.

-Addól méd fál az oldanam…

Manuela elaludt. Greg felvette.

                                                                *

-Atu?

-Hm?

-Méd mindín fál… atu… dzsinálj valait, merd naon áj… nadon áj, delealok, zsegíts rajdam…

-Jajj, ne már-Greg megsimogatta a fejét.-Ezt edd meg…

-Ed ni?

-Fájdalomcsillapító. Ha jobban leszel, eszünk valamit…mondjuk egy Bigmacet…

-Jodda vadok…

-Mindjárt gondoltam-Greg elindult.

-Adzért méd áj…

-Akkor sajna nincs Bigmac, mert még szétesel…

-Indádd attor nen edzem bid madet.

-Ez már haladás. Van kedved vásárolni egy kicsit?

-E dan. Zsak elődd stobbolj özze, merd dényeg nadon áj…

                                                                                Otthon…

-Ár zsak a dezem áj, zóal meletünk a medibe, ézs vázsáolni…

                                                         *

-Nammi…

-Most pedig ideülsz az ölembe, és csöndben maradsz, amíg etetlek…

-Ló, a kedzem údis fál…

Greg az ölébe vette.

-Auu… ódatozsan, mondan, ogy fál…

-Azt mondtam, csöndben…

Manuela kinyitotta a száját, és várta az első falatot. Greg etette.

-Atu? Úg döndöddem, ogy edentul zereni fodom a Bid Madet…

-Eddig nem szeretted?

-Ennile nen…

-És velem mi lesz?

Manuela megpuszilta az apukáját.

-Déded inádlad…

-Akkor szerencséd van…

-Óriási…

-Mint a Big Macec általában…

Manuela nevetett.

-Na, ez elfogyott…

-Énekelsz nekem?-Manuela izgatottan fészkelődött.

-Si on pourvait se parler face á face…

Manuela csatlakozott.

-Indulunk haza?

-Méd ne… j'acceptais d'être un peu à ta place….Je suis perdu je ne comprends plus

-Fáj még a kezed?

-Tessék?-Manuela levette a fülhallgatóját.

-Már nem fáj a kezed? Reviens vers moi et ne me fuis pas Encore faut-il pouvoir mesurer l'état des choses

-De méd idem, zsak énedelni nadon zeredek… Midor vázsálolunk?

Manuela fütyörészett. Megérkeztek

                                                              *

-Tudod, mi jár ilyen gyerekeknek

-Coki? Ém lezed Maduena Daqued, azs úl Ozdar días zínéznő, ézs a Vida comeded izs medmerem…

-Legfeljebb Cannes díjas. Franciaországban vagyunk

-De a dévéden adz izs meg...

Greg megpuszilta.

-Nid vezünd? Atu! Vedünd oan zínes elenlándát…

-És még?

-Amid de izs zerednél…

Greg berakta Manuelát a bevásárlókocsiba.

-Zeretz?

-Mit gondolsz?

-Neb?

Greg Manuela arcát nézte.

-Nagyon szeretlek, nehogy azt hidd, hogy nem! Gyere, vegyük meg azt a lámpát…

-Köndözst izs adalok vemmi…

-Milyen színűt vegyünk?

-Dárfídosat…

-Szerintem nincs…

-Addor ló lez a dék izs…

-De te kislány vagy…

-De med atadékozskodó…