1. rész: Kagome világába Egy nap a mi kis csapatunk épp Kaelde falujába ment kiheverni a Naraku ellen indított támadásokat. Ami ugyan nehezen, de sikerült! Az ékkő már majdnem teljes volt! Már csak Kougát kellett volna meggyőzni. Miután odaértek a faluba Kagoménak az az ötlete támadt mi lenne, ha átmennének az ő világába. Mindenkinek tetszett az ötlet! Főleg Mirokunak akinek az volt a szándéka, hogy megkéri Sango kezét! - Akkor indulás! – szólt Inuyasha. - Csak egy perc. Kagome beszélhetnék veled egy pillanatra?- kérdezte sejtelmesen Miroku. - Hát persze! - De négyszemközt! - Rendben. Ezzel arrébb vonultak! - Kagome! Tudod, hogy szeretem Sangot és csak azt, szeretném megkérdezni, hogy segítenél kiválasztani az eljegyzési gyűrűt? - Hát persze! - Mit akar az a szerzetes Kagométól? Remélem nem a szokásos,,legyél a gyermekeim anyja” szöveg, mert ha igen megölöm!!-gondolta magba Inu, aki már nem várt tovább és odament hozzájuk. - Akkor megyünk vagy mi lesz?? - Persze! Mehetünk!!! Kagome világába: - Anya, nagyapa, Souta? Merre vagytok? - Itt vagyunk a konyhába-, hallották a válasz a nagyapától! - Szia nővérkém! - Sziasztok! Mindenki ők Miroku, Sango és Shippo. Inuyashát már ismeritek! - Persze. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket! - Mi is- hangozott a válasz a csapat többi tagjától! - Egy óra múlva vacsora szóval, ha gondoljátok addig nyugodtan, menjetek el sétálni- adott tippet Kagome anyukája. - Ez nem is rossz ötlet! Souta adnál ruhát Inuyashának és Mirokunak? Én addig keresek vmit Sangonak. - Hát persze. Gyertek velem. Negyed óra alatt elkészült mindenki. Mivel nyár volt Kagome egy virágos szoknyát adott Sangonak, ő pedig egy farmer szoknyát vett fel. Nagyon jól néz ki, ami igaz volt a fiúkra is. Mirokun egy fekete ujjatlan felső és fekete farmer volt. Inuyashán piros ujjatlan és kék farmer volt. Mikor meglátták egymást mindenkinek elállt a szava olyan, jól néztek ki. Mivel nemsokára ettek ezért csak a közeli fagyizóig mentek. Mindenki evett 1-1 gombóc fagyit és elindultak hazafele. Megvacsoráztak és mindenki elment lefeküdni. Az éjszaka viszonylag csendes volt. Csak egyszer lehetett hallani egy nagy csattanást. Az is csak azért volt, mert Miroku álmába megtapizta Sangot. 2. rész: A támadás Másnap mindenki korán ébredt. Felöltöztek és elmentek a vidámparkba, moziba, és egy klubba. Nagyon jól szórakoztak ám egyszer csak Kagome ékkőszilánkot érzett. - Mi, az hogy lehet? - Hisz nálunk, van mind. Kivéve… - Azok, amik Kougánál vannak – fejezte be Sango Inuyasha mondatát. Ebben a pillanatban: - Kagome végre megtaláltalak. - Kouga, hogy kerülsz te ide?? - Tulajdonképp én se értem. Pár szellemet és démont követtem. - ÁÁÁÁÁÁ SEGÍTSÉG!!!!! Hallották a távolból egy lány sikoltását. Azonnal a hang irányába futottak volna, ha a szokásos vita el nem kezdődik a két fiú között. - Elég- szólt közbe Kagome. - Igazad van. Majd később folytatjuk pincsi! - Alig bírom kivárni, te bolhafészek! Elindultak a hang irányába és közbe Kouga mindent elmondott, amit látott. - De hogy lehet ez? Tudtommal csak ékkővel lehet átjutni vagy nem? - Ezek szerint nem!! Mikor odaértek nagyot néztek. Húszezer démon és szellem volt a kút körül. A lány pedig Kagome barátnője volt, aki már ájultan feküdt a földön. Ahogy észrevették a mi kis csapatunkat a szellemek, és démonok elmenekültek. Mégpedig be a városba, ahol nagy feltűnést okoztak. Mindenfele rémült emberek voltak. 3. rész: Az összecsapás Mikor megtalálták őket mindenki elfoglalta helyét a támadáshoz. Inuyasha a tessaigával, Kagome az íjjal, Sango a csönttörővel, Miroku pedig bottal, mivel Naraku elpusztításával a lyuk is eltűnt a kezéről végre J. A harc nehéz és kemény volt. Váratlanul megjelent Kouga Sesshoumaruval az oldalán. - Á végre mi tartott ennyi ideig? - Nyugi öcsi az a lényeg, hogy itt vagyok nem? - DE. - Akkor harcra fel! Folytatódott a harc. Igaz a szellemek túleerőben voltak, de végül is sikerült legyőzni őket. - Na ezzel megvolnánk. Mindenkio jól van? - Én igen. - Én is. - Rendben. És te Kagome? - … - Kagome? KAGOMEEE!!! - Mi történt? - Nem lélegzik. - Inuyasha sajnálom, de kagome meghalt. - NEEEEM. Nem halhatott meg. Kagome ébredj fel. Kérlek ne tedd ezt velem, velünk. Ekkor már mindenkiből potyogtak a könnyek. - Sesshoumaru segíts kérlek. - Sajnálom, de.. de nem tehetek semmit. - Mi miért nem? - Mert nem a közép korban vagyunk. Sajnálom. - Nem Kagome! Szeretlek! Miért hagytál itt? Sajnos Kagomét nem lehetett megmenteni és örökre elment erről a világról. Csak egy kis szöveg maradt utána: Nagy miko volt ő, Ki életét áldozta a világáért. Itt hagyta szerelmét,barátait, és családját. Csak egy valaki volt aki sose fogja elfeledni azt a vidám lányt ő pedig nem más, mint Inuyasha, aki emlékezett a következő szavakra ( amit egy filmbe hallott): ,, A szerelmünk olyan akár a szél, Nem láthatom, de érzem…”