5 és fél évesen
Betakarózik, majd megszólal: „Anya, ez a takaró olyan, mintha kesztyű nélkül hógolyóznánk!”
Beszélgetünk arról, kik a szegények. Elmondom az én meglátásomat, mire ő is a magáét: „Szerintem azok az igazi szegények, akiknek nincs gyerekük, hogy gondoskodhassanak róla.”
Beszélgetünk a születés hagyományos módjáról. Ő, mivel császárral született, csalódottan így szól: „Ó, én is ott akartam volna kibújni!”
Szomorú. Beszalad a szobájába, majd csalódottan kerül elő: „Kerestem valami felvidítójátékot, de nem találtam…”
Apa: „Jajj, de izomlázam van!”
Robika: „Nekem meg fejrázásom!”
Filozofál: „Nagyon megszületett, csak egy kicsit nem született meg…”
Szóalkotása: buszmegállomás
Hallotta, hogy ismerősünk háza elkelt. Legközelebb arra járunk és örvendezve fedezi fel a házat: „Látod, anya, nem kelt ez el, hiszen itt van!”
Apa munkanélküli lett. Robika bátorítóan apja vállára teszi a kezét és ezt mondja: „Tudod, apa, nem mindig minden úgy van, ahogyan szeretnénk…Nincs más teendő, mint keresni egy másik munkahelyet!”
Robika: „Miért szerelmes K.Gabi Regikébe?”
Anya: „Mert Regike szép kislány. Te is ezért szereted, nem?”
Robika: „Hát, egyáltalán nem! Hanem mert jóindulatú és kedves!”
Robika: „Anya, mit kell csinálni, ha az emberek beleharapnak a virágba?”
Nem értem a kérdést, ezért beszélek arról, hogy vannak ehető és mérgező növények, de ami a lakásban van, az általában mérgező.
Robika lekonyuló szájjal: „Akkor csak szólok előre, hogy meg vagyok mérgezve…”
Mentünk vizsgálatra egy kórházba. Én már messziről láttam egy nőt, akinek az egyik szeme be volt kötve.. Ismerve a kisfiamat, tudtam, ha elmegy mellettünk, és ő észreveszi, annak nem lesz jó vége. De hiába igyekeztem, meglátta és elragadtatva felkiáltott: "Nézd, anya, egy igazi kalóz!!!"
6 és fél évesen
Regikéhez: „Tudod, miért szeretlek? Mert jó veled játszani, türelmes vagy és van humorérzéked!”
„Anya, én is szívesen megteszek neked valamit. Mert jó tett helyébe jót várj, ugye? Hát én is köszönhetek neked valamit. Az életemet. És olyan jó, hogy engem szültél meg először. Mert fiú lettem. Hogy nézett volna ki két lány, igaz?!”
Gombákat talál az ovi udvarán. Mondom neki, ne nyúljon hozzá, még csak ne is lépjen rá, nehogy véletlenül behozza a lakásba a spóráit. Csodálkozva kérdezi:
„Miért? Mérgezettek?”
Beszélgetünk barátnőm barátjáról. Mondom neki, hogy szereti a gyerekeket. Elgondolkodva így szól: „Tényleg? A vadi új gyerekeket is?” (Most született kishúga)
Néha kicsúszik a száján ez-az. Pl. mondja nekem, hogy "De kis bolond..." - mire ránézek szigorúan, akkor hozzáteszi, hogy "...vagyok én..." Tegnap játék közben mondja nekem: "Mindjárt a popsidba rúgok!" Megint ránézek úgy, erre most is hozzáteszi gyorsan: "...vagyok én."
Robika: "Anya, miért csak ilyen rövid időre mehetünk a strandra?" Anya: "Mert mami vigyáz a tesóra és mami holnapután már 60 éves és aki 60 éves, az már hamar elfárad, ha munka után még egy pici gondozását is el kell látnia. R: "Ez tök jó anya! Ha csak holnapután lesz 60 éves, akkor ma még csak 59, és az 59 évesek még nem fáradnak el olyan hamar, igaz?"
7 évesen
Reggel kishúga sírására ébredt, hirtelen, azt sem tudván, hol van.Félig kómásan megkérdi: "Anya, holnap van?" Jót nevettem és megkérdeztem, mihez képest. Erre ő: "Hát tegnaphoz!" Jaaaaaaaa....
Mivel túl keskeny a járda, babakocsistól, gyerekestől a kövesúton sétálunk. Lát egy békát, elütötték, elpusztult, szegénynek a belső része is kifordult. Sajnálkozik rajta. Megyünk tovább, majd hátrafordulva látja, hogy egy autó is ott jött el, ahol az imént mi. Felkiált ijedt hangon: "Ajajj, anya, azt hiszem a békát megint elütötték!" (Mintha nem lett volna már mindegy szegénynek...)
Mondom Robikának, hogy alaposabban törölközzön meg, mert gombás lesz a bőre. Erre ő, ijedten: "Ajajj, és az halálos betegség?" Mondom neki, hogy nem. Látszik, hogy megkönnyebbül. Ennek hangot is ad: "Huhhh, tök király!" (Minek nem tud örülni az ember, nem?!)
Iskolába megy ősszel a fiacskám. Hogy milyen elánnal, az kiderül párbeszédünkből:
"Anya, úgy érzem, lázas vagyok! Megnéznéd?" Megnézem a kezemmel a homlokát, hideg. Mondom neki, hogy egyáltalán nem lázas. Mire ő csalódottan: "Tudom, tudom; csak gyakoroltam..."
Nagyfiam kifakadt: "Húú, én úgy felpofoznám, hogy 5 hétig a lába se érné a földet!"
Kérdem tőle: "Te szeretnél majd felnőtt korodban utazgatni a világban?"
Ő: "Honnan tudtad, hogy sztár akarok lenni?!"
Én: "Nem úgy értettem, hanem turistaként; Afrikába, tengerpartra, stb.." Ő, fellelkesülve: "Aha, meg a vidámparkba!"
Közeledik az évnyitó a suliban. Megállapítom, hogy fiacskám ünneplő inge igen-igen kicsi lesz már rá. Erre Robika (7) nagyvonalúan legyint és komolyan így szól: "Nem baj, anya, majd a batman jelmezemben megyek..."
Robika tegnap apához: "Apa, már csak egyetlenegy dolgot mondj el nekem: hogy lehet az, hogy Ali lánykutya, mégis van bajsza?"
Kisfiam, aki, mint írtam, nem igazán várta az iskolát, el van ragadtatva tőle! Nagyon élvezte az első napot, szerinte csak 1 kár van benne, hogy túl könnyű...
Ráadásul itthon kicsit felemeltem a hangom, amikor másodjára szóltam neki, hogy rakja el a játékait, mire ő megjegyezte, hogy: "Az iskolában jobb..."(Mire érthette...?)
Régebben, amikor játszott Robika a játék katonáival, talált köztük egyet, amelyiknek fél lába volt és azon gondolkodott, mit tegyen vele; kidobni sajnálta, de az, ugye, már nem tud harcolni. Javasoltam neki, hogy az legyen hadirokkant, akinek a bajtársai segítenek megmenekülni, stb. Tetszett neki az ötlet, sőt, el is raktározhatta, amit mondtam, mert ma, amikor a játékállataival játszott, egyszer csak felkiáltott: "Anya, a bocik közt van egy hadirokkant!"
Robi elgondolkodva néz egy CD-t, majd megszólal: "Anya,
ez a lemez a legelső CD-mre emlékeztet!" Anya: "Melyik volt az első CD-d?" Robi: "hát arra már nem emlékszem..."
Tegnap gyakorlóztunk az elsős fiammal. Bal oldalon 5 nyuszi, jobb oldalon 4 káposzta.Kérdés:jut-e minden nyuszinak Káposzta.össze kellett kötni a nyuszikat a káposztákkal. Kisfiam látva, hogy a vége felé még 2 nyúl van, de csak 1 káposzta, mindkét nyulat összekötötte az 1 káposztával.Kérdőn ránézek, mire ő közli: "De anya, megosztoznak rajta!" És amikor közlöm vele, hogy szép gondolat az életben, de matematikailag 1 káposzta csak 1 nyúlé lehet és így 1 nyúlnak nem jut káposzta, az én drágám sírva fakadt és közli, hogy: "Szeeeeeegéééény, nyuszi!Én nem akarok több ilyet megoldani!!"
Hétévesen egyedül (úgy értem, szülő nélkül) ment az iskolával túrázni a fiam. Gondoltam, önálló nagy fiú már, ennél nehezebb helyzeteket is megoldott már az életben. Persze, amikor készítettem össze a motyóját, elmagyaráztam neki, mit hol talál a hátizsákban. Alighogy elindult velük a busz, a barátja telefonjáról felhív ezzel a kérdéssel: "Szia, anya! Mikor igyak?" (Igaz, ezt nem beszéltük meg...)
Fiam új nadrágját angol szöveg díszíti. Kérdi tőlem, mi van odaírva. Mondom neki, hogy 1953. Erre ő: "Miért? Akkor vetted?"
Egyedül fürdik. Gyanúsan hamar végez és szól apának: "Végeztem a fürdéssel!" Apa bemegy leellenőrizni és mondja neki, hogy nem végezhetett, mert teljesen száraz a szappan. Fiunk gondolkodik, majd így szól: "És ha bevizezem, hiszel nekem?"
Játszik egy autóversenyes számítógépes játékkal. A száguldás közben összetöri egy másik ember autóját. Így kommentálja: "Na, a te autódnak lejárt a zamatossági ideje!"
Kérdésemre, hogy mit csinál, így felel: "Szalamandrát festek!" Gyanúsan hangzik, megnézem; mandalát festett. (Néha összekeveri a két szót.)
Kórházban voltam a kicsivel, így a nagyfiúval(7) mami volt délutánonként. Többszöri rászólás ellenére is papucs nélkül mászkál, mire mami már elég mérgesen és hangosan megjegyzi, hogy annak idején a szüleire (pl. rám) sohasem kellett ennyiszer rászólni. Robika végighallgatja a lelki fröccsöt, majd haláli nyugalommal megjegyzi: "Hol van már a kőkorszak...?"
Robika barátnője beteg. Engem kérdez, mi a baja. Mondom neki, hogy fáj a feje és láza is van. Erre ő: "Ja, akkor ilyen reklámbetegsége van?" (Tudjátok, gyógyszer-reklám.) Gondolkodik, majd hozzáteszi: "Akkor ilyen ANIM PLUSZ CÉ-t kellene szednie!" (Aszpirinre gondolt, de a tévécsatorna címe ugrott be neki...)
Kap egy memória-játékot, híres emberek vannak rajta. Dicsekszik az apjának: "Te még nem is láttad az új játékomat! Híres ember memória! Találd ki, ki is van rajta?" Persze az apjának fogalma sincs. A fiacskám segít neki: " Na, ki halt meg?" (Érdekes, még így se találta ki...)
Robika az udvaron játszik, majd berohan és izgatottan közli, hogy a szomszéd néni (ő a fogadott nagyija) áthívtaKérdi tőlem, átmehet-e, segítene takarítani a tyúkok fejét. Igaz, vannak hiányosságaim a baromfiudvarban történő munkálatok terén, de ezen a tevékenységen még én is elcsodálkoztam. Persze, át is szaladt, én meg hamarosan nevetésben törtem ki itthon egymagamban, mikor rájöttem, hogy valószínűleg a fiacskám elértette: nem a fejét, hanem a helyét...
Fürdenek a tesóval. Robika a hancúrozás közepette engem is lecsap vízzel, amiért megdorgálom. Azonnal kész a válasszal: "De anya, az nem én voltam, hanem a másik énem!"
Éppen mossa fel a követ, én meg megkérdem: "Miért mosol fel?"
Robika: "Direkt!"
Kiütéses, vizsgálgatom a pocakján a pöttyöket. Mami mellettünk áll és kijelenti, az is lehet, hogy kanyaró. A köldökét is szemügyre veszem, mire Robika kissé ijedten megszólal: "Mit nézel, anya? Hogy van-e benne kanyar?"
Elgondolkodva megkérdi: "Anya, mit is jelent az "Á" ? Nem értem a kérdést, ezért hozzáteszi: "Azt tudom, hogy a men az férfi; de milyen férfi? Mit jelent az "Á" az elején?" /ÁMEN/
R: "Anya, én tudom, mit néznek meg a férfiak a nőkön először! Elől a cicijüket, hátul a feneküket." Nekem már ez is elég lett volna, de hajtott a kíváncsiság, hogy erre mit mond:
A: "És a nők a férfiakon?"
R: " Természetesen hátul a feneküket, elöl pedig...(rövid gondokodás) az izmukat!"
Mesélem neki, hogy minap itt járt városunkban a miniszterelnökünk; azt, sajnos, nem tudtam megmondani, mi célból. Robika viszont tippelt:
"Szerintem munkát keresett!"
Apja erélyes hangon rászól, mire Robika kifakad: "Ilyen az igazi férfi?! Hát köszönöm szépen, akkor én nem leszek az!!!"
Robika lemaradt kicsit az írással, több sort kellett még írnia. Mivel minden sor leírása után közölte velem örömmel, hogy már csak ennyi, meg annyi sor van hátra, én nem igazán tudtam figyelni a saját dolgomra, így megelégelve, szóltam neki, hogy írja, ne beszéljen. Erre hamarosan az orrom alá dugott egy papírt, amin ez állt: "mácsak 3 sor!!!!"
Tegnapi történet. Unokatestvérekhez indultunk: a kicsit bicajjal vittem, a nagynak mondtam, induljon el hamarabb, mert ő gyalog akart menni; gondoltam, gyorsan beérjük. (Tudni kell, ez egy nagyon-nagyon kisváros..). Ahogy rákanyardodtunk az utcára, sehol egy lélek, csak az én nagyfiam ment előttünk néhány száz méterre. Csak azt furcsállottam, hogy Chaplin-es járással, kacsázva megy. Utólértük, leszálltam a bicikliről és mondtam neki, hogy most már kijöhet mellénk a kövesútra. Erre ő meglepetten így szólt: "Hát megismertél??? Pedig direkt elváltoztattam a járásomat, hogy ne ismerj föl!"
Robika most jött rá, hogy lehet a kistesónak (20 hó) mesélni. A kicsi a rövid, kitalált meséket azzal díjjazta, hogy csöndben végighallgatta és a végén "mééég!" felkiáltást hallatott. A nagy már kicsit unta a neki kicsit babás meséket, de végül így szól: "Jól van, amikor felébredsz, mesélek még neked a cicáról meg a kislányról..De nem baj, ha Pókember is lesz benne?"
9 éves
Kisfiam barátja (10) felvilágosultan közli Robival:
- Én nem hiszek a Jézuskában! És te?
(Érdeklődve figyeltem a reakciót)
- Áááá, én sem! Már tudom, hogy anyáék rakják a fa alá az ajándékokat... Csak a Jézuska veszi meg!
Rászól egy ismerős kislányra, aki majdnem összegyűri a Robika játékának dobozát. A rászólás miatt megdorgálom. Mire ő a doboz védelmére kel: "De anya, a doboz életéről van szó!!" |
AJÁNLOM AZ OLDALT
