|
Témaindító hozzászólás
|
2009.05.17. 21:31 - |
Diva kasélyát sok folyosó hálózza. Akár föld alatt akár föld felett, mindenütt rengeteg járata van az úrnőnek. Mindegyik egy külön helyre visz. Labirintusszerű elágazásait csak az itt élők ismerik ki. Ez a folyosó Diva trónterme felé vezet. Szinte ugyanolyan mint a többi, nagy különbséget nem lehet tenni köztük. Egyetlen előnye talán az, hogy valamivel fényesebb, mint a többi. |
[30-11] [10-1]
*Ichigot kirázta a hideg, mikor meghallotta az újabb, közeledő alak nevetését, és beszéd stílusát. Kemény volt, és rideg, egyben volt benne valami bosszúálló jellegű is.*
-Már megint egy...?- *Szólalt meg halkabban, a sötétet fürkészve, hogy vajon megyik irányból jön a hang. Lassan felállt, és elindult előre, de egy lépés után megállt. Valami furcsa érzés fogta el.*
~ Többé ezzel az osztállyal kirándulni se jövök... iskolát váltok!!! ~ *fordult meg a zseniális gondolat a fejében, de mikor az alak megszólította, mivel ő volt az egyetlen, aki a többiek közül állt, és látta, ahogyan az ismeretlen alak lábát, eléri a fény, ahogyan jön egyre közelebb a bandához, megfagyott benne a vár.*
~ Mit csináljunk? Kard is van nála... És a szellemek... Csak úgy elmenekültek előle. Biztos sokkal erősebb, mint az előző fenegyerek volt... ~ *Gondolkodott, és úgy hátrállt.*
*Grimmjow előtűnt a sötétségből, és immár mindenki láthatta a következő ellenségüket. Egy férfi volt, egy "csont" maradvány szerűvel, és ördögi vigyorral az arcán. Zsebbre tett kezeit, még most se vette elő, csak elindult pár másodperces állás után, a csapat felé.*
-Te!- *Vette ki az egyik kezét a zsebéből, és megragadta Ichigo nyakát, majd lenézett a többiekre, fogta, és a hajánál fogva felrántotta állásba Shanát is.*
-Mit ijedeztek? Ez még semmi!- *mondta, majd elengedte a két embert, akit megszorongatott, majd azok csak a köves, dermedt falhoz csapódtak, egy lökéssel úgy, hogy még a falat is berepesztették. Grimm meg csak épp hogy legyintett. Shanára és Ichigora esett pár törmelék, és egyből sikítást, és üvöltözést hallott a csapat többi tagjától. Kezét még nem engedte le a levegőből, csak rájuk nézett a szeme sarkából.*
-Ki a következő? Ne tolongjatok ennyire. Azt akarom, hogy rettegjetek, hogy késszen álljatok ellenem a harcra- *Szólalt meg ördögi vigyorral, és kiszemelte a következő áldozatát, ám erre nem volt ideje, mert egy szellem megjelent, egy öreg emberé. Valamit mondott Grimmnek, amit senki se hallott, csak ő, majd legyintett egyet, és a szellem semmivé vált. Grimm arcáról eltűnt a mosoly egyből, és a társaságra nézett*
-Ti ketten- *Mutatott kriszre, és Kazura* -Hozzátok vissza azt a két embert- *Értette ezt Shanára és Ichigora. Időbe telt, mire kiszedték őket a törmelékek alól, és mikor oda vitték a csoporthoz, csak annyit láttak, hogy Grimmjow felemeli a kezét, és egy "kristály" szerű pajzsba zárja őket, majd zsebbre tett kézzel, elindult a cellák felé...* |
*Érezte, hogy már nem képes sokáig tartani a védőbúrát, de mikor Shahde eltűnt, nagyot sóhajtva leeresztette a burkot. Allie-re és a többiekre tekintett, akik semmit sem értettek ebből az egészből, és abból sem, hogy Saya milyen módon képes egy ilyen erős védőbúrát felállítani. A lány gyanította, hogy arra gondolnak, a gonoszokhoz tartozik, de ezek a gondolatok hamar szertefoszlottak, mikor meglátta az új "szerzeményt".* - Majd később mindent elmesélek, de most más problémánk is akad.. érzem ebből a fura figurából, hogy ő is gonosz.. - *mondta a többieknek, majd rápillantott a titokzatos idegenre.*
*Diva unalmában a varázserejét próbálgatta, de pár pillanat múlva abba is hagyta. Egy szellem ott termett mellette, és a fülébe súgta*: - Megölték Shahde-t. - *Diva felkacagott. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyen végeznek ifjonc szolgájával, de ha így alakult, hát így, ő igazán nem tehet ez ellen semmit. Annyira nagyon nem is érdekelte. Számára ez olyan volt, mintha valaki azt mondta volna: Esik az eső. Esik, vagy nem esik, mindegy. Kinyírnak egy szolgát, és eggyel kevesebb alattvalója lesz, annyi baj legyen. Őket lehet pótolni.* |
* Hogy biztonságba érezze magát megszorítja Ichigo kezeit. Nagyra nyílnak a szemei, mikor a szellem megtámadta a két leányzót, de annyira sokkolta ez az eset hogy mozdulni sem bírt. Csak nézte. Később, mikorra meg Allie és Saya megmenekült, engedett Ichigo kezlnek szorításán, és végül teljesen elengedte. Megfordult, hogy hátra nézzen hogy ott mi a helyzet, de csak a sötétséggel nézett farkas szemet. És mior meghallotta az idegen férfi jégdermesztő hangját, ijedten fordult meg, és az illetőre pillantot. * ~ K-ki ez? Egy újabb ellenség? Érzem... ő sokkal erősebb, mint az a lány... Mi lesz velünk?! M-megfogunk halni!! ~ * esett teljesen kétségbe *
|
*Tayuta összerezzen a hideg szellőtől, ami megérinte testét, és mikor visszhangzani kezdett a hang körülöttük, visszarohant Toumas mellé. Karját megragadva bújt mögé. * - Ki ez? Mért akar halálra rémíteni? Elegem van egész nyaralásból, szóljatok, hogy legközelebb telelni menjek! - * igazán megkönnyebbül, ahogy látja, hogy Allie megmenekült, és az a szellemféleség eltűnt végre. Viszont a közeledő idegen miatt komolyan aggódott. Nagyon rossz érzés kerítette hatalmába, a szíve szinte már a torkában dobogott.* - Mi jöhet még? |
*Kazushi végül elpuszította az Allie-re támadó szellemet, és érezte ahogy kezd visszatérni belé az élet... Nagyot lélegzett, mint aki már percek óta nem kapott levegőt, és a szín is kezdett visszatérni az arcába.* -Huh- *Nézett a fiúra a fejét fogva.* -Kö..köszönöm- *Zihálta, aztán Sayáék felé bámult...
Valamiféle védőburok vette őket körül, így odatántorgott, és kezével intett a többieknek is, hogy jöjjenek. Gyorsan lelült a búra alatt a földre, nehogy összeessen.* -Mocsok szellemek- *morogta maga elé, ahogy visszatértek lelkébe az érzések, úgy a düh is. Csak hát a legnagyobb baj az, hogy nem tud mivel harcolni..*
-Ezt hogy csináltad?- *nézett értetlenkedve Sayára. Neki is megtaníthatná hogy kell, igazán... Bár nem ez a legmegfelelőbb pillanat.
Lehet, hogy Shahde meghalt, de a többi szellem még mindig itt van - sőt, egy újabb hang zengi át a folyosót.* -Mi az már megint?- *nézett körbe, de senkit nem látott... Ez kezdett egyre ijesztőbb lenni.
"Ígéretes móka lesz" visszhangzott körülöttük.* |
*A folyosón hideg, szellő suhant végig, ami megfosztotta a fáklyákat, ragyogó fényüktől. A szellő letelepedett a folyosón, és a sötétséget, csak az ablakok törött üvegein áthatoló hold ezüstös fénye törte meg, de nem jutott sokra, a kapálózó sötétséggel szembe. Léptek hallatszottak, a folyosó vége felől. Magabiztos, és erős léptek. tulajdonosuk, csak széles vigyorra húzta száját, elégedett volt részben a fiatalokkal. Az első ok az volt, hogy: Sikeresen elpusztították Shahde-t, akit Grimmjow egyébként is meg akart ölni, már hosszú idő óta, csak akkor Diva haragjával kellett volna szembenéznie. A második ok az volt, hogy: Életben maradtak, így ő szórakoztathatja kicsikét őket. Kék szemeit immár felnyitotta, és látta a kisebb tömeget, már messziről. Érezte a félelmüket, és a bizonytalanságukat.*
-Szép munka volt...- *Szólalt meg mély, elégedett hangon. Zsebbre tett kezei nyugodtan pihentek a zsebében.* -Így most legalább én szórakozhatok veletek.- *Mondta elnevetve a végét, hiszen neki, pár taknyos kölyök, mit árthat, mikor még megölni se tudta senki? Aki meg egyszer megpróbálta, amikor lemészárolták a társait, a hasán hordja a seb nyomát, mély büszkeséggel. Nem fedte fel a külsejét, csak a sötétben megállva figyelte a tömeget, amint összerezzentek, egytől- egyig.* -Ígéretes móka lesz- *Mondta mosolyogva továbbra is, és a kis csapat, még mindig nem láthatta őt sehol se, csak a hangját érezték, és a jeges energiát, ami leülepedett a folyosón, a léptek hallásakor.* |
* Shahde foszlányai már nem állnak össze mint eddig, a nagyerejű kard akkora energiát ontott rá, hogy semmi esélye nincs a túlélésre, szellemei még mindig gyilkolták a gyerekeket, Saya pajzsára rátapadtak és a pajzzsal együtt a lány erejét is elszívják * - nehogy azt higgyétek, hogy ilyen könnyen megszabadultok tőlünk... - * sóvárogta és foszlányai a többi szellembe épültek be. Igaz ő már nem élt, de erejét a szellemekre bízta, hogy bosszulják meg halálát. Nem tartott sokáig és a szellemek szétszedték a pajzsot, de támadás előtt megtorpanva menekülésbe kezdtek, valaki közeleg... * |
* Ichigo csak keskenyre vett tekintettel figyelte a jeleneteket. Orihime kezét összekulcsolta a sajátjáéval, hogy el ne veszítse a lányt. Látta, ahogy néhányak a földre esnek, és csak keskenyre vette a tekintetét, majd felnézett a szellemekre, és erélyes hangon megszólalt *
-Mégis kinek képzelitek ti magatokat?! Olyanokra támadtok, akiknek fegyvereik sincsenek?! Persze! Így a legegyszerübb, igaz? Egyébként meg gyáva férgek vagytok! Nyomorult szellemek! Azt hiszitek félek?! Hát rácsesztetek, mert NEM!- *Fejezte be egy magabiztos mosollyal az arcán, mire a szellemek, elindultak felé, nem is egy, nem is kettő, hanem 4 egyszerre. Ichigo valahol megingott, mikor közelebb értek hozzá a szellemek, hírtelen reménytelenség kerítette hatalmába, de nem mutatta ennek jelét. Csak érezte, ahogy Inoue megszorította a kezét, a lányra nézett, majd vissza a szellemekre, és az egyik fákját a kezébe szorítva várta őket, hogy még- még közelebb érjenek, és őrömmel csaphassa ketté őket, hiába foszlanak szét, akkor is, ő benne nem keltettek volna félelmet.
Egyik pillanatról, a másikra, mintha elsötétült volna körülötte minden. Az egyik emlékképében találta magát, ahol az anyja, most is, az emlék leforgása alatt, a szeme előtt halt meg. Gyorsan elfordította a fejét, hogy ne lássa, úgy is pontosan emlékszik arra a jelenetre, érzésre, fájdalomra.
Csak arra eszmélt fel, hogy hallja a többiek hangját, köztük Orihiméét. Hát szegény lánynak kellett elkapnia Ichit, mikor hírtelen, mintha elájult volna xD 5 percig volt eszméletlen, és mikor kinyitotta a szemeit, látta, hogy Saya, meg Hime feje szembe van vele, és hogy Hime térdén van a feje. Lassan felült, a fejét fogva, majd körbenézett. Pajzs volt körülöttük, és értetlenül nézett, hogy mi ez a pajzs, vagy kitől ered?*
-Mindenki egyben van?- *Szólalt meg, kicsit rekedtes hangon, és az előbbi magabiztosság, semmivé lett. Ahogyan minden öröm érzés is a szívéből, amint érintették a szellemek* |
*A trónterembe érve kényelembe helyezte magát, majd kibámult az ablakon. Odakint szörnyű ítéletidő volt, a szél tombolt, az eső úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék, az ég pedig csak úgy szórta a villámokat. Elégedetten szemlélte az időjárást, majd hirtelen ismét eszébe ötlött az a nap, amikor bezárták az erdőbe. Újra és újra lejátszódott benne az a jelenet, és sokkal jobban gyűlölte fogvatartóit, mint eddig. Sok-sok évvel ezelőtt még szabadon gyilkolászhatott, de ez egyszer csak szertefoszlott. Viszont ennek köszönheti, hogy hozzá tartozik Solomon, Grimmjow és Darker, és az a titok, akiről senki sem tud. Elmélázásából Shahde fura ordítozása hozta vissza.* ~ Hm.. talán túl nagy falat lenne neki ez a sok halandó? ~ *gondolta. De nem igazán foglalkozott ezzel a dologgal, ha Shahde meghal, hát meghal.* |
* Krisz minden mozdulatánál érzi a belékapazkodó Shanát, aki hírtelen elvakultan kezdte kiabálni a nevét, mintha a fiú nem is közvetlenül mellette állt volna. Krisz megszorította Shana vállát, és rángatni kezdte, hogy magához térjen.* - Héé Shana, Shana térj magadhoz! -* Ahogy újra látta a lány barna szemeit, erősen magához szorította és úgy hátráltak, közben Krisznek írtózatos fájdalom hasított a lábába. A vér szagára a szellemek felerősödtek, s egyikük meg is ízlelte az édes vért. Krisz a lábához kapott.* - Nyavajás eltakarodsz innen!!!!! -* Ahogy tekintete továbbcsúszik Sayara, látja amint erőt vesz magán és képez valami burokszerűséget, amitől érdekes módon távoltartják magukat a dögök.* - Ez meg micsoda? -* kérdezi kíváncsian, ahogy körbenéz a "tákolmányon". Közben érzi, hogy lába egyre csak zsibbad, és megint úrrá lesz rajta a fájdalom, amit igyekszik nem kimutatni. |
*Ereiben megfagyott vér, testét átjárta a dermesztő hideg. Már nem törődött a többiek sikoltozásával, a halálba kívánta őket. Mikor Shahde végzett vele, eszméletlenül a földre rogyott, de valami nem volt oké. Legbelül még mindig maradt benne egy kis érzelem, ami erőt adott neki. Megpróbált úrrá lenni a helyzeten, de nem bírt megmozdulni. Mintha minden végtagja ólomból lett volna, még a szemét sem tudta kinyitni. Ez így ment egészen addig, amíg Ichigora került a sor. Akkor aztán egy utolsó kísérletet tett, megmozdította a kezét, és a kardjához nyúlt. A benne lévő kristályt megérintette, szívébe újra visszatért minden kiszívott energia. Ezekkel az energiákkal és a kristály segítségével védőburkot vont maga és a barátai köré, így védelmezve őket a kegyetlen szellemektől.* |
* Shana Kriszbe kapaszkodott és a többi szellemmel bajlódott, nem elég, hogy egy rémálomba csöppent, de ez a rémálom fele sem volt tréfa. Kövek illúziója zuhant mindenfelé, nem tudta megállapítani, hogy ezek igaziak vagy sem, egy volt a célja... hogy életben maradjon. Kriszt rángatta magával, de hirtelen rácsapódott egy kő s csak kezét fogta a kő alatt. * -Kriiiiiiiiiisz!!!! Ne csináld ezt velem... - * Zokogva esett le a földre, persze Krisznek semmi baja nem volt csak Shana képzeletét támadták meg a szellemek próbálgatás képpen, ő is egy fáklyát fogott a kezébe és dühösen elkezdte püfölni a körülötte lévő szellemeket, persze testükön átkúszott a forró láng de hátrálni kezdtek. * - Rohadékok... -
* Kazushi látta, ahogy a kishúga szelleme támadásba lendül, ráadásul a rettenthetetlen zsörtölődő sárkánya ellen, ezt nem nézhette annyiban, hiszen már csak ő maradt neki ebben az átkozott burokban... Emlékei előtörtek a kislánnyal és Koy-jal kapcsolatosan, szinte alig tudott dönteni, az egész gondolat összeforrt érzéseiben. Szétszaggathatatlan kapocs tartotta elveszettnek hitt húgához, ugyanakkor ő már gonosz... ő már nem az aki volt... Izmai megfeszültek görcsösen kapaszkodtak a kardjába ujjai, kénytelen volt megtenni. kardját felemelve Shahdet vette célba, kisvártatva rácsapott a szellemtestre, ami foszlányokra esett. A düh és a szomor ereje teljesen átfogta támadását, így shahdenak esélye sem volt túlélni. * - Vége van... - * Kardjának éle koppant a földön *
* Toumas magához rántotta Tayutát, hogy ne lóbálja a fáklyát, kivette a kezéből és egyenesen Shahde felé hajította. Szorosan átkarolta, majd arrébb húzódott vele * - nehogy meghalj itt nekem buta liba - * morogta, a szellemek eltűntek a közeléből, valamiért visszataszító volt számukra a jelenet, hiszen ők nem bírják az érzéseket * ~ Szóval ez a gyengéjük ...~ |
*Koy rémült arCcal fordúlt vissza majd elkezdett rohanni Shade felé.Egy mozdulattal Tayu és a szellem közé kerűlt.Olyannal kezdj aki a te testsúlyod.Húzta össze szemöldökét és nézett a szellemre.*~Gratulálok te idióta.és most mit csinálsz?Sárkány vagy nem varázsló.~*Mérgelődött magában.Már várta Shade lépését szinte érezte,hogy megfagyott benne a vér...izgult...talán még félt is de úgy érezte meg kell védenie a fiatalokat...nem tudta miért de ösztönösen cselekedett.* |
*Egész testét átjárja a félelem, és egy két könnycsepp is hullik szeméből. Eláll a lélegzete, amikor a szellemlány Alliehez ér és átlátszó karját a lány mellkasába mélyeszti.* - Ne!-* kiált fel Tayu, és kétségbeesetten kapálja fejét ide-oda, valami éles tárgyat keresve. A falon csüngő fáklyák megfelelőnek bizonyoltuk, Tayu gondolkodás nélkül lekapott egyett, és Shahde felé kezdett hadonászni vele. * - Takarodj innen te undorító átlátszó izé!!!! -* Tayu önfejűen cselekedett, bele se gondolt, hogy mi lesz ha a lány rátámad, csak arra gondolt, hogy Alliet el kell választani tőle és elhúzni innen a csíkot. |
*Saya sikoltozni kezd, ami nem volt túl jó hatással a csapat összhangjára. xD Valószínűleg mindenki berezelt, köztük Allie is.* -Nyugi van Saya!!- *szorította meg a lány karját, hogy hallgasson már el. A szellemek azonban a fiatalok felé haladtak... Icihgo védelmezően Allie és Hime elé állt, de az alakok könnyen áthaladtak rajta... A lány megragadta a fiú karját, hogy kapaszkodjon valami biztos pontba..
Ahogy Shahde közeledett felé, majd elérte a szívét, Allie úgy érezte, mintha egész testét jég járta volna át. Eltűnt belőle a félelem, a pánik, de minden más, jó érzés is: az öröm, hogy megtalálta társait, és hogy együtt vannak, megvédik egymást...*
-Hagyj békén!- *mondta erőtlenül, és karjával próbálta elhessegetni a szellemet, nem sok sikerrel - keze áthaladt az átlátszó testen... Már nem sok kellett, hogy teljesen elveszítse saját érzéseit.. Ha nem avatkozik közbe senki.* |
* Érezte a gyerekek lelkében megfogant félelmet, ajkát mosolyra húzta és Saya felé emelte tekintetét, akinek elsőként kezdte megfagyasztani a lelkét, ezután Allie felé kúszott a levegőben karjával a lány szíve felé nyúl, teste bármilyen tárgyon és élőlényen keresztül átjut, így nem volt nehéz a lány szívéig hatolnia. * - Jól átgondoltad az utolsó kívánságodat? - * Kérdezte fennkölt vigyorral, A többiek csoportosan védték egymást, ez az egyik gyenge pontjuk. Ha szétszélednek, lemaradoznak, mint a szarvasokra váró farkasfalka fogják el őket, de ameddig mindenki védi a másikat, igen nehéz a dolguk. A többi szellem időközben a csoportokat próbálják szétbomlásra bírni, hol ördögi sugallatokkal, hol megidézett sziklatömbökkel. A folyosó kész csatatérré változott. * |
*Egy ideig figyelte Shahde-t, majd amikor megunta, elindult a börtönökhöz, vagy "szebben" fogalmazva: tömlöcökhöz. Személyesen szerette volna elkészíteni a "vendégei" lakosztályát. A várbörtönök tele voltak emberi csontvázakkal, koponyákkal, egy-két patkány is szaladgált itt-ott. A szél süvítése visszhangzott a rágcsálók kaparásával együtt, még félelmetesebbé téve a tömlöcöket. Mikor megpillantotta Grimmjow-ot, elmosolyodott: tudta, hogy ő is szeretne huncutkodni, és nem is volt ellenére.* - Ha ennyire rosszalkodni akarsz, akkor menj Shahde után, de semmi esetre se avatkozz közbe - *mondta, majd magára hagyta Grimmjow-ot, ő pedig a trónterem felé vette az irányt.* |
* Ichigo csak a többiekre néz, akik kis idő után beérték őket. Amikor észre vette, hogy Inoue éppen egy rózsát próbál leszedni, szólni akart neki, hogy "Biztos jól állna, de most nem ez az alkalmas idő a rózsa szedésre...". Ám erre nem került sor, mert érezte, ahogy Allie hírtelen belekarol, és értetlenül nézett rá. Látta az arcán, hogy meg van riadva, és csak előre nézett, a lebegő szellemekre, amik lassan körbe vették őket. A folyosó szinte megtelt hideg levegővel, és mintha "dér" is csapódott volna le, amint körbe vették őket a szellemek, és elsuhantak közöttük. Ichit elöntötte a reménytelenség érzete, és mélyen maga elé bámulva, szinte mozdulatlanná dermedt. Annyi szerencséje volt, hogy Inoue éppen akkor ölelte meg, és kizökkentette ebből az állapotból. Himén is látta a félelmet, amit Allie arcán is, majd a szabad kezével megölelte Himét, hogy érezze, hogy vigyáznak rá, és hogy nem esik bántódása. Kis idő múlva komiszul csengett a fülében Shahde hangja, amint megemlíti az utolsó kívánságot. Ichi keskenyre vett tekintete, ami rémülettől csillogott, ismét átváltott arra a magabisztos tekintetre, de nem teljes mértékben árulkodott a magabiztosságról. Ravaszul elmosolyodva, Himét, és Alliet a háta mögé állította, hogy így védje őket. *
- Utolsó kívánság, mi? Hát van. Húzz el az átlátszó haverjaiddal az útból, mert útban vagytok! - *Szólalt meg, és ekkor hallotta, hogy Kazu testvérének nevezte a szellemlányt. Szemét ismét keskenyre vette, és megráncolta a szemöldökét. Hiszen hogy lehetne Kazunak egy szellem a testvére? Megölték volna? Vagy csak szimplán szellem családfa alakult itt ki? Gondolkodott volna tovább, de nem igen volt ideje, hiszen a szellemek egyre közelebb, és közelebb értek. Érezte, hogy Hime még mindig nem engedte el, így megfogta a lány csuklóját, nehogy elvesszen, Alliere meg hátra nézett, hogy meg van-e még, és mikor megbizonyosodott róla, hogy megvan, előre nézett a szellemekre. Egy ideig töprengett, hogy hogyan lehetne őket elállítani az útból, de nem jutott semmi épelméjű ötlet az eszébe. Körbe tekintett, hogy van-e valami olyan eszköz, amit megragadhatna, és elcsapkodhatná a szellemeket, de nem talált semmi. A dal, amit a lány énekelt, pedig egyre erősebb, és kísértetiesebb volt.*
~Mikor lesz ennek vége...? Ha haza megyek, sulit váltok... És elkerülöm messziről ezt az osztályt...~
|
*Krisz Shana mellett bandukol a hosszú folyosón, és a patkányok miatta kiabálásra néha néha hátrafordul, majd meghökkenve néz végig az előttük álló fura alakokon. Ahogy egyre közelebb és közelebb érnek hozzájuk, Kriszt azonnal rossz érzés keríti hatalmába és hátrálni kezd, majd ahogy Shana belekarol, a sérült lábára kénytelen támaszkodni, és ez elönti fájdalommal. Gyorsan másik lábára helyezi testsúlyát, de majdnem felbukik ahogy elveszti egyensúlyát. Az utolsó pillanatban támasztja meg magát, és elképedve tekint végig az előrelépő Shahden, és Kazun, aki testvérének nevezi a lányt. * - Mi az ördög folyik itt??? -* Ahogy hallja, hogy Shahde elutasítóan megy el Kazu mellett, tudja, hogy oltári nagy bajban vannak, és egyenesen belesétáltak a csapdába. |
*Egyik oldalán Allie, a másikon Orihime ment. Mikor Hime a dekorációhoz szaladt, rákiáltott:* - HÉÉÉ!!! Gyere csak vissza! NE nyúlj hozzájuk!!! Ki tudja milyen csapdát rejtenek! - *de ő beszélhetett a lánynak, nem igazán figyelt rá.* - Na szép - *mondta* - egy ritka rózsa miatt nem is figyel -.-" * puffogott, majd újra meghallotta az éneket.* - Ez az idióta liba már az idegeimre megy! - *mérgelődött, ezután mikor Kazushi valami Shahde nevet kiáltott, oda pillantott, és ráförmedt Kazushira meg Shahde-re és a szellemeire is:* - NE IJESZTGESSETEK! TI ENGEM TELJESEN HÜLYÉNEK NÉZTEK?! MÉGHOGY A HUGOD, FIGYELJ MÁR, A TE HUGOD EGY SZELLEM? SZELLEMEK NEM IS LÉTEZNEK!!!! - *ordibálta, de mikor látta Kazushi arcát, rájött, hiba volt így bánnia vele. Mikor meghallotta Shahde "utolsó kívánságos" mondatát, így szólt: * - Ohh, nekem van egy csomó! - *és lelkesen ecsetelni kezdte, de mikor látta, hogy ennek a fele sem tréfa, és mindenki retteg, ő is elgondolkodott a rettegés fogalmán. xD* - Oké.. befejeztem a baromkodást.. - *mondta, majd nagyot nyelt...* |
[30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
