Lucifer’s Angel

5. Ellenségem a lakótársam

A Sötétség Angyala már majdnem elérte hőseinket, Atem már ordítani kezdte, hogy futás, ám ekkor egy újabb fénysugár csapódott le a földbe, egyenesen az angyal mellé, aki így megint félbeszakította a támadást. Ám ebből a fénysugárból gonoszság, és utálat áradt, Bakura rögtön felismerte…

- Jaj ne! Nem lehet! - suttogta. Lassan a nagy világosságban egy alakot lehetett kivenni. Egy férfi alakját. Ugyanolyan ruhában volt, mint Bakura; kék-fehér csíkos pólóban és farmernadrágban. Félhosszú, piszkos-fehér haját a szél cikázva lebegtette. Rideg, fagyos szemét egyenesen Atemre szegezte, majd lenézően szemlélte végig a csapatot. Lehunyta a szemét, és nevetni kezdett. A Sötétség Angyalának elállt a lélegzete is, amikor régi ismerősével találta szembe magát. Azzal, aki akkoriban hagyta őt meghalni. Fogait összeszorította a gúnyos nevetés hallatán, s haraggal teli, rekedt hanggal rákiáltott.

- Hogy merészelsz nevetni!?

Csönd lett, csak annak az alaknak a kuncogását lehetett hallani. Melinda nem sokat értett a dologból… Ő már a Sötétség Angyalának láttán elvesztette a fonalat. Az ismeretlent nézte, majd Akira felé fordult, aki meg Atemet bámulta… ahogy Akemi is :D

- Akira… Akira! Mégis mi ez? Ki ez a repülő mit tudom én, ez a Yugi és Bakura utánzat??

- Hosszú történet… - válaszolt halkan Akira - Az angyalt, akit egyébként én Lucifer Angyalának neveznék, mi sem tudjuk, hogy ki… Viszont… A te Yugi utánzatod nem más, mint a fáraó…

Atem hátrafordult, majd rendesen bemutatkozott.

- Üdv! Atem vagyok! És akit Bakura utánzatnak nevezel… Ő Yami Bakura, azaz, Tolvaj Bakura! - majd Yami Bakura felé fordult, aki már abba hagyta a nevetést.

- De… de.. én még mindig nem értem, mi folyik itt! - szólt Melinda.

A Sötétség, vagy más néven Lucifer Angyala még mindig dühös volt. Most, hogy már mindkét ellensége visszajutott az élők világába, a gyilkolási vágya nőt-nőt. Megmarkolta a lándzsát. A penge körül örvénylett a levegő, egészen addig, míg nem egy valódi gömbvillám jelent meg! Yami Bakura felé röpült, majd lecsapott a gömbvillámmal. Ám Yami Bakura felmérte a helyzeteket, és mielőtt elérte volna a hatalmas csapás, elugrott a helyéről, egyenesen Yugiékhoz.

- Te meg minek ide ugrasz?? - kérdezte barátságtalanul Yugi, és a többiek is szúrós tekintettel nézték őt. Főleg Akana. Eszébe jutott mindaz, amit Bakura mondott neki erről a fickóról. Az a sok rossz, amit mind-mind ő tett! Arról nem is beszélve, hogy Bakurát milyen aljas módon kihasználta!

- Talán ugorjak a nyakadba? - kérdezte Yami Bakura igen idegesítően és igen gúnyosan.

- Inkább shut up! - csattant fel Akemi.

- Ne nagyon kussoltass engem, mert egyedül én ismerem ennek a sötétség angyalának a támadási technikáját… - szólt vissza Yami Bakura.

- Hogy mi? - kérdezték kórusban.

- Két nappal ez előtt este, megtört az átjáró, a fáraó és én kijuthattunk, ám az a pajzs is megszűnt, ami ezt a nőt zárta be, így ő is kijuthatott az élők világába… Nem tudom miért, de valamiért pikkel rám, és mivel tudta, hogy úgyis Bakura felé tenném az első lépést, így ő is felkereste őt… Azon az éjszakán Bakura testében meg kellett küzdenünk egy gazdatestért… És hát… A figyelmem ellankadt, és én húztam a rövidebbiket, de most, saját testet kaptam!

- Ember, és még Lucifer Angyala sötét… nem veszed észre, hogy rád mindenki pikkel?? - szólt Akira.

- Abba hagynátok?? Most nem én, hanem ő az ellenség! Igaz, szívesen ritkítanálak titeket, de erre most sajnos nincs időm…

- Oh te szegény, de tudlak sajnálni… de igazat kell adnom… mit csinálhatnánk? Mivel tudnánk Lucifer Angyalát legyőzni? - kérdezte Akemi.

- Jé, megtetszett a jelzőm rá? - kérdezte Akira.

- Ja, találó…

- Lányok, nem most kéne ezt megtárgyalni…! - szólt közbe Atem.

- Úgy van, mert most meghaltok! - szólt Lucifer Angyala, és ismét lecsapni készült.

- Igaz, fogalmam sincs, hogy mi folyik itt… de futás a kocsiba! - kiáltotta Melinda, majd mindenki követte az utasítást. Bár az ötszemélyes személyautó nem tűnt megfelelőnek 11 embernek… leginkább Akirát sajnálnám, aki arra kényszerűt, hogy Yami Bakura mellé üljön… bár ez akkor nem tudta izgatni, hisz épp hogy csak sikerült elmenekülniük a támadástól. Melinda őrült száguldásba kezdett, már padlóig nyomta a gázpedált. Yugi hátranézett,  de az angyal nem követte őket.

- Vajon miért nem követ? - kérdezte.

- Kit érdekel? Az a jó nem? - válaszolt kérdéssel Joey.

- Ütődött! Ha nem követ, biztos valamit forgat a fejében! Lefogadom hogy majd a házban fog lecsapni! - szólt Yami Bakura.

- Ácsi! Egy, mit keresel a kocsiban? Kettő, minek jössz velünk?? Csak nehogy azt gondold, hogy megbocsátunk! - kiáltott rá Akira.

- Nincs szükségem rátok… inkább nektek van szükségetek rám!

- Mi a bajod? - kérdezte Akana.

- Mint már mondottam, én már egyszer harcoltam vele, ismerem…

- És valami azt súgja, hogy a múltban is volt köztetek valami… - jegyezte meg Atem, és mérhetetlenül rosszallóan nézett Yami Bakurára.

- Tudja a franc, nem tartok én mindent a fejemben! Nekem egyáltalán nem ugrik be a csaj! - folytatta Yami Bakura.  - Mikor érünk már oda? Nem sokáig bírom még ebben a pózban!

- Ne sírjon a szád! Ez az autó csak öt személyes! Egyébként is mondtam, hogy ahogy kiszállunk, tőled el is búcsúzunk! - mondta Akira.

- Felőlem… ha nem akarjátok megtudni, hogy mit tapasztaltam… - ekkor viszont megállt az autó. Nehézkesen, de azért mindenkinek sikerült kiszállnia.

- Rendben! Most mindannyian bejöttök, és szépen elmondjátok, hogy mi is folyik itt, mert hogy én nem értek semmit, az is biztos! - jelentette ki Melinda.

- Mi?? Úgy érted ez a hidrogénezett BunkóKing is bejön a házba?? Eszednél vagy lányom? - kérdezte Akira, akinek egyáltalán nem tetszett, hogy nővére teljesen úgy bánik Yami Bakurával, mintha egy átlagos ember lenne… pedig nem az!

- Ha nem tetszik lehet haza menni! Na, gyertek! - mondta Melinda, és elindult, utána a csapat. Bár Akira még mindig rosszallóan nézett rá, Melinda ezt tudomásul sem vette, és ez még inkább zavara őt. Mivel minden égő szétpattant, Akana megmaradt gyertyáival csináltak fényt a házban, amitől kissé ijesztővé váltak a dolgok, tekintve, hogy mindenen rejtéses, megbabonázó táncot lejtettek a gyertyalángok.

Mindenki leült az asztalra, Atem mellé természetesen Akemi és Akira ült... nem mondom hogy Atem nem örült neki :P Bár Téa szomorú volt, amióta Atem visszajött, hozzá sem szólt, csak a két lánnyal van elfoglalva… Pedig ő mennyi mindent mondana neki! De hát ez van, ezt kell szeretni :P

Miután már mindenki helyet foglalt, Melinda újra feltette a kérdést:

- Na szóval… Ez a két utánzat ki is? És ki volt az a sötét angyal?

- Kérlek, kereszteljük el Lucifer Angyalának! - mondta Akira.

- Az nem igazán illik rá… Az egy dolog, hogy Lucifer szembeszállt Istennel, de őt mondják fényt hordózónak is…  - jegyezte meg Yami Bakura.

- Téged meg kikérdezett? Csodálom, hogy ezt tudod! - szólt Akemi.

- KHM! Kérdeztem valamit! - szólt Melinda.

- Ja tényleg, bocsi! Yugi, te tudod a történetet! Meséld el neki! - utasította Akira, és Yugi engedelmeskedett is. Elmondott mindent töviről hegyire, hogy hogyan rakta össze a kirakót, ki is az az Atem, mik is tulajdonképpen az Ezeréves Ikonok, mi történt ötezer évvel ez előtt Egyiptomban, és hogy Yami Bakura, azaz Tolvaj Bakura ki is valójában. Elmondta, hogy miatta robbant ki a háború, mennyi embert ölt meg, hogy szellemként is mennyi bajt csinált, és hogy Bakurát is hogy kihasználta… Miután Yugi ezzel végzett, nagy levegőt vett, majd vagy 3 pohár vizet megivott, úgy kiszáradt a szája.

- Értem… vagy legalább is azt hiszem… Szóval ti valójában szellemek vagytok? - kérdezte Melinda.

- Nem, - szólt Atem - Már nem. Már testet öltve tértünk vissza.

- Értem… És elmondanátok, hogy ki az a Lucifer Angyala, vagy sötét angyal, vagy tudom is én hogy mi? - kérdezte ismét Melinda.

- Ez az, amit mi sem tudunk… - szólt Bakura - Két nappal ez előtt, mikor hazafelé sétáltam, akkor éreztem, hogy valaki, vagy valakik szétmarcangolják a lelkem… Yami Bakura és ő akkor harcoltak bennem… De az angyal győzött, reggel pedig hallottam, hogy Yami Bakurát szidja… valószínűleg a múltjából valaki, akit cserbenhagyott… Az angyal közölte velem, hogy amikor a sötétség nagyobb lesz minden fénynél, akkor fog lecsapni ránk… Vagyis most, holdfogyatkozáskor… De hogy pontosan ki lehet, arról fogalmam sincs!

- Akárki is… a hatalma nagy, óvatosnak kell lennünk! - jegyezte meg Atem.

- Te és az óvatosság… - tette hozzá Yami Bakura.

- Mondtál valamit?! - fakadt ki a fáraó.

- Én ugyan nem! Ilyen putrihoz hozzá sem szólok!

- Ahhoz képest már vagy egy félórája elbeszélgetsz velünk! - tette hozzá Akemi.

- Hagyjátok abba! - csitította őket Melinda - Ennek az angyalnak van gyengepontja?

- Lindike! Szerinted, ha ezt tudnánk, akkor itt tanácskoznánk? - kérdezte hátradőlve a székben Yami Bakura.

- NEM vagyok Lindike! Esetleg Linda! - mondta Melinda, eléggé bosszúsan - Egyébként meg… nem te mondtad, hogy ismered az ellenség technikáját?

- Ellenség? Ő itt az ellenség, nem az a röpködő idegbajos! - szólt Akana, Yami Bakurára mutatva.

- Illetlenség mutogatni! - jegyezte meg Yami Bakura, majd válaszolt a kérdésre, szokatlanul komolyan - De, kiismertem, miben jó, és miben hátrányos… a szellemi harcban! De hogy megtestesülve mi a gyengepontja… azt már én sem tudom!

Ekkor csönd lett a szobában. Mindenki arcán a gyertyák fénye játszadozott, mindenki komolyan vette a dolgokat… Még Yami Bakura is, pedig eddig sosem ilyen „kedves” az ellenségeivel. Atemnek is nehezére esett eltűrnie Yami Bakura jelenlétét, de most kivételt kellett tennie…

Végül a kb. ötperces csöndet Akira törte meg Atemhez bújva.

- Nos… Atem visszatért, és szüksége lesz otthonra, szóval mától nálunk fogsz lakni! A csönd szobában van elég hely! Vagy… az én ágyam emeletes, aludhatsz a szobámban is!

- Még csak az kéne! - csattant fel Akemi, és ő is megfogta Atem karját - Honnan veszed, hogy Atem veled szeretne aludni!? Biztosan jobb lesz neki nálam!

- Dehogy lesz jobb! Atem itt marad, és kész! - folytatta Akira.

- Öö, lányok… - próbált megszólalni az említett.

- Nálam sokkal egyiptomiabb a környezett! Nálam otthon érezné magát! - kiabálta Akemi.

- Lányok…

- És?? Jót tesz az embernek új környezet, és engem egyébként is jobban kedvel, igaz djágám?

- MI?? Te már becézed is! El a kezekkel Atem cicától! Engem szeret jobban! Igaz, Atem?

- Lányok! - tört ki Atem, aki már fülig vörösödött a különféle becenevektől.

- Nahát fáraó, még sosem láttalak ilyen vörösnek! - nevetett Yami Bakura, aki nevetés után hátra is esett a széken, mivel úgy hintázott… Na erre már a többiek is nevetni kezdtek!

- Ilyet se le látni sűrűn! Egy elvörösödött fáraó, és egy hátraesett tömegpusztító! - kacagott Joey, közben Yami Bakura feltápászkodott, és Atem arca is visszanyerte eredeti barna színét :D

- Tudod kin nevessé! - szólt Yami Bakura, és már készült is megbosszulni ezt a megbocsáthatatlan tettet… Ám Melinda ismét lecsitította.

- Nem hagynátok abba? Komolyan, mint egy őrültek háza!

- Hát… egyesek őrültek is… - tette hozzá Akana és Yami Bakurára nézett, aki nem tanult a szerencsétlen esetből, és újból hintázott a széken.

- Ezzel most magadra céloztál? Mert akkor igazat kell adnom! - szólt Yami Bakura, majd Atem megelőzve az újabb veszekedést, így szólt:

- Akirának igaza van… valahol lakni kéne, és hát… Melinda már úgyis tud mindent, Akemi szülei meg nem, és nem lenne jó, ha többen tudomást vennének erről, így hát… azt hiszem… az lenne a legjobb… ha itt aludnék... Persze, ha Melinda is beleegyezik!

- Váá, még persze hogy beleegyezik! - kiáltotta örömében Akira, majd olyan szorosan átölelte Atemet, hogy annál szorosabban már nem lehet /* ez a sor még rímmelt is XD*/. Erre persze Akemi dühös is lett, és meg is sértődött. - De jó lesz, itt fogsz velünk lakni!

- Ácsi! Vedd le Atemről a kezed! Melinda még nem egyezett bele! - veszekedett Akemi.

- Haggyá má békén! Atem döntött úgy, hogy itt akar lenni! Ne legyél féltékeny!

- ÉN? Féltékeny?? Ne nevetess már ember! Ugyan ki lenne féltékeny? - lassan a veszekedés  kezdett nagyon elfajulni, mígnem Akana előrukkolt egy ötlettel.

- Hé, nyugi lányaim! Mért nem egyeztek meg annyiban, hogy hárman párban?

- Ez nem is rossz ötlet! - mondta Akira.

- Persze, mert nálad alszik! - tette hozzá Akemi.

- És mi lenne ha neked is keresnénk helyet, drága barátnőm? Amíg ezt az ügyet meg nem oldjuk! Utána nekem úgyis vissza kell mennem Californiába…

- Hm… - gondolkodott Akemi, majd végül arra jutott, hogy ha Akira visszamegy, akkor Atem végleges is vele maradhat, így beleegyezett - Megbeszéltük tesó! - majd kezet ráztak, és innentől very happy volt mindkettőjük.

- Hm… Nem mondom, hogy nem tetszik az ötlet! - mondta Atem, s egy csalfa, macsós mosoly húzodott a szájára.

- Khm… Az én véleményem már nem is számít? - kérdezte Melinda.

- Upsz, bocs! Rólad megfeledkeztünk! - szólt Akira - Ugye itt maradhatnak?? Lééégyszi!!!

- Hékás! És én?? Anyátokat meg itt hagynátok?? - szólt Akana. - Anyámat egy-kettőre meggyőzöm, de én is itten akarok lenni! És ha már én itt vagyok, akkor Boci Cicám is velem jön, ugye, Bocikám?

- Ööö, persze! - mondta Bakura, aki még mindig nem szokta meg becenevét, így kissé elpirult, ami Akana számára csak vonzóbbá tette.

- Mi? Rögtön öt emberke? - kérdezte Melinda.

- Hogy érted, hogy öt? Atem, Akemi, Akana, Bakura… - számlálta Akira, majd leesett neki, és Yami Bakurára nézett, majd vissza testvérére. - Csak nem képzeled, hogy ez a, ez a… ez Akire-nincs-is-szó emberke is beköltözik? Eszednél vagy? Megártott a sok festegetés, vagy túl sok szappanoperát néztél, vagy mi van veled, hogy emberszámításba veszed ezt az idióta, idegbeteg, gyilkoló mániás, elmebajos, agyilag zokni, bosszúéhes…

- Kösz a bókokat… - tette hozzá az említett.

- Ne vágj a szavamba! Hol is tartottam…?

- Akira! - förment rá Melinda. - Amit csinált megtörtént, nem lehet rajta változtatni! Egyébként meg… nem úgy láttam, hogy annyira ki akart volna titeket nyírni! Ő is ember, mint mi!

- Hogy mondhatsz ilyet? Hogy minősítesz engem az ő szintjéhez? Tudod te hány embert gyilkolt le? Tudod te hány istent gyalázott meg? Hogy megszentségtelenítette Atem apjának sírját? Tudod egyáltalán, milyen rossz ember volt ő???

- Akira! Hányszor mondjam még el neked, hogy most nem ő az ellenség! Hanem az a Lucifer Angyala, akiről szinte semmit sem tudunk! Ő mindannyiunk ellensége, hát nem fogod föl? Yami Bakura is épp olyan veszélyben van, mint mi!

- De te meg ne minősítsél le minket az ő szintjére! Ő nem olyan mint mi! Mi lesz, ha holnap vérben ázva találsz a szobámban, mert drágalátos a BunkóKingnek gyilkolni támadt kedve?

- Nem is olyan rossz ötlet… - fontolgatta Yami Bakura.

- Miért pont most jött rád a humanista gondolkozás? Értsd már meg, hogy nem aludhat itt! Egyszerűen nem! Nem bírnék egy napot sem, ha nem ő ölne meg, akkor én lennék öngyilkos! Nem teheted ezt velem! Nem lakhat itt…

- És akkor mit csináljon? Ő is ugyanúgy le akar számolni ezzel az angyallal, mint mi, fogd már föl! Egyébként is! Mi jogon veszekedsz velem ilyen minősíthetetlen hangon? A nővéred vagyok, az én házamban vagy, én mondom meg ki lakhat itt, és ki nem! Ha annyira nem akarod, akkor mennyé haza! Fizetem a repülőt! De Yami Bakura itt marad, ahogy Atem és a többiek is!

Melinda mindvégig rezzenéstelen arccal nézett Akira szemébe. Nem tágított,amit ő mond, annak úgy is kell lennie! Akira viszont már nem bírta, gyűlölte a testvérét ezért a döntésért, gyűlölte Yami Bakurát, hogy visszajött… Gyűlölt mindent, ami csak körülötte volt.

- Gyűlöllek… - préselte ki az összeszorított fogai közül. Szeme könnyezni kezdett a dühtől, kezét pedig ökölbe szorította - Gyűlöllek! Gyűlöllek! - mindig egyre hangosabban, és hangosabban suttogta, míg végül szinte ordítva mondta - A fenébe is, gyűlöllek! Ezt soha nem bocsátom meg neked! Egy ilyen alak fontosabb neked, mint én!? GYŰLÖLLEK!  - majd zokogva rontott ki az udvarra, s becsapva maga után az ajtót. Könnyeit törölve ült a hintaágyra, és olyan hangosan sírt, hogy az bentről is lehetett hallani. Mérhetetlen dühöt érzett nővére iránt, Yami Bakuráról nem is beszélve! A gyűlölet olyannyira felerősödött benne, hogy akár már olyanra is vetemedne, mint a Sötét Angyal, aki annyira hasonlít rá…

Egyszer csak Akana és Akemi lépett ki az ajtón, és mindketten odamentek barátnőjükhöz.

- Nyugi, nem lesz olyan vészes! - nyugtatta Akemi.

- Igen, ugyanis mi is itt leszünk veled! És ez a BunkóKing, ahogy te nevezed, nem fog ki rajtunk! Korán kell annak kelnie, aki az A3-al akar leszámolni! - mondta Akana.

- De… Nem igaz, hogy nem érti… Hogy engedhet egyáltalán be a házba egy ilyen embert? Embert? Yami Bakura nem is ember! - válaszolt Akira.

- Hát, efelől én sem értem meg a nővéredet… hisz az a gátlástalan, idegbeteg, kreptomániás, hülyegyerek…

- Értjük, Akana! - vágott közbe Akemi.

- Szóval BunkóKing Bakurát is bántotta! Meg Atemet is! Áh… én sem tudom, hogy fogom kibírni vele…

- Bakura is ide költözik, nem? Hát, majd ő segít átvészelni ezeket az időket! - szólt pozitívan Akemi - Engem meg majd Atem fog megsegíteni! Egy-két… párszáz csókkal!

- Hékás! Atem az én pasim is, elfelejtetted? - szólt Akira - Engem is segítenie kell! Főképp engem!

- Ne kezdjétek már megint! - mondta Akana.

-- Könnyen beszélsz, Bakurát csak te szereted, Atemet meg mindketten! - mondta Akemi.

- Hogy őszinte legyek, szerintem Téának is tetszik Atem… elég furcsán nézett rá… - szólt Akira.

- Igaz… - helyeselt Akemi - De abból nem eszik! Azt még eltűröm, hogy  veled kell osztozkodnom, de hogy vele is… az ki van csukva! Phúj, de utálom azt a csajt! Őt nyugodtan kinyírhatná a BunkóKingünk…

- Héy, ennyire tetszenek a neveim? Lucifer Angyalát is én neveztem el, meg drága Mr. Hátraesek a székkel, mert kinevettem a fáraót is.

- Hát, aki tud, az tud! - mondta Akana - De szerintem menjünk be! Felhívom anyámat, hogy akkor itt aludhatok-e.

- Jah, én is!

- Oks, akkor menjünk be! - mondta Akira, s miután megtörölte az arcát be is mentek. Melinda továbbra is rezzenéstelen arccal bámulta húgát, mit sem törődve érzéseivel.

- Megnyugodtál már? - kérdezte. Akira csak bólintott - Rendben… a szülőket már felhívtam… mindketten beleegyeztek. Szóval… Tekintve az ellenségeskedésre, ha rendet raksz abban a szobában, ahol a sikertelen képeim vannak, akkor Atem aludhat ott, Yami Bakura meg a csönd szobában… Akana, Akemi és Bakura pedig, ha elfér, aludhat nálad is…

- De hogy, ha egy emeletes égy van? - kérdezte Bakura.

- Egyszerűen, én alszok a földön… - szólt Akira - bár… még akkor sem férnénk el…

- Majd lent alszok veled, kicsit összehúzzuk magunkat, és máris elférünk! - jelentette ki boldogan Akemi.

- O-oké… akkor én megyek is rendet rakni, hogy Atem cica elférjen! - mondta Akira, s egy Atem felé irányuló kacsintás után ment is rendet rakni.

- Hé! Csak én hívhatom így Atemet! - kiáltotta utána Akemi. Kábé fél óra múlva kész is lett Akira, addigra viszont már nagyon késő volt, így ideje volt lefeküdni. Yugiék is elmentek, és sok szerencsét kívántak Akiráéknak, hogy kibírják Yami Bakura jelenlétét. Melinda csinált egy kis vacsit, és ráparancsolt Akirára, hogy Yami Bakura részét vigye oda neki a kanapéhoz.

- Mi vagyok én? Pincérnő? - de engedelmeskedett, viszont Yami Bakura kevésbé volt kedves…

- Itt a vacsora! És megkérhetnélek, hogy szálj le a kedvenc kanapémról? - kérdezte Akira.

- Én meg megkérhetnélek hogy húzz arrébb? Tudod nem vagy átlátszó, és nézni szeretném a TV-t!

- Jól mondod, csak szeretnéd! Azt mondtam takarodj le az ágyról, mert megbánod!

- Akira!

- Ne Akirázz Linda! Ez a tuskó nem képes megmoccanni sem! Idefigyelj, BunkóKing! Nem mondom még egyszer, hogy szállj le a kanapéról!

- Nem vagyok BunkóKing, te hülyegyerek! - válaszolt Yami Bakura, és csak azért sem szállt le… Akira már nagyon dühös lett… nem is habozott! Le tette a dohányzó asztalra a tányért, majd nem törődve semmivel, belemarkolt Yami Bakura hajába, majd lehúzta a kanapéról és egészen a tv-ig lökte.

- Ha azt mondom leszállsz, akkor leszállsz! Értve vagyok???

- Ember, és még Akira aggódott a testi épségéért! - jegyezte meg ámulva Bakura.

- Ez az tesó! Jól megmutattad neki! - kiáltotta Akana.

Bakura is feldühödött, nem csak Akira. Kése iránt nyúlt, majd el is hajította Akira felé… A kés egyenesen száguldott Akira felé… épp hogy a feje mellé fúródott a falba. Ám Akira nem rémült meg, érzéstelen arccal nézett Yami Bakurára, aki még, most is a fejét fogta a fájdalomtól.

Akira kihúzta a kést, majd elindult Melindáékhoz a konyhába.

- Rendben… addig innen el nem húzod a csíkot, ameddig ki nem fizeted a kárt, amit okoztál…

- Uh, akkor asszem elég sokáig lesz köreinkben… - jegyezte meg Akemi.

- Te kis… na várjál, ezt még megbánod, ezt garantálom! - szólt Bakura.

Vacsora után mindenki gyorsan letusolt, közben Robert is hazaért, Melinda mindent el is mondott neki. Hát, Robertnek sem volt ínyére, hogy egy gyilkossal kell élnie, de hát a szerelme így akarja, akkor annak így kell lennie…

Akirának nehezen ment az elalvás, csak az járt a fejében, hogy most Yami Bakurával egy fedél alatt van, hogy most egy velejéig gonosz ember van a házban… Nem tudott másra gondolni, csak erre, végül elnyomta az álom, egy furcsa, kellemetlen álom…