A szörnyek bosszúja

6. Új otthon

By: Yolei Miyako

Berohantam az égő házba, mit sem törődve azzal, hogy ott hagyhatom a fogam.

- Mira?... Ken? Hol vagytok?- kiabáltam köhögve.

- Yolei!

- Hívom a tűzoltókat!- mondta Yugi és Mark.

- Én bemegyek Yoleiért!- mondta Yugi és elindult, de Atem megálította.

- Várj Yugi, veled megyek!- és együtt berohantak.

- Ne fiúk!- kiáltotta Téa, majd Ayumi is erőt vett magán és utánuk ment.

- Ken, Mira! Hallotok engem?- kiabáltam tovább.

- Yolei! Yolei menj ki ez veszélyes!- jelentek meg a fiúk.

- Nem! Ken és Mira itt van valahol! Nem hagyhatom őket cserben!- majd megláttam valakit a nappali közepén feküdni.- Ken, Mira!- odarohantam, Atem meg Yugi utánam. Aki ott feküdt Ken volt.

- Ken! Ken ébredj!- kiáltottam, féltem, hogy már elkéstem. De azt nem vettük észre, hogy a hátunk mögött lévő lángoló szekrény ránk akar dőlni. De megjelent Ayumi, és az ikonjával pajzsot emelt fölénk.

- A-Ayumi!- szólt Atem.

- Vigyétek ki Kent! Yolei és én megkeressük Mirát!- mondta Ayumi miközben tartotta a pajzsot.

- Én nem megyek ki nélküled!- mondta Atem.

- Pedig muszáj lesz!

- Hé menjetek ki, majd mi ketten megkeressük Mirát!- mondta Yugi.

- Yolei… Yolei te vagy az?- szólt egy hang, a lángokból pedig előlépett, kicsit kábultan, Mira.- Yolei…- és elájult.

- Mira!- kiáltottam. Majd kimentem Ayumi pajzsa alól és a vállamra emeltem a nővéremet, Atem meg Kent.

- Most már tényleg menjünk! Ez a ház bármelyik pillanatban ránk omolhat!- mondta a Fáraó és mentünk is. Közben a tűzoltók is ideértek, mi pedig odafutottunk a többiekhez.

- Ken és Mira jól van?- kérdezte Téa, eközben ők magukhoz tértek.

- Mi történt?- kérdezte Ken.

- Ré fölgyújtotta a házatokat, ha Yolei, Yugi, Ayumi és a Fáraó nem megy be, mindketten benn égtek!- mondta Marik.

- A házunk… Az otthonuk… nem rég költöztünk csak be, és máris mindenünk odalett!- mondtam a lángoló házat nézve, amin már a tűzoltók sem tudtak segíteni, csak azt tudták megakadályozni, hogy ne terjedjen tovább a tűz.

- Yolei… Sajnálom!- szólt Ayumi.

- Mit? Te nem tehetsz róla! Bár, fogalmam sincs, hogy most mit fogunk kezdeni…- mondtam.

- Még ha az énekesi pályádról szednék le a pénzt, akkor is rengeteg idő lenne új házat találni, vagy építeni egyet.- mondta Mira.

- A házzal együtt a pénzünk is odalett, még szállodára sincs pénzünk.- szólt Mark. Ekkor Yuginak eszébe jutott valami, pár percig gondolkodott majd így szólt:

- Talán… Ha a nagyapám is beleegyezik nálunk lakhatnátok. Kicsi a hely, de sok jó, kis helyen is elfér…

- Ó igazán nem szükséges, megoldjuk!- mondta Ken.

- Tényleg, tényleg megtennéd? –kérdeztem félve.

- Van egy üres szobánk, ott hárman elférnek, a nappaliban ketten, és az én szobámban is van egy hely!

- Nagyon köszi!- mondtam, majd a csapat szétvált, és mi Yugi után mentünk.

- Remélem a nagyapámnak sem lesz ellenére az ötletem.- mondta Yugi, közben megérkeztünk az otthonába, ahol megismerkedtünk Yugi nagyapjával Solomonnal. Először is bemutatkoztunk, majd mindent elmeséltünk az elejétől a végéig, utána Yugi félve megkérdezte:

- Nagyapa… arra gondoltam, hogy amíg nem győzzük le a szörnyeket, és Yoleiék nem találnak új lakást, addig itt lakhatnának, persze ha te is beleegyezel!

- Nem fogunk zavarni, eskü!- mondtam, de Solomon csak gondolkodott.

- Hát… nem látom akadáját, de így több éhes száj lesz…

- Az nem számít! Majd én főzök!- mondtam.

- Én magamra vállalom a főzést!- mondta Mira.

- Rendben van, meggyőztetek! Késő van, szerintem elkezdhetjük, hogy ki hol fog aludni.- szólt Solomon.

- Oké, Mutatom a szobákat!- mondta Yugi.

- Yolei, te nem jössz?- kérdezte Ayumi.

- Nem, én elkezdem főzni a vacsorát. Ha Yugi is beleegyezik akkor én vele aludnék! –mondtam mosolyogva és elpirulva.

- Ööö persze nekem is jó!- mondta Yugi zavarban. Én meg elkezdtem az egyik specialitásomat; kókuszos rizst főzni.

Közben Yugi és a nagyapja körbevezették a többieket a lakásban.

- Ez a nappali. Ha kihúzzuk a kanapét, két ember itt aludhat.- jelentette ki Yugi.

- Oké! Leszek az egyik, aki itt alszik!- mondta vidáman Ayumi.

- Rendben! A másik pedig a Fáraó lesz!- mondta Yugi miközben Ayumi mellé tolta Atemet.

- Y-Yugi…

- Jó lesz újra kettesben!- súgta Atemnek Yugi majd tovább mentek. Yugi megmutatta az összes szobát, végül a saját, és az üres szobát.

- Nah és végül itt van a az az üres szoba, az ágyon ketten, a földön egyen el is férnek!- mondta.

- Akkor én alszok a földön.- ajánlkozott Mark.

- Akkor ezt megbeszéltük!- mondta Yugi.

- Igen, nagyon köszönjük, hogy befogadtak!- mondta Ken.

- Nincs mit! Válságos helyzetekben az embereknek össze kell fogni! De most nézzük meg, hogy Yolei hogy áll a főzéssel!- mondta Solomon és lementünk a konyhába. Már majdnek kész voltam, és hogy gyorsabban teljen az idő, az egyik kedvenc számomat, a Blog 27-től az Uh la la la-t énekeltem.

- Uh la la la I love you baby, uh la la la la stay with me! Uh la la la I love you baby, uh la la la la stay with me…- közben ezt Yugiék mind hallották és látták, hogy táncolok is, amikor befejeztem tapssal jelezték, hogy itt vannak, én meg elpirúlva, zavarban hátranéztem.

- TI HALLGATÓZTATOK???

- Ugyan Yolei! Volt már milliósabb közönséged is, mégsem pirultál el úgy mint most!- piszkált Ken.

- KEN! Adok egy jó tanácsot: FOGD BE!- majd gyorsan hangulatott váltottam- Egyébként kész a kaja!

Mira és Ayumi megterített majd elkezdtünk enni, bár Yugi, Sololmon és Atem furán néztek, mivel még soha nem ettek kókuszos rizst.

- Finom! Olyan, mint a tejbe rizs, csak kókusz is van benne!- mondtam miközben a főztömet habzsoltam. Aztán először Yugi kóstolta meg, utána Solomon és Atem is.

- Hm, ez finom!- mondták egyszerre.

- Kösz, anyukámtól tanultam.

- De, tudtommal az édesanyád öt éves korodban meghalt.- mondta Atem.

- Igen, de már akkor elkezdett tanítani, mint ha tudta volna, hogy nem sok ideje maradt.

Vacsora után, ivel már késő volt, megfürödtünk, és lefeküdtünk. Ayumi kicsit zavarban volt, hogy Atem mellett kell aludnia, de 23 órára már nyugodtan tudott aludni, pedig még egy hatalmas vihar is közrejátszott, hogy ez ne sikerüljön. Solomon, Mira, Ken és Mark már rég húzták a lóbőrt, viszont Yugi és én azzal ütöttük el az időt, hogy Atemről és Ayumiról beszéltünk.

- És szerinted ennyi év után összejöhetnek? Úgy értem… Ayumi mint ha tartana a Fáraótól, ő viszont úgy tesz mint ha nem is ismerné…- mondta Yugi.

- Hát… az én női meglátásommal arra következtetek, hogy Atem dühös Ayumira amiért egykor meghalt érte, és az is lehet, hogy ezért magát okolja. Ayumi szerintem meg attól tart, hogy ha közeledik Atemhez, Atem visszautasítaná…

- Váó, te aztán sokat tudsz a szerelemről!

- Ez a hatása ha sok szappanoperát néz az ember!- mondtam. Ekkor egy hatalmas villámlás és egy hangos dörgés történt ami miatt én annyira megijedtem, hogy egy kisebb sikoly is kicsúszott a számon.

- Nem is tudtam, hogy félsz a vihartól…- mondta Yugi-

- Nem is magától a vihartól félek, hanem… A szüleim pont egy ehhez hasonló viharban haltak meg…

- Ó bocs, nem tudtam!

- Hagyjad, ideje lenne már valakinek elmondanom… A szülinapomon történt… Elmentünk a vidámparkba és remekül szórakoztunk… Ám amikor hazafelé mentünk szörnyű viharba kerültünk és én rettenetesen féltem. De apa, mit sem törődve a vezetéssel, hátrafordult és próbált nyugtatni, már éppen sikerült megnyugodnom, amikor a semmiből egy kacsázó autó tért elő. Apa későn nézett előre és nem tudta kikerűlni a kocsit, így az egyenesen belénk hajtott, de… Érdekes módon nem a kórházban ébredtem fel, hanem az ütközés után az út közepén, mint ha valami megvédett volna. De akkor is… Az én hibám… Ha akkor nem félek apunak nem kell hátranéznie, és akkor ki tudta volna kerülni az az autót, és akkor még mindig élnének! Az én hibám!- mondtam és ekkor kicsit könnyeztem is.

- Yolei, ne mondj ilyet! Nem tehetsz róla!

- Igaz is, váltsunk témát, nem akarom elrontani a kedved!

- De most már inkább le kéne feküdni, már éjfél van.- mondta Yugi.

- Tényleg? Uhm, milyen gyorsan eltelt az idő, de ez esetben,- mondtam majd gyorsan a Yugi ágya mellett lévő matracra vetettem magam- Jó éccakát!

- Jó éjt!- majd mi is lassan elaludtunk…