Outro

            Lent, a kapu alatt sok-sok kilométerre három lány és egy fiú kísérte figyelemmel az eseményeket egy hatalmas tükrön keresztül. Láttak mindent. A kőtáblát, ahogyan a Fáraó átadja papjának az ikonját, és ahogyan Téa és Atem kézen fogva átmegy az Idő Kapuján. Miután Téa és az uralkodó átlépett a kapun, a tükör elsötétült és semmit sem mutatott.

            A négy lélek egy gigantikus méretű barlangban tartózkodott. Előttük a tükör volt, tőlük balra a barlang kijárata nyílt, jobbra pedig egy zöld, örvénylő tó terült el. Ám ebben a tóban nem víz örvénylett… Hanem halott emberek lelkei, amik arra várnak, hogy újjászülethessenek napok, évek vagy talán évezredek múlva…

-         Ideje mennünk húgom! – Mondta az idősebbik lány egy másik, fekete hajú lánynak.

            Mindannyian odasétáltak a tóhoz. A fiú és a harmadik lány gondolkodás nélkül beleugrott és elmerül benne, ám a másik két lány még maradt pár másodpercig.

-         Tudod, hogy nem kerülheted el a sorsodat! Hiszen senki sem kerülheti el! – Mondta ismét az idősebbik lány és ő is elmerült a tóban. Így már csak egy lélek maradt fent. Ő visszanézett a tükörre.

-         Senki sem kerülheti el… - Mondta halkan, majd lassan és nyugodtan ő is belesétált a halott lelkek örvénylő tavába…

>Vége<