Kiváló mozgású, hosszú távon is kitartó, lendületes, akciós mozgású. Szépsége és eleganciája miatt hobbylóként is egyre keresettebb, a hidegvérű lovak telivérének tartják.

A fajtát szép, finom, elegáns fejéről ismerhetjük fel, amely a többi hidegvérű fajtára nem jellemző. Nyaka jól ívelt, marja igen kifejezett, szügye széles, jól izmolt, háta feszes, fara terjedelmes, lábvége más hidegvérűekhez képest kevésbé szőrős.

Északnyugat-Franciaországból származik, ahol Julius Caesar lovas seregének keleti származású ménjeit keresztezték az őshonos hidegvérű jellegű lovakkal. A középkorban a páncélos lovagok hátasának is alkalmas erős csatalovak létrehozásához Németországból származó nehéz mecklenburgiakkal is keresztezték a XIV. században. A XVI században andalúz, spanyol és arab nemesítőket is bevetettek. A XVII században a fajnak két jellegzetes típusa alakult ki, a hagyományos nehéz igásló, és a kisebb, könnyebb ló. Az utóbbit főleg halkereskedők használták nagy, kétkerekű kocsijaik húzására, amellyel jeget és halat hordtak Párizsba. A mezőgazdasági technika fejlődésével sajnos a fajta sokat vesztett jelentőségéből.

Forrás: www.bioport.hu