-Itthon vagy?

-Itthon.-Theó unottan csatornát váltott.

-Lehet, hogy megint megműtik a húgod, mert nincs jól, apád bent maradt vele, és szól, ha van valami. Nekünk addig is van mit megbeszélnünk.-Mia ledobta a táskáját.

Theó összehúzta magát a fotelban.

-Nyugi, nem eszlek meg, csak megbeszéljük. Nem gondoltad, hogy ennek a játéknak súlyosabb következménye is lehet?

-Milyen játéknak?-Theó kikapcsolta a tv-t.

-Amit űztél velünk, azt hittem, apád megcsal. Szóval, jót röhögtél.

-Nem igaz.

-Ajánlom is, mert én egyáltalán nem gondoltam, és ajánlom, hogy ilyet ne csinálj soha többé!

-Ne dirigálj, nem vagy az anyám! Neked akartam jót!

-Neked áll följebb, én a gyerekemet veszítettem el, és még kedvesen is próbálom tisztázni, te meg itt pattogsz! Mindjárt kapsz egyet, és méghogy jót, na ide figyelj, elég nagy vagyok, hogy eldöntsem, mi a jó nekem, oké, és ha tetszik, ha nem, a mostohaanyád vagyok!

-De rossz nekem

-Mi rossz, ha boldog vagyok apáddal?

-Speciel a "mostohaanyád vagyok" sorra céloztam

-Netán rossz anyád vagyok, mondd meg, és elfogadom. Ne haragudj, de mondd el, mi a gond, és próbálok változtatni rajta, de ne játssz ilyeneket!

-Őt szereted. És engem mért nem szeretsz?

-Tessék, azt hittem, örülsz, hogy én lehetek az anyád, és hogy szeretem az apádat. Jajj, te buta, nagyon szeretlek, jobb fiam nem is lehetne!

Theó sírva fakadt.

-De marhajó nekem. Utállak!

Mia felemelte a fejét.

 Helóka, miért, szerinted hogy szeresselek, olyan vagy nekem, mint a fiam.

Theó bement a szobájába és becsapta az ajtót. Mia összehúzta a szemöldökét, majd odament az ajtóhoz.

-Most mi bajod Theó?

-Gonosz vagy és tapintatlan-szipogta Theó.

-Én? Miért, ez a normális, nem? Bár…- hirtelen szöget ütött a fejébe -ugye Theó nem vagy...? Ha szerelmes vagy belém, meg kell beszélnünk, Theó, kérlek, engedj be!

-Ne égess! Nem is vagy szép!

-Köszi, ez remek, jobb, ha mi lerendezzük, mintha szólnék apádnak is, nem?

-Nevetséges vagy, apám mindent tud.

-Mióta?

Theó kinyitotta az ajtót.

-Fogd rövidre. Nem értessz meg úgyse.

-Figyelj, ilyen fordult már másokkal is elő, de hidd el, ez nem szerelem, csak annak érzed. Apád mit mondott?

Theó a fejét rázta.

-Semmit, na persze ki vele? Remek, szóval elhiszem, hogy nagyon szeretsz, de ha nem is úgy, mint anyát, akkor barátot, vagy nővért láss bennem!

-Ja, bocs, mondtál valamit, nem figyeltem! Ja, igen: ne szabd meg.

-De muszáj, mert nem lesz jó vége, és nem akarok rosszba lenni veled, de én úgy szeretlek, mint a fiamat, apádba, pedig szerelmes vagyok, érted, de ha kamaszodsz, úgyis egy csomó lány fog rajtad csüngeni nem hiába leszel a nőcsábász Gregori Baquet fia, hidd el!

-Ennyi? Mehetek?

Mia nevetett.

-Figyelj, mit gondolsz, mikor te elérsz a csajozós korszakodba, addigra én vén pipi leszek, körülötted meg sok csinos fiatal lány lesz.

A telefon csörgött. Theó bevágta az ajtót.