A szabadon élő lovaknál, főleg a méneknél a támadóik fenyegetésére szolgál az ágaskodás.
A lovas mindennapokban azonban a legrosszabb viselkedés, amit csak egy ló produkálhat. A legtöbb lovas ilyenkor kővé dermed, és ha a ló egyszer is megérzi a félelmet, azután lovasa már a hatalma alatt lesz.
Az ágaskodás kigyógyítására sokféle módszer létezik, de a legtöbb hatástalan vagy veszélyes. Többen drasztikus eszközökhöz folyamodnak, pl. a hanyattesés produkálása és a fekvő ló megbüntetése, a füle közé csapni pálcával, vagy meleg tejjel leönteni szerencsétlen állat tarkóját. Ezek a módszerek egy lovastól teljesen elfogadhatatlanok. Sokkal fontosabb az ágaskodás okát megkeresni és megszüntetni, mivel ez általában egy durva lovas és kevés előrehajtó erő eredménye. Az effajta ellenállásnak az oka lehet fájdalom is, mely általában a hátban vagy a szájban jelentkezik. Az igazi megpróbáltatást azok a lovak jelentik, akik konokságból ágaskodnak. Sajnos ezek mögött is emberi hiba van.
Minden esetben meg kell találni az okot és megoldani, de soha nem erőszakkal, hanem rengeteg türelemmel. Kezdésnek szerezzük vissza a ló kézhez való bizalmát. A verés normális esetben nem megoldás és nem lovashoz méltó viselkedés, csak a helyes munka hozza meg a sikert. A javulás csak ideiglenes lehet, ha a lovas a saját hibáin nem változtat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
