Edward „Eddie” Vernon Rickenbacker százados összesen 26 (ebből 22 repülőgép és 4 légballon) elismert légi győzelmet aratott. Az ohiói Columbusban született 1890. október 8-án. Már 1910-1917 között híres autóversenyzőként ismerték országszerte. A repülés 1917-ben, Angliában keltette fel érdeklődését. Hazatérése után javaslatot tett egy motor- és autóversenyzőkből álló század felállítására. Majd ezután behívták katonának, és az amerikai hadseregben John J. Pershing hadseregtábornok gépkocsivezetőjeként érkezett Franciaországba.
Röviddel ezután Rickenbackert áthelyezték Tours-ba, a légi szolgálathoz, ahol gyorsan megtanult repülni. Műszaki ismereteinek köszönhetően csakhamar az Issoudunban állomásozó 3. Repülési Kiképzőközpont tisztje lett, ahol befejezte a repülő- és lövésztanfolyamot is. Amikor az első csoportban kiképzett amerikai pilóták készek voltak a frontszolgálatra, akkor Rickenbacker is velük tartott. Kérésére Carl Spaatz őrnagy 1918. március 4-én beosztotta a 94. repülőszázadhoz, a híres „Hat in the Ring” (Vágd a kalapod a szorítóba) nevű alakulatba. Parancsnoka a Lafayette-század ásza, Raoul Lufbery volt. Első bevetését felettesével és Douglas Campbell-lel hajtotta végre 1918. március 19-én. Első légi győzelmét március 29-én aratta, egy Albatros felderítő repülőgép fölött. A május 30-án megszerzett 5. győzelmével ász lett, ám ekkor egy fülfertőzés miatt hónapokra kórházba kényszerült. Visszatérése után már századosi rangban először raj-, majd szeptember 25-én Billy Mitchell tábornok utasítására századparancsnok lett, egy nappal a meuse-argonne-i offenzíva megindulása előtt.

A háború végéig 21 további légi győzelmet könyvelhetett el, amellyel kivívta magának az Amerika legeredményesebb pilótája címet

A kitüntetések közül megkapta többek között a „Distinguished Service Cross”-t (Szolgálati Érdemkereszt) és a francia „Croix de Guerre”-t (Háborús Kereszt) is.
Rickenbacker hazatérése után először a General Motorsnál dolgozott, majd végül 1953-ban az Eastern Airlines légitársaság elnöke lett. A II. világháború alatt a légierő egységeit látogatta, és a kormány megbízásából különféle feladatokat is ellátott. Egyik útja során a Csendes-óceánon kényszerleszállást kellett végrehajtania, és 21 napot töltött el egy tutajon, mire megmentették. 82 éves korában, 1973. július 23-án halt meg.