Változó idõk - interjú Minárovits Péterrel

Megéri-e ma Magyarországon a szinkronszakmában dolgozni? Szakíthat-e egy színész ezzel a foglalkozással, és boldogulhat másként is? Egyikük megtette, mert besokallt. Közkedvelt magyarhang. Ismerõs? Igen, a Terminátor 2-bõl. A Spongya Bob-ból, a South Parkból, a Váratlan utazásból. Minárovits Péterrel mûvészsorsról, a megtett útról, jelenrõl és múltról beszélgettünk.



-Hosszadalmas kényszerpihenõ után tértél vissza közénk, és mint említetted, nem kívánsz újra a magyar szinkronszakmában dolgozni, míg a jelenlegi állapotok nem változnak meg gyökeresen. Volt esetleg valami konkrét szakmai oka is annak, hogy úgy érezted, nincs tovább?


-Azért nem nevezném én ezt kényszerpihenõnek, csakis magam miatt kellett egy kis idõre szakítani a szakmával, amikor rájöttem: 'Jó ég! Mennyi mindent nem csináltam még!' Emellett volt azért néhány szakmai ok is, de hát ezeket már korábban említettem. Mióta betört hozzánk a kapitalizmus, a dolgok némileg megváltoztak, Magyarország a káosz fellegvárává vált, az élet szinte minden területén problémák vannak. Nehéz az átmenet az - Unióval késõbb együtt járó - össznépi jólét felé. Valamikor egyszer biztos jó lesz minden, remélem még megélem. De azért nem csak panaszkodom, az élet szép; élj úgy ahogy kedved tartja; valósítsd meg önmagad és légy vidám, ez a lényeg. És nem tûntem el végleg, csak most pihentetem egy kicsit hûséges hangszálaimat!:)


-Mi adta meg a kezdõlökést ahhoz, hogy idõlegesen szakíts a hivatásoddal?


-Egy részleges fásultság, a szinte az egész mûvész világot körülölelõ sajnálatos dekadencia (bízom benne csak átmeneti) jelenléte miatt.
Hiszem, hogy az erre hivatott emberek elõbb-utóbb orvosolják a problémákat.


-Említetted, hogy korábban több nagyszerû, már nem élõ színmûvésszel dolgoztál együtt - többek közt Sinkovits Imrével és Tolnay Klárival. Mikor volt színvonalasabb a magyar szinkron: a rendszerváltás elõtt, vagy ma, amikor rengetegen panaszkodnak a szakma felhígulása, az igénytelen tömeggyártás, az alacsony bérezés, a sorra nyíló szinkrontanodák megléte miatt?


-Természetesen nem is lehet kérdés mikor volt színvonalas szinkron Magyarországon és akik panaszkodnak, nem ok nélkül teszik ezt. Hiszen hol "teremnek" manapság Tolnay Klárik és Sinkovits Imrék?? Bár ma is vannak azért tehetségek és a technikai újításokkal és remek technikai munkatársakkal még színesebbé, élvezhetõbbé tehetõ egy-egy produkció. Valamint gyorsabbá és könnyebbé vált a mûvek gyártási folyamata is, ami nem feltétlenül megy az igényesség rovására, ha jó mûvészek dolgoznak azokban!:)


-Mit gondolsz, tanult-e valami lényegeset a te generációd a nagy elõdöktõl? Van-e még valami az õ szellemükbõl ebben a kissé fertõzött világban?


-Mindenféleképpen!
Rengeteg szeretetet és érzékelésre serkentõ szakmai tanácsot kaptam a nagy öregektõl. Egy fiatal kezdõnek csakis a környezetében lévõ profik mellett van módja csiszolódni, az Õ kisugárzásuk és tudásuk indítja be a kémiai reakciókat az agyadban a szakma elsajátítására.
Ezért csakis hálás lehetek Nekik.


-Hogyan értékeled a két nemzedék közti átmenetet?


-Mint említettetem, ma is rengeteg tehetséges fiatal van. De mivel manapság más értékrendek és érvényesülési lehetõségek uralkodnak a valóban tehetséges embereknek már/még nincs gyomruk úszni az árral, megaláztatni magukat, aprópénzre váltani a tehetségüket, figyelve a tûz közelében sütkérezõket vagy a betegesen érvényesülni vágyó amatõröket ill. tehetségteleneket. És éppen ezért esélyük és lehetõségük sincs. Azért én optimista vagyok: Tudom, hogy az Élet (ha van oly' kegyes) és a Közönség igazolja, ki az aki beleillik a képbe és ki az, aki nem.


-"Manapság az ember a megélhetés miatt kénytelen haláláig dolgozni." -
vallotta egy interjúban Végvári Tamás. Igaznak érzed ezt a keserû megállapítást? Te is így képzeled el az életedet, vagy lehetséges, hogy idõvel egy teljesen más foglalkozást választasz?


-Sajnos a jelen körülmények között a mûvész úrnak nagyon is igaza van: más tengerentúli vagy európai országokkal összehasonlítva szinte nálunk a legrosszabb a helyzet! Inkább nem mondom mennyit keresnek õk és mennyit mi, mert csak felbosszantom magam! Ha mondjuk német, olasz, vagy francia volnék, mára már gyémánt palotám lehetne, éneklõ arany vécécsészével (nem ez minden vágyam, csak a különbség nagyságának a szemléltetése kedvért mondtam), ehelyett azonban csak...
Áh, inkább hagyjuk.
Már tettem róla, hogy ne függjek anyagilag a színészettõl, muszáj volt.


-A Hang-Fal azért jött létre, hogy ne merüljenek feledésbe, tovább éljenek nagy színmûvészeink, akik már itthagytak bennünket. Elnyerte a tetszésed a kezdeményezés? Fontosnak tartod az elhunyt színészek emlékének ápolását?


-Nagyon örültem a kezdeményezéseteknek: kötelességünk tiszteletben tartani és ápolni nagy elõdeink emlékét.
A tudás és tapasztalat generációról generációra adódik tovább, ez egy nagyon fontos dolog, a régi nagy elõdök élete és munkássága mindig nagy erõvel hathatnak a fiatal pályakezdõkre úgy, mint a már gyakorló színészekre egyaránt. Ez így van jól, ez így természetes. Hisz' múlt nélkül nincs jövõ sem, ha fogalmazhatok ilyen közhelyesen.
Büszke vagyok arra amit elértem és hogy megadatott, hogy ilyen nagy mûvészek árnyékában nõhettem fel és tanulhattam; ez egy csodálatos érzés!:)


-A szerkesztõség nevében köszönöm a beszélgetést, és sok sikert, boldogabb jövõt kívánok neked!


-Köszönöm, viszont kívánom! És még egyszer köszönöm a lehetõséget! :)