| 1971. Welsh-i óvoda mozgalmat megalapítják Válaszolva egy jelentős követelésre, főleg a welsh-i nyelven beszélő anyukáktól, akik látták, hogy a gyereküknek szüksége van, hogy a nyelvbe már fiatalon belemerüljenek, a welsh-i óvoda mozgalom (Sefydlu Mudiad Ysgolion Meithrin) Wales sok területén létrejött. Sok teljesen angolul beszélő területen a szülők közül sokan az ilyen óvodákba küldték a gyereküket, ők pedig esti osztályokba jártak, hogy megtanulják a szükséges kifejezéseket, hogy welsh-i nyelven folytathassák otthon. Az ilyen iskolák sikere segített megállítani a nyelv gyors hanyatlását. 1974. A helyi kormányt átszervezik Gwynfor Ewans 1966-os győzelme Carmarthen-ben azt jelentette, hogy a munkáspártnak jobb lenne, ha valamit tenne, hogy megtartsa a többségét Wales-ben. Sok tisztelt vezetője, beleértve a nagyon befolyásos és népszerű James Griffiths-t, most támogatta a wales-i választott gyűlés igényét. Voltak kudarcok a mozgalomban, különösképpen a délkelet-wales-iek hozzáállása miatt, újra féltek a saját tekintélyük elvesztése miatt. Wales önkormányzatának létrehozása átok maradt, úgy, mint az önkiszolgáló, rövidlátó politikai megalkuvók, és ahelyett, hogy választott gyűlést hoztak volna létre, Wales-nek meg kellett elégednie az önkormányzat átszervezésével. A régi 13 megyéből most 8 új lett, továbbá a régi választókerületeket, a városi és vidéki kerületeket a kerületi tanács áthelyezte. A gyökeres változásokban, de nem tartottak népszavazást, Flint és Denbigh elvesztették az egyéni azonosságukat, a nagyobb közigazgatási egység, Clwyd részévé váltak, Monmouthshire-ből Gwent lett, Pembroke, Cardigan és Carmarthen csatlakoztak, hogy kialakítsák Dyfed-et, Merionydd, Caernarfon és Anglesey Gwyneddé váltak, Radnor csatlakozott Brecon-hoz, mint Powys, és a sűrűn lakott Glamorgan megyét 3 részre osztották: Kelet, Közép és Dél. 1974. Az állampolgári esküket engedélyezik welsh-i nyelven az országgyűlésen Az országgyűlés hosszú történelmében először a welsh-i képviselőknek megengedték az állampolgári esküjüket a brit koronáért welsh-i nyelven is letegyék, úgy mint angolul. A képviselők rendelkezésre álltak, hogy megtegyék ezt 400 évvel az egyesülés törvényei után, ez egy lelkesítő bizonyítványa volt a nyelv folytatódó túlélésének az összes lehetséges esélyekkel szemben. 1977. A Radio Cymru-t és Radio Wales-t megalapítják A Radio Cymru welsh-i nyelven, a Radio Wales angol nyelven sugárzott műsorokat. Mindkettő későn került színre, mindkettő bemutatta a welsh-i emberek növekvő követeléseit, hogy egyenlő partnerként bánjanak velük, mint más brittel a modern korban. 1979. Az aljas népszavazás Amikor Cledwyn Hughes lett Wales államtitkára James Griffiths után, az új férfi is támogatta egy választott gyűlés létrehozását az országának. A viszály látszatában, a legtöbben a saját pártjából voltak ellenségesek, Hughes keményen próbált megvalósítani néhány intézkedést abban az irányban. Az utódja egy teljesen különböző gondolkozású volt. George Thomas, a régi iskola egy megátalkodott szocialistája, aki a bányák mögül származott, valahogy fenyegetésként látta a saját megélhetéséhez a welsh-i nyelvet. Az akaratossága és büszkesége a félig angol, félig welsh-i örökségére akadály maradt évekig a welsh-i nacionalisták törekvéseihez, hogy engedélyeket nyerjenek az országgyűlésből. Az országgyűlésen azonban Elystan Morgan, Cardigan képviselője, néhány kiválasztott által támogatva, nem adta fel a reményeit egy igazságosabb közigazgatási rendszer iránt az országában, és bajlódva vezette a szőlőskertben. Az ő és határozott kollégái törekvési egy parlamenti vizsgálóbizottság létrehozásához vezettek 1968-ban, hogy megvizsgálják az átruházás tárgyát Wales-nek és Skóciának. Amikor Británia az Európai Gazdasági Közösség tagja lett 1972-ben, új remények keletkeztek egy wales-i választott gyűlés létrehozásához Európa egyik legrégibb és legkisebb nyelvi közösségének. A parlamenti vizsgálóbizottság gyökeres közigazgatási változásokat javasolt. Bemutatta Skócia és Wales 1976-os törvényjavaslatát. A kormányzat tervei egy welsh-i gyűlés létrehozására azonban nem nyertek törvényhozói hatalmat, nem úgy, mint Skóciáé. Előreláthatóan sok munkáspárti képviselő egyhangúan ellenezte a wales-i gyűlés minden formáját törvényhozói hatalommal vagy anélkül, egy népszavazást ajánlottak, amelyben biztosak voltak, hogy győzni fognak. Az 1978-as welsh-i törvényt óvintézkedéssel mutatták be, ami azt jelentette, egy gyűlés létrehozása a választók 40 %-ának támogatását igényli. Ezek a képviselők (akik megérdemelték Dic Sion Dafydd elnevezését) később szorgalmasan dolgoztak, hogy befolyásolják a választópolgáraikat, hogy nemlegesen szavazzanak, a legrosszabb félelmüknél fogva könyörögtek. A szavazás St. David napján volt 1979-ben, abban az időben, amikor Británia a legrosszabb ipari nyugtalanságok miatt gyötrődött a hosszú történelme során. A feltételek biztosították, hogy van egy kicsi lelkesedés, amit néhány kormánytag fejezett ki, a törvényt alaposan megtámadták minden oldalról, de főleg a munkáspárt tagjai támadták meg, mint a welsh-i Neil Kinnock, a párt későbbi vezetője. A remények egy welsh-i gyűlés létrehozásáért lenyugodtak egy messze ható megdöntéshez, csak 1 ember szavazott a 4 szavazó közül a welsh-i gyűlés javára. A bukás okainak listája, hogy megértsék a nagy esélyüket a politikai függetlenség néhány érzésében, végtelen. Visszatekintve, azonban, igazságos azt mondani, hogy ez nem egy olyan gyűlés létrehozásának ötlete volt, amit ugyanannyira legyőztek, mint a gyűlés irányításának módját. Végül is, jóformán tehetetlen lenne, nem tudna törvényt hozni állami bevételt növelő képesség szerint. Emellett az újonnan alakított megyék épp talpra tudnának állni, és vonakodóak lennének, hogy keresztülmenjenek-e még több újjászervezés sérülésén. Az összes elutasító hadjáratban való résztvétel szükségtelen félelem légkörét alkotta. Mint olyan sokszor a történelmükben, a welsh-i emberek megengedték, hogy kettéosszák őket egymás ellen. 1982. Sianel Pedwar Cymru-t (SPC-t) megalapítják BBC Wales csekély 6 órányi welsh-i nyelvű programokat állít elő egy héten 1962-ben. Ez nem volt elég Hadyn Williams, a lendületes flintshire-i oktatás igazgatója, létrehozott egy vállalatot, hogy a welsh-i nyelven beszélő közösségeknek sok angol adóállomásokon kívül eső területekre sugározhasson Észak-Wales-ben. Ennek a tevékenységét a TWW vette át, majd a Harlech TV. A követelések gyorsan követték a sok welsh-i programért, de a kormányzat (amely elismerte a BBC-t) visszautasította, hogy kifizessen egy kötelezettségvállalást a tervezett új tv csatornának. Egy erőteljes tiltakozási mozgalom következett, de ez nem volt addig, amíg Gwynfor Evans, a nagyon tisztelt Plaid Cymru vezetője megfogadta, hogy a halálhoz vezető böjt során kellene a wales-i embereknek még egyszer megtagadniuk az alapjogot, amit a kormányzat magadott. Az új tv csatorna, az SPC (Sianel Pedwar Cymru) műsorokat kezdett el sugározni 1982. november 2-án. 1984. A bányászok sztrájkja Amikor a konzervatív kormány elhatározta, hogy megerősíti a magántőkésítést és leszűkíti az állam szerepét, az egyik első lépése az volt, hogy bejelentette Británia szénbányáinak bezárását. Wales-ben a szénipar gyakorlatilag halott volt, de sok welsh-i bányász támogatta a Szénbányászok Nemzeti Egységének elnökének, Arthur Cargill-nek a felhívását, hogy sztrájkoljanak a bányák bezárása ellen. Az elkeseredett sztrájk majdnem egy évig tartott, és a wales-i munkások közötti nagy összetartás ellenére, beleértve a figyelemre méltó támogatást az asszonynépségüktől, a törekvést bukásra ítélték. Valóban, csak azt szolgálta, hogy sürgette az elkerülhetetlent: Szénkirályok többé már nem uralkodtak Dél-Wales-ben. 1997. A sikeres népszavazás A hetek az 1997-es népszavazáshoz vezettek, nem volt meglepő, hogy Flintshire legtöbb lakosát teljesen közömbösnek találták a sorsa iránt. A híreket az angol újságokból, angol rádióállomásokból és angol tv-kből követték figyelemmel. Skóciában a reggeli olvasók 90%-a megnézte az újságokat, amit a saját országukban mutatták be, Wales-ben kevesebb, mint 10% tette ugyanezt. Továbbá Wales-ben a tv nézők majdnem 1/3-a nem tudta a welsh-i tv programokat elérni. Észak-Wales-ben a többség Everton, Liverpool, és Manchester egységének focicsapatait támogatta. A welsh-i rugby csapatok távol voltak valahol Dél-Wales-ben, és így nem nagyon voltak érdekeltek, a welsh-i nyelv ősi ereklyének tűnt, csak a kápolnákban beszélték vasárnaponként az istenfélő kisebbségek. Kevés volt a welsh-i nyelvű középiskola és távol voltak egymástól, és túl újak voltak, hogy valódi hatásuk legyen az emberek történelemtudatára, és az ősi hagyományokra, ami sok, örökbefogadott országukra volt jellemző. Ezrek százainak Anglia volt a szülőföldje Észak-Wales-ben, a dalaikat a „Británia uralkodása” és az „Isten megmenti a királynőt”, a Beatles-t és a Spice Girls-t mindenki sokkal jobban ismerte, mint Ar Log-ot, Hin Deg-et, Dafydd Iwan-t vagy valamely más welsh-i zenei csapatot. Talán túl késő volt. Akármelyek is az okok, a népszavazás eredménye egy keserű löket volt a Plaid Cymru törekvéseihez és minden máshoz, ami érintette őket. 1997-ben nyilvánvaló volt, hogy a dolgok nem sokat változtak az utóbbi 20 év alatt. Még mindig feszültség volt Észak- és Dél-Wales között, az angol bevándorlók ezrei között Wales-be, és a merev álláspontot képviselő, legtöbben welsh-i nyelven beszélő nacionalisták között, a munkás központi és életbevágó területek és azok között, akik féltek a költséges, munkásuralkodó beszélgetős bolt megterhelésétől. Mások féltek, beleértve azokat, akik Cardiff uralkodása alatt álltak, vagy a Whitehall pénzkészletek csődjét. Sok welsh-i azt állította, hogy elég angol képviselőjük és miniszterük volt, hogy elmondja nekik, hogy mi a legjobb, továbbá 2,5 millióan választhattak, több, mint fél millióan születtek Wales-en kívül, a legtöbben angolok voltak. Nem egy érdeklődés fellobbanását mutatták be az átruházásban. Clwyd-ben a népszavazás előtt néhány nappal a szerző nem csak egy posztert és röplapot látott, ami az igen feliratot hirdette. A legtöbb embert, akik még nem döntött, kizárták, hogy kifejezzék a véleményüket, hogy a tervezett gyűlés egyszerűen csak munkákat jelente a férfiaknak, vagy egy másik út lenne a Munkás Taffia, hogy megtöltsék a zsebüket. Így a legtöbb gyár, ami az 1997-es népszavazás vereségéhez vezetett, még mindig jelen volt, végül is sok nemzedéket igényelt, hogy kitörölje, amit welsh-i ellenes hátránynak tartottak a nagyon gyakori angolos felfogású területeken, még szövevényes változások is lezajlottak, ami segített megingatni a szavazást egy kissé támogatva egy választott gyűlés létrehozását. A legtöbb változást a konzervatív párt önteltsége idézte elő, ahogy a welsh-i emberekkel bántak, egy önteltség, amely a konzervatív párt jelöltjeinek teljes legyőzéséhez vezetett Wales-ben és Skóciában az általános választáson, amit egy évvel hamarabb tartottak (amely évben az átruházás eredményét nehezen képzelték el a mozgalmakban). Buzdító volt, hogy a két legbefolyásosabb újság, amit Wales-ben olvastak, a liverpool-i Napi Posta, és a cardiff-i Nyugati Üzenet igen feliratot pártolta. A felháborodást az elsőbbségi dolgok miatt a Westminstern-ben biztosan kezelték, ami azt jelentette, hogy tápláló támogatás lenne a tervezett változásokért, amit a miniszterelnök helyettes, John Prescott fejezett ki, hogy Wales-nek az alkotmányos reformcsomag élén kell állnia, ami tartalmazná a földesúri reformot, a választási reformot, és egy népszavazást egy London méretű választott testületnek. Egy másik változás 1979-hez viszonyítva az volt, hogy a későbbi népszavazásban csak az egyszerű többségnek kellett elfogadnia a népszavazási törvényjavaslatot, amely korábban a választók többségét igényelte. Ez egy jellemző eljárásmód volt, és ügyként ment és a legtöbb körömrágás szeptember 19-ének éjszakáján történt, amíg a végső eredményt be nem jelentették a korareggeli órákban. Egy tömör újság, a Gondnok azt állította, hogy a végső igen szavazást Carmarthen, David Lloyd George szülőhelye adta. Minden welsh-i ember tudta, hogy az I. világháború miniszterelnöke Manchester-ben született welsh-i szülők gyerekeként, de Llanystumdwy-ban, Pwllheli-hez közel, Caernarfonshire-ben nevelkedett fel. Ez egy jellegzetes angol újság volt, amely összekeverte Carmarthen-et Caernarfon-nal, Wales tudatlanságát és a welsh-i történelmet befolyásos információforrásokon keresztül mutatta be, amelyeknek a szégyenkezés okának és a megbotránkozásnak kellett lenniük. Azt is mondta, hogy a legtöbb welsh-i olvasó az angol újságokból kapja a híreit, csak néhány újság adott híranyagot Wales-ről, vagy a welsh-i viszonyokról. Visszatérve a megoldáshoz, ami szerepet játszott Carmarthen-ben a végső győzelemben, gondoskodott arról is, hogy Wales első demokratikusan választott nemzeti testülete létrejöjjön, lényeges, hogy a nyugati ország Gwynfor Evans-t választotta a Plaid Cymru első képviselőjének 1966-ban. 1997-ben Gwynfor 85 éves volt, az esemény, a saját szavaival, az egyik legboldogabb esemény volt az életében. Egy bizonyos értelemben, állította, a kormány teljes kört írt le számomra. Itt Carmarthenshire-ben az önuralom nagyságának támogató hagyománya van. Az idős politikus fenyegetése, hogy éhségszrájkba kezd, sokat tett, hogy biztosítsa a kormányzat támogatását az SPC-nek, a welsh-i tv-csatornának, folytatta a beszédét: De rossz lenne, ha elfelejtenénk az emberek közreműködését máshol, mint Monmouthshire-ben, Gwent-ben, ahol több, mint 10 000-en szavaztak igennel, ez a különbség az utolsó és a mostani népszavazás között. Gwynfor azt is megjegyezte, hogy a korábbi népszavazáson a munkáspárt nagy része az átruházás ellen volt. Gwynfor és azok szerint, akik a gyűlés létrehozása mellett szavaztak, eltekintve az oktatás, egészség, stb. fejlesztésének lehetőségétől, az igen szavazás legfontosabb következménye az lenne, hogy a welsh-i embereknek több önbizalmat adna. Ezt az önbizalmat, folytatta Gwynfor, elvették Wales-től, mint egy néptől, amióta egyesítettek minket Angliával a 16. században, és közös kisebbrendűségi érzéstől szenvedtük. Hozzátette, egyetértve Ammanford Richárd bárójával, akit már korábban említettünk, hogy a gyűlés Wales-t közelebb hozná az Európai Unióhoz, és a welsh-i emberek láthatnák magukat, mint egy rend részei, ami nem csak nemzeti, hanem nemzetközi is. Wales embereinek a határozat, hogy jóváhagyják a munkáskormányzat terveit egy welsh-i gyűlés létrehozásához, igazolhatta, hogy az egyik legfontosabb döntés a hosszú történelmében. Az emberek józan eszének, a hagyományaik szeretetével és egyedülálló kultúrájukkal kombinálva, biztosítania kellene egy helytálló jövőt a büszke Wales-nek, hogy fenntartsa egy nemzetként a vezetését az európai társaival való teljes társulásban. Engedjék meg, hogy a végső szót Ron Davies, a welsh-i államtitkár mondja ki: A welsh-i gyűlést 12 hónappal a skót országgyűlés és a területi fejlesztési ügynökségek létrehozása előtt meg fogják alapítani az angol körzetekben. Wales-nek egy tisztább politikai azonosságot fog adni, és tényleg híressé tesz minket. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
