Hófehér játékmackó

Mintha csak az egyik játékbolt kirakatából kelt volna életre egy tucat hófehér plüssfigura: a Bichon frise 7–10 cm hosszú, dugóhúzószerűen göndörödő szőrét bájos játékmackóra emlékeztető stílusban szokás megnyírni. Korabeli festmények tanúsága szerint ez az aprócska kutya nem hiányozhatott egyetlen francia és olasz arisztokrata család udvarából sem. Akik a fajtát az uszkárral rokonítják, a Barbet-től vagy valamilyen más vízi spánieltől származtatják. A Barbet és a Caniche (uszkár) szavakból jöhetett létre a Brabichon elnevezés, melyből az előtag elkopott, és maradt a Bichon megjelölés. Korábban a Bichon négy változatát különböztették meg: máltai, Bichon, bolognai Bichon, havannai Bichon és teneriffe-i Bichon. Mindannyian Európa mediterrán részéről származnak. Testalkatuknak köszönhetően már az antik világban is sokat utaztak a hajósokkal kontinensről kontinensre, elsősorban a cserekereskedelem alanyaiként. Ennek köszönhető egyébként a Bichon Teneriffe elnevezés népszerűsége is. A kis fehér kutyák Spanyolországban is hamar sikert arattak, és általános vélekedés szerint spanyol hajósok által jutottak el Teneriffe-re, a Kanári-szigetekre. A Bichon Teneriffe elnevezés egzotikus hangzása növelte az amúgy egyre elterjedtebbé váló kutyák kereskedelmi értékét, így ez a fajtamegjelölés szinte napjainkig fennmaradt.

Az 1300-as években olasz hajósok ismét felfedezték a fajtát, és magukkal vitték Itáliába, ahol a kutyusok az olasz nemesek kedvenceivé váltak. A térség más társasági kutyáihoz hasonlóan, az olaszok szívesen nyírták a Bichont is oroszlános stílusban. A Teneriffe vagy Bichon Franciaországban I. Ferenc uralkodása alatt jelent meg (1515–1547), de a legnagyobb sikert Angliában, III. Henrik udvarában aratta (1574–1589), ahol a kutyákat annyira kényeztették, hogy parfümmel illatosították és szalagokkal díszítették őket. A fehér kutyák Spanyolországban is az uralkodó osztály kedvencei voltak. Számtalan festő mellett, Goya több alkotásán is feltűnnek a Bichonok. Franciaországban III. Napóleon uralkodása alatt még újra fellángol az érdeklődés az arisztokrácia körében a fajta iránt, de aztán a Bichon sorsa éles fordulatot vesz: az utcára kerül, kintornásokhoz csapódva vagy vak koldusokat vezetve, a cirkuszban és vásárokon mindenféle trükkökkel szórakoztatva az alsóbb néposztályt.

A Bichon fajtaazonos tenyésztése Franciaországban indult, mikor az első világháború után négy Bichon-rajongó megkezdte a fajta kontrollált tenyésztését, a tenyészvonalak kialakítását. 1933. március 5-én megszületett a hivatalos fajtaleírás, melyet a Toy Club of France akkori elnöke írt a Friends of the Belgian Breeds tagjainak együttműködve; ezt fogadta el a Francia Kennel Klub is. Ekkor a fajtát még két néven ismerték: Teneriffe és Bichon. Az FCI akkori elnöke, Madame Nizet de Leemans úgy döntött, hogy a kutya jellegzetes megjelenésére vonatkozó nevet keres, ez lett a „Bichon Frise”. A Frise szó a kutya puha, göndör szőrére utal. 1934. október 18-án a Bichon frise-t felvették a Francia Kennel Klub törzskönyvébe, és az FCI is elismerte, mint francia-belga fajtát.