A berni Magyarországon

A fajta első példánya Magyarországra 1972-ben került Hegedűs Csaba fajtahonosító jóvoltából, de igazán az utóbbi években nőtt meg iránta jelentősen az érdeklődés. Már Magyarországon is megtalálta méltó helyét, mely megilleti őt a kutyatársadalomban. Nagy felelősség hárul a tenyésztőkre, mint az egyre divatosabb fajtáknál általában, ne romoljon le az állomány. Megőrizze jellegét, azt az évtizedek alatt kialakult „mítoszát", mely szerint ha kell a gyerek nevelője, ha kell kertőr, ha kell játszótárs és ha szükség  van rá, igavonóvá válik, egyszóval ő a család mindenese.

Mielőtt magunkhoz veszünk egy berni kölyköt, alaposan végig kell gondolnunk, mire is van szükségünk. Ha „csak" egy kutyát szeretnénk, vagy egy mutatós kerti díszt, vagy egy kennellakót, akkor válasszunk más fajtát, – sőt ne kutyát, hanem kerti törpét keressünk magunknak –, mert  erre a berni nem alkalmas. Soha ne felejtsük el, hogy döntésünk 10-12 évre szól, és ha nem voltunk elég körültekintőek, annak a kutya látja a legnagyobb kárát.

Svájcban a fajta őshazájában és minden országban, ahol magas szinten folyik a kutyatenyésztés, a tenyésztők a szépség mellett igen  nagy figyelmet fordítanak a kutyák egészségére és jellemére.  Ennek jelentőségét könnyen beláthatjuk, ha belegondolunk, hogy a mindennapi együttélés folyamán ezek sokkal fontosabbak, mint a szépség. A tenyésztő és a kölyök kiválasztásánál ezeket a szempontokat ajánlatos figyelembe venni. Egészségesek-e a szülőkű A problémákat a kölykök örökölhetik a szüleiktől.