Agártörténelem

Az agarak „prototípusának” az angol agarat tartják, ő a klasszikus agár, a greyhound, a versenypályák királya.
Mivel legfontosabb tulajdonsága az emberek számára mindig is gyorsasága volt, a fajta alig változott a történelem során.

A modern angol agárhoz meglepően hasonló kutyák láthatók egy i.e. 6000-ből származó templomi ábrázoláson Catal-Huyuk városában, a mai Törökország területén. Iránban egy i.e. 4000-ből származó vázára bukkantak a régészek, mely szintén megnyúlt testű, hosszúlábú vadászkutyákat ábrázol. Mivel a művészek nagyon sokáig csak vallásos témájú alkotásokat hoztak létre, és az agár mégis olyan sok műalkotás szereplője, minden bizonnyal nagyon fontos állat volt az emberek számára.

Az agár Egyiptomban

Egyiptomban a modern greyhound őseit vadászatra használták és társként tartották. Sok egyiptomi egy ilyen kutya születésénél csak egy fiúgyermek születését tartotta fontosabbnak. Ha a kedvenc kutya meghalt, az egész család gyászolta. Az uralkodóosztályhoz tartozó személyek kedvenc kutyáit az emberekhez hasonlóan mumifikálták, és tulajdonosával együtt eltemették.

Az egyiptomi síremlékek falait gyakran díszítik kutyaábrázolások. Egy i. e. 200-ból származó egyiptomi sírfestmény olyan kutyákat ábrázol, melyek nagyon hasonlítanak a modern angol agárra. Több fáraóról is tudjuk, hogy agár típusú kutyákat tartott, például Tutankhamen, II. Amenhotep, III. Thutmose Hatshepsut királynő, és a híres Kleopátra. Az egyiptomi istent, a sakál vagy agár típusú kutyára emlékeztető Anubiszt leginkább fáraók síremlékein ábrázolták. Anubisz nagyon hasonlít a mai fáraó kutyára, mely a greyhound közeli rokona.

Az antik görögök és a Római Birodalom

A görögök valószínűleg egyiptomi kereskedőktől vásároltak agár típusú kutyákat, valamikor i.e. 1000 előtt. A nyugati irodalomban az első nevén nevezett kutyafajta a mai agár őse volt. Az Odisszeában, melyet Homérosz ie. 800-ban írt, a hős Ödüsszeusz 20 évig van távol otthonától, a trójaiakkal harcol, majd Poszeidon akarata ellenére megpróbál hazajutni. Amikor végre hazaér, álruhát ölt: csupán egyvalaki ismeri fel, Argus kutyája, mely ábrázolt tulajdonságai alapján egyértelműen agár volt. A görög képzőművészeti ábrázolásokon szintén rövidszőrű kutyák láthatók, melyek szinte azonosak a mai agarakkal, vagyis a greyhound alig változott ie. 500 óta. A változások hiányának oka egyszerű: az agár funkciója mindig ugyanaz maradt: lenyűgözni az embert agilitásával, sebeségével, intelligenciájával, ahogy a vadat üldözi. I.e. 325 körül egy Peritas nevű agár volt Nagy Alexander társa hadjáratai során. A görög isteneket is gyakran agarakkal ábrázolják. A gazdagság és bőség istenét, Hekatét is gyakran kísérték agarak, akárcsak a vadászat istenét.

Az egyik görög mítosz szerint egy földi halandó, Actaeon véletlenül meglátta a folyóban fürdő istennőt, Artemiszt, mire az büntetésül illetlenségéért szarvasbikává változtatta. Szegény ember később saját agarai áldozatává vált vadászat közben. Ez a jelenet többször felbukkan a görög és római művészetben. Ovídiusz is megismétli ezt a történetet Methamorphosisában, melyet az i.e. első század végén írt, is. ő és más korabeli szerzők egyébként görög kutyaként említik az agarakat.

A rómaiak néhány istenségét is agarak kísérték, Diana is agarakkal vadászott, akit az állatok védelmezőjének tekintettek. Egy népszerű római történet szerint Diana egyik jóbarátjának, Procrisnak egy Lelaps nevű agarat ajándékozott. Procris elvitte a kutyát vadászni, majd üldözőbe vettek egy nyulat. Sajnos az istenek nem akarták, hogy a nyúl meghaljon, ezért az agarat és a nyulat is kővé változtatták. A rómaiak az agarakat a napjainkban coursing néven ismert sportra is használták, mely a kutyák agilitását és sebességét tette próbára zsákmányával szemben. Akkoriban a kutyák nem egymással versenyeztek, hanem csak a nyúllal.

Ovídiusz is több versenyjelenetet örökített meg. Flavius Arrianus is nyúlvadászatról ír 124-ben, és elmondja olvasóinak, hogy a coursing lényege nem a nyúl elejtése, hanem maga az üldözés élvezete. „Az igazi sportember nem azért viszi ki kutyáit, hogy elpusztítsa a nyulat, hanem a küzdelem és verseny kedvéért a kutya és a nyúl között, és boldog, ha a nyúl megmenekül.” Arrianus a fényűző kelták coursing-stílusáról is beszámol. Kora reggel felderítőket küldtek ki olyan területekre, ahol sok nyúlra lehetett számítani, majd amikor a követek jelentették, hol és mennyi nyulat észleltek, az urak is kimentek a terepre, és a nyulat üldöző agarakat lóháton követték. Amikor a rómaiak meghódították Britanniát, európai nyulakkal tértek haza, mert azok alkalmasabbak voltak erre a sportra, mint a helyi vadnyulak.