A számmisztika az önismeret eszköze. Megismerhetjük általa, hogy mi végre születtünk a Földre, mi az, az Isteni küldetés, amit végre kell hajtanunk. Az ősi számmisztikai rendszer, amit Pitagorasz is használt 1-től 10-ig írja le az emberi fejlődés lépcsőit. Ezeket az állomásokat más szóval archetípusoknak vagy őstípusoknak nevezzük. Az asztrológia, a másik ősi rendszer szintén archetípusokkal, a 12 zodiákussal írja le az emberi fejlődés egyes szakaszait. Ezek az archetípusok a jelen korban már nem léteznek az ősi letisztult formákban, hanem azok egymással alkotott elegyeit, vagy aspektusait értelmezhetjük őket. Ezeknek az aspektusoknak az eredménye az, hogy az isteni egység felbomlása óta nem létezik két egyforma ember. A tökéletes szellemi ember, Isten teremtménye Adam Kadmon, akinek a kezében volt az Univerzum kormányzása, aki a teljesség nemtelen állapotában létezett, egyszer csak elkezdett kételkedni saját létét illetően. Azt gondolta Ő is tud olyan lenni, mint Isten, ő is képes lehet a teremtésre. Ebben a pillanatban az egységből az 1-es szám által leírt állapotból létrejött a kétség a 2-es számmal leírható állapot. Adam Kadmon kizuhant az egységből, és Ádámok és Évák milliárdjaiban, mint az emberiség eszmélt magára a duális, kétpólusú világban, elindítva ezzel azt az archetípus utat, melyet az emberiség bejárva végül a 10-es szám által hordozott új egységbe térjen vissza. A számmisztika lehetőséget nyújt arra, hogy a születési dátumunk és nevünk segítségével betekintést nyerhessünk ebbe az ősi misztériumba és megláthassuk, hogy mi az a picinyke részlet, amit nekünk ebből az egészből fel kell vállalnunk. Az emberiség nagy részének problémája, hogy más szerepet akar játszani, mint ami valójában sajátja, és ez az, ami beteggé és boldogtalanná teszi.