Igaz szerelem

4. fejezet

Egy régi história

   A lány egyre jobban zokogott. A sírástól már minden elhomályosodott előtte. Ezernyi gondolat fordult meg a fejében, vajon Max tényleg képes arra, hogy megcsalja? Franco és Oli nem tudták elképzelni, hogy mi történt vele, de tudták, hogy semmi jó. Odaültek mellé, szólongatták, kérdezgették, mi lelte és ki telefonált, de Flor nem szólt semmit.

   -Flor, kérlek, szólalj meg! –kérlelte Franco.

   -Mi lett veled, hallod? –kérdezte Oli.

A lány nem mondott semmit. Hirtelen felugrott és felfutott az emeletre. Franco és Olivia úgy látták helyesnek, hogy utána mennek. Egyszerűen nem értették, mi történhetett, előbb még olyan jó kedve volt.

   -Mi lelte? –kérdezte Oli.

   -Nem tudom, de valaki mondhatott valamit neki a telefonban. –mondta Franco.

   -Szerintem menjünk utána!

   -Igazad van szerelmem, menjünk és kérdezzük meg, hogy mi van.

   Ezzel mindketten felrohantak a lépcsőn. Szegény Grétát is majdnem elütötték.

   -Mi van ma mindenkivel? Előbb Flor lökött fel, most meg a két kicsikém rohant felfelé. Itt valami nem stimmel. –tanakodott az asszony.

   Közben az irodában Max és Lolo meg sem álltak, sok volt a munka. Néha szóltak valamit egymáshoz, majd újra elmerültek a papírok birodalmában. Pontban háromkor Lorenzo felállt az asztalától és odaszólt Maximónak.

   -Te Max, én már megyek, oké? –mondta.

   -Jól van. Még befejezem ezt, amit most csinálok és én is mentem. Aztán majd gyertek el valamikor. –válaszolta, majd újra elmerült az iratokban. Korán akart végezni, hogy előbb hazaérhessen. Tudta, hogy Flor és a kicsik már várnak rá.

   Oli és Franco odaértek Flor szobájához, de az be volt zárva. Csak a lány sírását lehetett kihallani. Mindketten nagyon idegesek lettek.

   -Légyszives, nyisd ki az ajtót! –dörömbölt Fran.

   -Flor mi a baj? –kérdezte Oli.

   Ekkor a lány felkelt az ágyáról, letörölte a könnyeit és ajtót nyitott.

   -Gyertek be. –mondta.

   -Flor, kérlek, mesélj el mindent.

   -Jól van, mindent elmondok. –újra sírni kezdett.

   -Először szerintem nyugodj meg. –ölelte át Franco.

   -Ki telefonált, hogy ilyen ideges lettél? –kérdezte Olivia.

   -Valamilyen Melina, Max egyik régi nőcskéje. Tudjátok, hogy mit mondott? Maxi ott van, mert én a barátnője vagyok. –mesélte szomorúan.

   -Ezt nem szabad komolyan venned Flor.

   -Szerintem se, lehet, hogy csak azért hívott, hogy bosszantson. –nyugtatta Oli.

   -De honnan tudta volna, hogy én veszem fel a telefont? El se hiszem, hogy a gróf már megint a bolondjárt járatja velem. Hogy tehette ezt?

   -Ne reagáld túl a dolgot, még azt sem tudod, hogy Max tartja-e vele a kapcsolatot.

   -Franconak igaza van! Tudod mit, várd meg Maxot, csak ő tudja megmagyarázni ezt az egészet.

   -Arra mérget vehetsz, hogy meghallgatom a magyarázatát! –mondta ingerülten a lány.

   -Jól van, most pihenj le és próbálj megnyugodni, mert így a babákat is megijeszted! Nézd, már fel is keltek. –fektette le őt Franco.

   -Úgy van, próbálj meg elaludni, mi majd ránézünk a kicsikre, ugye Fran? –javasolta Oli.

   -Hát persze.

   Flor nagyon sokára aludt el. Már Maximo is végzett a munkával. Összepakolt és elindult a kocsijáért a parkolóba. Út közben még eszébe jutott, hogy vesz egy csokor virágot kedvesének. Gondtalanul indult el, mit sem sejtve az otthon tomboló viharról. A gyerekek is most érkeztek meg a suliból. Csak Francót találták a nappaliban, aki nagyon gondterheltnek látszott. Rá is kérdeztek.

   -Mi van veled tesó? –kérdezte Tomi.

   -Semmi, csak Maximót várom, valamit meg kell beszélnünk. Na és ti? Milyen volt a suli? –nézett rá a gyerekekre.

   -Unalmas. –hangzott az egyértelmű válasz. –Domenech ma még elviselhetetlenebb volt, mint valaha.

   -Hol van Flor, ilyenkor mindig itt szokott várni minket. –kérdezte Tincso.

   -A babákkal és Olival van.

   -Menjünk, köszönjünk neki!

   -Szerintem most hagyjátok egy kicsit békén, majd később felmehettek hozzá. Öltözzetek át és írjátok meg a leckét! –utasította a kicsiket.

   -Jól van, megyünk már. Ilyenek a felnőttek. –dünnyögte Tomas.

   Épp ekkor lépett be az ajtón Max egy csokor sárga rózsával.

   -Sziasztok gyerekek! Bocs, hogy ma mégsem tudtam értetek menni, de sok volt a munkám. –kért elnézést.

   -Semmi gond, már megszoktuk. –válaszolta Tomi és elment.

   -Nem kell olyan komolyan venni! –kiáltott utánuk Maximo.

Ekkor Franco felkelt a kanapéról és Max elé állt, hogy beszéljenek.

   -Figyelj Maximo, sürgősen beszélnünk kell, van egy kis probléma. –mondta.

   -Miről van szó? –kíváncsiskodott.

   -Te hűséges vagy Florhoz? Válaszolj őszintén, kérlek!

   -Hát persze, hogy jutott ilyen eszedbe? –kérdezte meglepve a férfi.

   -Tudtam, hogy megváltoztál. –veregette vállon Franco.

   -Még mindig nem értem, beszélj világosan!

   -Úgy volt, hogy ugye otthon hagytad a telefonodat, nem?

   -És, ne rizsázz! Beszélj már!

   -A mobil megcsörrent, mi meg mondtuk Flornak, hogy vegye fel, mert biztos te vagy az. Fel is vette, de sírva rohant el.

   -Meséld tovább, ki telefonált?

   -Flor azt mondta, hogy valamilyen Melina, aki azt állította, hogy a barátnőd, meg tudod magyarázni? –nézett rá Franco a férfira.

   -Ez nem lehet igaz! Előszöris, már nincs semmi közöm hozzá, Melina a múlté, de mostanában folyton hívogat. Pont ettől féltem, hogy egyszer Flor veszi majd fel a mobilomat. –mondta aggódva.

   -Hát, most nagy gázban vagy! Flor egész nap csak sírt, már olyanokat beszél, hogy megcsalod.

   -Jobb lesz, hogy ha most azonnal felmegyek hozzá és megbeszéljük az egészet. –kelt fel Max és indult a lépcsők felé.

   -Hé, ezeket ne hagyd itt, még szükséged lehet rájuk! –mutatott a virágokra Fran.

   -Kössz, hogy szóltál.

   Maximo elindult a lépcsőn felfelé a virágokkal együtt, hogy mindent elmondjon Flornak. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, mert Flor nagyon hiszékeny, és ha elkapja a düroham, akkor abból nem lesz köszönet.

   Közben Delfina és Malala már kijöttek a börtönből. Lorenzo haza vitte őket. Delfi teljesen megváltozott, de Malala olyan maradt, amilyen régen volt. Újabb ördögi tervet eszelt ki Florék szétválasztására, mert meg szerette volna bosszulni, azt, amit az ő kicsikéjével tettek.

   -Jaj, de örülök, hogy végre kiengedtek a börtönből, teljesen más embernek érzem magam. –mondta Delfi.

   -Ne legyél idióta kislányom, bosszút kell állnunk a cseléden mindenért, amit velünk tett. –fortyogott a banya.

   -Nem anya, felejtsd el! Én már megváltoztam, te is kipróbálhatnád.

   -Ezt ki is verheted a feledből Fini. Az anyád sosem fog megváltozni. –szólt közbe Lorenzo.

   -Fogd be, te koszos hippi! Habár abban igazad van, hogy soha nem fogok megváltozni, de veletek vagy nélkületek, akkor is elkövetek valamit a kócos ellen.  –nyomott le egy kupicát Malala.

   -Jut eszembe anyuka, meddig kíván itt maradni? –kérdezte Lolo.

   -Mi közöd van hozzá!

   -Nagyon is sok, mert ez az én lakásom.

   -Anyuci, ne beszélj így Lolitóval! –mondta mérgesen Delfina.

   -Árulók, mind a ketten árulók vagytok! Megyek és megkeresem Bonillát, ő majd segít. –ezzel kiviharzott az ajtón.

   -Semmit se próbálj elkövetni a testvérem ellen, mert esküszöm, megbánod anyuci. –kiáltott utána Delfi.

   -Ne aggódj, inkább törődjünk már egymással, túl sokáig voltál börtönben. Különben ismered azt a közmondást, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap! –ölelte át szerelmét.

   -Na igen, de nem ismered az anyámat, ő mindenre képes Lolo. –nyugtalankodott. –Főleg azzal az idiótával, Bonillával, aki arra is képes, hogy kinyírja őket.

   -Ne gondolkozz már ezen!

   -Flor, nyisd ki kérlek az ajtót! –kérlelte a férfi feleségét már legalább 10 perce.

   -Na jó, de elmeséled ki is az a Melina!! –nyitotta ki az ajtót Flor.

   -Bemehetek?

   -Persze, na, hallgatlak. –ült le az ágyra.

   -Emlékszel még arra, amikor a nagy csalódásomról meséltem neked? –kérdezte Max.

   Flor bólogatott.

   -Akkor most mindent elmesélek neked. Három éve megismerkedtem egy gyönyörű lánnyal, aki más volt számomra, mint a többi. Rögtön beleszerettem, azt hittem, hogy ő az igazi, de később csalódnom kellett. –mesélte Maximo miközben megfogta Flor kezét.

   -Folytasd, hallgatlak. –mondta Flor, aki már nem volt mérges, mert érezte, hogy Max nem csalja meg, látta a szemeiben.

   -Na igen, egy nap meglepetést akartam szerezni neki. Elmentem hozzá, és amikor benyitottam, megláttam őt Segundóval az ágyban hancúrozni. Egy világ tört össze bennem. –folytatta szomorúan a fiú. Flor megölelte, majd így szólt:

   -Ezt még nem is mesélted. Fájhatott. –mondta megértően.

   -Igen, nagyon fájt. A nő, akit szerettem, megcsalt a saját unokatestvéremmel. Akkor elhatároztam, hogy soha nem leszek szerelmes, eddig csak játszottam a nőkkel. Aztán jöttél te, akinek sikerült felnyitnia alvó szívem, és nagyon hálás vagyok neked ezért Flor. –nézett a kedvesére Max, és egy csókot adott feleségének.

   -De ennek mi köze van a telefonhíváshoz? –kérdezte Flor.

   -Melina az a nő, akiben annak idején akkorát csalódtam, de ma már köszönöm neki, mert ha nem kapom rajta Segundóval, akkor lehet, hogy meg sem ismerlek, és nem lennék itt veled és a babáinkkal. Melina már egy hete hívogat, de nem akartam neked elmondani, mert nem szerettem volna, hogy szomorú légy. –magyarázta Max.

   -Már nem is haragszom, csak akkor nagyon meglepett ez az egész, és azt hittem, hogy megcsalsz. –hajtotta le a fejét Flor.

   -Ilyen ne is forduljon meg a fejedben! Bízz bennem, csak ennyit kérek. –ölelte meg szerelmét Maximo. –Melinát majd én elintézem.

   -Örülök, hogy ezt az egészet elmesélted, pedig tudom, hogy milyen fájdalmas ez még mindig neked. Bocsásd meg, hogy nem bíztam benned.

   -Nincs semmi baj, de máskor ne higgy el mindent, amit az emberek mondanak. Most nézzük meg a babákat, biztos éhesek már. –kelt fel az ágy mellől Maximo.

   -Még alszanak.

   -Köszönöm Flor.

   -Mit? –kérdezte a lány.

   -Azt, hogy ilyen csodálatos családot adtál nekem. Most jut eszembe, ezeket neked hoztam. –adta át a virágokat szerelmének. Flor azt sem tudta, hogy örömében mit tegyen. Megölelték egymást, és önfeledten nevettek az egész butaságon, ami ma történt. Azonban még nem tudták, hogy Malala mit eszelt ki ellenük, hogy szétválassza őket. Talán a boldogságuk mégsem tart örökké, vagy sikerül átvészelniük az asszony bosszúját? Annyi biztos, hogy még sok megpróbáltatáson kell keresztülmenniük ahhoz, hogy élvezni tudják szerelmüket.

   Véleményeiteket várom az

anettka.orosz@freemail.hu

email címre

ha ötletetek van, akkor azt is megírhatjátok