Igaz szerelem

3. fejezet

A rejtélyes telefonhívás

   Még senki sem kelt fel, pedig már hét óra van. Csak Gréta terített meg a reggelihez, és már futott is, hogy a gyerekeket felkeltse, mert nekik iskolába kell menniük. Ekkor jött le a lépcsőn Evaristo is.

   -Jó reggelt Gréta.

   -Jó reggelt Herr Eravisto. Ilyenkor kell felkelni? Én már megterítettem a reggelihez. –panaszkodott az asszony.

   -Jól van na, most az egyszer elaludtam, eddig nem tudtam aludni, mert az uram nem volt otthon. –válaszolta az inas.

   Ekkor Gréta felfutott az emeltre és kiabálni kezdett.

   -Kicsikéim!!! Kelljetek fel, iskolába kell menni! Öltözzetek fel és gyertek le reggelizni!

   -Máris Gréta, csak ne kiabálj. –szólt vissza Tomi.

   Erre a nagy ricsajra Flor is felkelt. Ásított egyet, majd ránézett az órára. Még álmos volt, úgy hogy jól meg kellett néznie, hány óra is van.

   -Te jó ég! Elaludtunk, Maximo kelj fel! Már hét óra. –keltegette férjét.

   -Ne Florcita, hagyj még aludni. –válaszolta álmosan.

   -Nem lehet, elkésel a munkából. –rázta tovább őt Flor.

   -Oké, már fent vagyok, de semmi kedvem sincs munkába menni. Gréta is csak kiabál, így nem lehet pihenni! –ásítozott. Észre sem vette, hogy közben Flor kiment a szobából.

   Épp ekkor csengettek. Evaristo ment is, hogy ajtót nyisson. Lorenzo jött Maxért, mert ő is a cégnél dolgozik most, hogy már nem szélhámoskodik. Flor felkínálta neki a lehetőséget és ő élt is vele. Lolo már megváltozott, immáron tisztességesen keresi a kenyerét, ő a cég alelnöke.

   -Jó reggelt Evaristo. –lépett be a házba –Max már készen van?

   -Máris szólok neki. Addig foglaljon helyet.

   -Jól van, itt megvárom.

   Evaristo bekopogott, majd belépett a szobába. Maximo éppen öltözött.

   -Uram, itt van Lorenzo, magát várja. –szólt neki.

   -Már megyek.

   Pont most jött le a lépcsőn a gyerekektől Flor is. Meglepődött amikor meglátta Lorenzót.

   -Szervusz Lorenzo. Hogy vagy? –kérdezte miközben megölelte a férfit.

   -Kössz jól. Megérkeztetek?

   -Csak lassan a testel, Flor az én feleségem! –viccelődött Max.

   -Hello, mehetünk? –kérdezte Maximótól.

   -Még megreggelizem, velünk tartasz?

   -Hát persze. –válaszolta Lolo és elindultak az étkezőbe.

   Az étkezőben már ott voltak a gyerekek, épp a reggelijüket falatozták. Siettek, mert nem szerettek volna elkésni a suliból. Mikor Florék odaértek, ők már indultak is.

   -Jó reggelt, szia Lorenzo! –köszöntöttek.

   -Gyerekek, ti már mentek is? –kérdezte Max.

   -Nem ér rá mindenki, mivel valakinek kötelességei is vannak. –mondta Flor.

   -Ezt rám értetted?

   -Nem, dehogy is drágám. –mondta a férjének Florencia.

   -Max, ma értünk jössz a suliba? –kérdezte Tomi.

   -Természetesen. Figyeljetek oda a tanító nénire! –figyelmeztette őket a férfi, de ezt talán meg sem hallották, mert elfutottak.

   Tehát hármasban nekifogtak a reggelinek, és közben beszélgettek. Lolo a nászútról faggatta őket, aztán Flor rákérdezett Delfinára.

   -Hogy Delfi, ő megvan. Tényleg, ti nem is tudjátok, hogy ma engedik ki őket a börtönből? –kérdezte meglepve Lorenzo.

   -Nem. - válaszolta Flor

   -Delfinának örülök, de az a boszorka Malala még maradhatna azzal az idióta Bonillával ott, ahol van. –mondta Max.

   -Van benne valami. Úgyhogy ma elmehetnék egy kicsit előbb a cégtől? –kérdezte.

   -Persze Lorenzo. –egyezett bele Maximo.

   -Mehetünk?

   -Már indulhatunk is. Még belegondolni is rossz, hogy mennyi munkánk lesz.

   -Kikísérlek benneteket. –állt fel az asztaltól Flor.

   A szerelmesek az ajtóban elbúcsúztak egymástól. Max adott egy csókot szerelmének, és már el is mentek. Flor becsukta az ajtót és leült a kanapéra. Akkor vette észre, hogy férje otthon hagyta a telefonját. Felvette és utánuk futott, de már elmentek, a kocsi nem állt a garázsban. Visszament hát a házba. Épp most jött le Oli és Franco az emeletről.

   -Sziasztok, felkeltetek? –kérdezte.

   -Fel, de ami azt jelenti én még fáradt vagyok. –mondta Franco.

   -Gyere, menjünk reggelizni. Te már ettél Flor? –fordult Oli a lány felé.

   -Köszönöm, már igen. Előbb ettem Maxal meg Lorenzoval.

   -Lorenzo itt volt?

   -Aha, együtt mentek be az irodába.

   Nem is beszéltek tovább, elindultak a konyhába. Közben Max a mobiltelefonját kereste, már tűvé tett érte mindent.

   -Biztos otthon hagytad. Ne aggódj! –nyugtatta Lolo.

   -Remélem.

   -Na, milyen volt az a felejthetetlen két hét? –kíváncsiskodott.

   -Olyan, amilyennek mondod, felejthetetlen. Nagyon jól éreztük magunkat Florral. Végre kettesben voltunk messze az otthoni gondoktól, a munkától meg a sok problémától. Csak a kicsik hiányoztak. –mondta Max.

   -Elhiszem, el tudom képzelni, ahogy Flor minden nap egyszer hazatelefonál, hogy megkérdezze, mi van velük. –viccelődött Lorenzo.

   -Még ha csak egyszer!!! Volt, amikor négyszer is hazatelefonált. –nevetett a férfi.

   Ekkor léptek be az irodába. Ivonne azonnal elhalmozta őket munkával.

   -Ivonne, valld be, hogy ezeket már legalább egy hónapja gyűjtögetted számomra. –nézte a dossziéhalmazt Max.

   -Dehogyis uram, ez csak a mai, még jön a tegnapi papírmunka is. –válaszolta a titkárnő.

   -Ne gyötörd már szegényt, nem látod, hogy képzeletben még mindig Spanyolországban van? –mosolyodott el Lolo.

   -De, látszik rajta, amilyen képet vág. –mondta Ivonne és elment.

   -Milyen képet vágok, ha?

   -Inkább dolgozzunk!

   -Szerintem is, mert soha nem leszünk készen. –mondta unottan Maximo.

   Közben otthon Francoék már az esküvőt tervezgették. Ott ültek a nappaliban, és katalógusokat nézegettek. Flor is csatlakozott hozzájuk miután megetette a babákat.

   -Szerinted melyik terítő lenne jó? –kérdezte kedvesét Oli.

   -Nem tudom, én nem értek hozzá. Talán ezért is a szervezés a nők dolga, mert mindenhez jobban értenek ilyen téren. –válaszolta Franco.

   -Te mit szólsz Flor?

   -Mutasd csak! Szerintem ez lenne a legjobb.

Ekkor hirtelen megcsörrent Max telefonja.

   -Te jó ég, ez az én kis grófom telefonja! –kiáltott.

   -Vedd fel! –bíztatta Oli.

   -Nem merem, ez mégis csak az ő mobilja. –mondta Flor és letette a készüléket. Azonban az még egyszer megcsörrent.

   -Szerintem Max nem lenne mérges, ha felvennéd. Lehet, hogy pont ő hív, hogy nálad van-e a telefon. –szólat meg Franco.

   Flor felvette a telefont, de nem a kis gróf volt, sőt még férfinek sem lehetet nevezni azt, aki beleszólt. Egy nő hívta a Maximót.

   -Halló, Maxi ott van, én a barátnője vagyok, Melina. –szólt egy vékony női hang.

   Flor meg sem tudott szólalni, könnybe lábadt a szeme és sírni kezdett. Közben az ismeretlen hölgy csak Maxot szólogatta. Flor letette a telefont és csak sírt és sírt. Vajon ki lehet ez a nő? Talán Max mégsem változott meg, vagy most tényleg ártatlan? Flor már nem tudta mit higgyen.

Véleményeiteket várom az

anettka.orosz@freemail.hu

email címre

ha ötletetek van, akkor azt is megírhatjátok