Igaz szerelem

2. fejezet

A nagy hír

   Ekkor mindenki elindult a saját dolgára. Evaristo behozta a bőröndöket kintről, Nico is segített neki. Gréta pedig elindult megteríteni a vacsorához, Sofi és Bata is csatlakozott hozzá.

   Flor éppen akkor nyitotta ki az ajtót, amikor a csöppségek felsírtak. Rögtön odaszaladt hozzájuk és megsimogatta őket.

   -Na igen, otthon vagyunk. Már rég nem hallottam gyereksírást és be kell, hogy valljam, már hiányzott is egy picit. –mondta Max.

   -Igazad van, nagyon hiányoztak a picik. –válaszolta Flor miközben felvette Margaritát, hogy megnyugtassa. Addig Max a két kisfiút csitította. Jól szemügyre vette őket, vajon tényleg jól bántak-e velük Maiaék amíg távol voltak. Hát igen, két hét hosszú idő, főleg a gyerekek nélkül. Mindketten örültek, hogy végre hazaértek, mert már nagyon hiányzott nekik mindenki, de azért próbáltak minden percet kiélvezni kettesben. Ekkor Maia és Facha nyitottak be a szobába.

   -Á, már megint felkeltetek? –kérdezte Facha ahogy odalépett a babákhoz, hogy megnézze őket.

   -Igen, de már majdnem el is aludtak. –szólt Flor és visszafektette Margaritát az ágyikójába.

   -Bezzeg nekem nem szenderedtetek ilyen hamar álomba ti kis rosszcsontok. –mosolygott a fiú.

   -Nézd, milyen aranyosak! Mit szólnál hozzá Facha, hogy ha nekünk is lenne egy babánk?

   -Már te is kezded? Nem elég, hogy előbb Bata cikizett, még te is!

   -Jól van, na, ne húzd fel magad! –mosolygott a lány.

   -Még ráértek a házassággal! Különben, először jól gondold meg Facha, hogy meg akarsz-e nősülni. Én már csak tudom, miről beszélek. –szólt közbe Max.

   -Micsoda? Te már csak tudod! Nem szégyelled magad, ilyet előttem mondani, mikor még csak most házasodtunk össze! –vágta oldalba Flor a férjét.

   -Á, ne üss meg! Tudod, hogy nem arra értettem édesem. Nagyon szeretlek. –magyarázkodott.

   Maia és Facha csak nevettek, de halkan, nehogy felébredjenek a kicsik, mert az katasztrófa lett volna.

   -Méghogy nem arra mondtad! Nem vagyok hülye. –kelt ki magából a lány.

   -Édesem, inkább adj egy csókot. –mosolygott Max.

   -Jól van, de most menjünk vacsorázni, mert be kell, hogy valljam azok a tengeriizés vagy szerkentyűs kaják nem voltak valami jók. –panaszkodott Flor, miközben mindenki jókat kacagott.

   -Jó, akkor menjünk.

   Flor még egy utolsó pillantást vetett a kicsikre, megnézte, tényleg alszanak-e. Aztán kézen fogva elindultak az ebédlőbe.

   Már mindenki ott ült a vacsoránál, csak Florékra vártak, akik még elmentek átöltözni.

   -Remélem kapunk ajándékot. –szólalt meg Tomi.

   -Ejnye kicsikém, ezt nem illik. –intette meg Gréta.

   -Hagyd csak Gréta, hát persze Tomi, mindenkinek hoztunk valamit. –mondta Max és helyet foglalt az asztalnál Florral együtt.

   -Na végre, hogy megérkeztetek, majdnem éhen haltunk!

   -És, milyen volt a nászút, meséljetek! –kezdeményezte a beszélgetést Sofia.

   -Ahogy mondtam, Európa és a tengerpart csodálatos. Nagyon jól éreztük magunkat. Mindennap fürödtünk a tengerben, fantasztikus volt. –áradozott Flor.

   -Úgy van.

   -Nekem legjobban Barcelona tetszett.

   -Igen, és mesélj Flor, milyen volt a hangulat? –kérdezte Maia.

   -Hát romantikus vacsorák, csókok. –vetett szerelmes pillantásokat férjére.

   -Andalogtunk a tengerparton. –nevetett Max.

   Ekkor mindenki felkacagott. De Maxnak feltűnt valami, ketten hiányoztak az asztaltól. Rögtön rá is kérdezett.

   -Tényleg, miért nincs itt Franco és Oli?

   -Még nem is mondtuk. Ők nem sokkal utánatok elutaztak Németországba a nénikénkhez. –mondta Tincso.

   -És még nem jöttek meg? –kérdezősködött Flor.

   -Nem, sajnos azóta nem tudunk róluk semmit. Nem is telefonáltak.

   Éppen ekkor csengettek. Gréta elment, hogy kinyissa az ajtót. Mindenki kíváncsian összenézett.

   -Nem is mondtátok, hogy várunk valakit. –mondta Max.

   -Talán azért, mert mi sem tudtunk róla uram.

   Amikor Gréta kinyitotta az ajtót, nagyon meglepődött. Hirtelen elmosolyodott. Két alak lépett be a nappaliba, s átölelték az asszonyt.

   -Ah, mein Gott, milyen meglepetés, gyertek be, mindenki az ebédlőben van.

   Az ebédlőben mindenki türelmetlenkedett. Kíváncsiak voltak, vajon ki jöhetett. Még Gréta sem jött vissza.

   -Hol lehet már Gréta?

   -Nem tudom, nézzük meg, hol van. –mondta Tincso.

   -Mi van, ha betörők jöttek.

   -Ne beszélj hülyeségeket Tomi. –mondta Maximo.

   -Nem szükséges. –jött be az ajtón Gréta –Nézzétek kik jöttek!

   -Meglepetés!! –kiáltottak az idegenek, akik nem is voltak azok. A ház lakói hirtelen elmosolyodtak.

   -Oli, Franco!! –kiáltották.

   -Mikor jöttetek? –kérdezte Max.

   -Az előbb, de nem akartunk szólni, gondoltuk meglepetés lesz. –mondta Oli.

   -Üljetek le kicsikéim, mindjárt megterítek nektek is.

   -Maradj csak Gréta, úgyis be szeretnénk jelenteni valamit Olival. –kezdte Fanco.

   Mindenki egymásra nézett, nem tudták miről lehet szó. A türelmetlen szempárok mind a szerelmesekre szegeződtek.

   -Mondd már!!!

   -Nos, Oli meg én egy hónap múlva összeházasodunk. –folytatta Franco, akiről csak úgy sugárzott a boldogság.

   -Ez szuper, gratulálok! –ölelte meg őket Flor.

   -Én is. –állt fel székéről Maximo.

   -De ez még semmi! –mondta Oli.

   A tekintetek megint összetalálkoztak. Ennyi öröm egy napra már túl sok.

   -Van még más is? –kérdezősködött Maia.

   -Olival babánk lesz! –jelentette be boldogan Fran miközben átölelte szerelmét.

   -Te jó ég! Gratulálok! –pattant fel a lány a székéről, hogy ő is gratulálhasson.

   -És már megint a témánál vagyunk. –mondta lehajtott fejjel Facha.

   -Mi van veled Facha? Elég pocsékul nézel ki. –mosolygott Franco.

   -Hagyjuk!

   -Nem tudta kialudni magát. –gúnyolódott Bata.

   Erre mindenki nevetni kezdett, majd leültek és hosszas beszélgetés közepette megvacsoráztak. Vacsora után Max és Flor lefektették a gyerekeket, és ők is elmentek a szobájukba, hogy lepihenjenek. Már fáradtak voltak, nagyon kimerítő volt ez a nap számukra, az utazás meg  ez a sok hír így egyszerre.

   -Hihetetlen, hogy Francóból apa lesz. –mondta Flor.

   -Szerintem is, felnőtt a kölyök. –elmélkedett Max –De gyere inkább mellém az ágyikóba, mert késő van. –mosolyodott el a férfi, miközben előkészítette a helyet Flornak.

   -Megyek már!

   -Gyere, gyere, mert fázom itt egyedül, és olyan magányos vagyok. –mondta sajnáltatva magát.

   -Komolyan, akkor még várhat egy kicsit az úr, mert még meg kell néznem a gyerekeket.

   -Ne csináld már Flor, biztos alszanak.

   -Na jó, de semmi huncutkodás! –s bebújt az ágyba.

   -Szeretsz engem? –kérdezte a lány.

   -Hát persze Florcitám. –válaszolta a férfi, s adott neki egy csókot.

   Flor azonnal elaludt. Max még nézte, ahogy alszik, majd ő is elszundított. Jól ki kell, hogy pihenje magát, mert másnap már mehet dolgozni, hiszen valahogy el kell tartania családot. Maximo már nagyon megváltozott, felelősségteljes férfi lett belőle, amit Flornak köszönhet, mert az ő szerelme változtatta meg. Teltek, múltak az órák, s hirtelen reggel lett.