Igaz szerelem

1. Fejezet

A nagy visszatérés

   A Fritzenwalden házban nagy a nyüzsgés, mivel ma jön meg az ifjú a pár a nászútról. A gyerekek szépen feldíszítették az egész házat a fogadásukra. Gréta pedig finom vacsorát főzött. Evaristo meg egész nap az ura képével szaladgált, minden nap megnézte legalább egyszer, mert Max neki is nagyon hiányzott, pedig csak két hétre mentek el. A ház most csendes volt, mintha neki is hiányozna Floricienta jelenléte. Csak a gyerekek ricsajától volt néha hangos, mert Tomi, mint máskor, most is sokat csintalankodott, pedig Maxnak megígérte, hogy szótfogad Grétának. Azonban a villa lakóit nem Tomas csínytevései, hanem Evaristo folytonos kérdezősködése kergette már az őrületbe.

   -Telefonáltak már, mikor jönnek, jól vannak? -halmozta el kérdéseivel Grétát.

   -Ja, ja, már telefonáltak Herr Eravisto. Nemsokára megjönnek. –mondta a szakácsnő.

   Addig, amíg Florék távol voltak, Maia és Facha vigyáztak a gyerekekre, néha még Bata és Sofi is benéztek, de ők el voltak foglalva a saját babájuk érkezésével.

   -Örülök is, meg nem is, hogy Florék hazajönnek. –mondta Maia.

   -De miért? –kérdezte Facha, miközben éppen Margaritát dajkálta.

   -Hát, én még szívesen elvigyázgatnék a babákra.

   -Ezt nem mondod komolyan! Ezalatt a két hét alatt mást sem hallottam tőled, mint „Facha, már elegem van! Mikor jönnek meg már a nászútról?” meg azt, hogy „Facha, légyszi etesd meg ma őket te, jó, mert én már fáradt vagyok!” –viccelődött a fiú.

   Ekkor Maia elnevette magát.

   -Igazad van, de azért jó volt így kettesben lenni, nem?

   -Dehogynem, főleg amikor pelenkát kellett cserélni.

   -Facha!!! –kiáltott fel nevetve Maia, miközben egy párnát vágott kedveséhez, aki már fáradtan zuhant le mellé az ágyra. Hát igen, a kis csöppségek teljesen kikészítették őket. Már azt sem tudták, hogy mikor aludtak egy jót utoljára.

   Ekkor Evaristo rontott be a szobába. Majdnem elesett, úgy sietett. Nagyon boldog volt, de miért is?

   -Az uram most telefonált, hogy nemsokára megérkeznek! –kiáltozott.

   -Evaristo az Istenért, hadd abba, mert még felkelnek a kicsik! –csitította őt Maia.

   -Úgy van. Miért itt kiabálsz, még felébreszted őket. –szólalt meg Facha.

   De ekkor már túl késő volt, ugyanis a három baba egyszerre felsírt. Fachát óriási düh fogta el. Ma már ötödszörre altatta el őket, és amikor végre sikerült neki és aludhatna, jön Evaristo és ilyen butaságot csinál.

   -Ez nem lehet igaz, nézd meg mit csináltál! Most aludtak el. Inkább menj innen és örvendezz valahol máshol, és minket hagyj békén! –mondta ingerültem a fiú.

   Evaristo szomorúan távozott a szobából, nem értette, miért bántak így vele, de már nem is érdekelte, hiszen ma hazajönnek az ifjú házasok. Azzal el is ment, hogy a gyerekeknek is bejelentse a nagy hírt.

   Éppen ekkor csengettek. Gréta futott ajtót nyitni, de mekkora csalódás! Csak Bata és Sofia jöttek.

   -Na, megérkeztek már? –kérdezték izgatottan.

   -Nein, de azt hittem, hogy Floricienta és a Herr Gráf azok. –mondta csalódottan Gréta.

   Ekkor a gyerek és Evaristo rohantak be a nappaliba. Majdnem feldöntötték egymást, úgy siettek. Versenyeztek, ki lesz az első, aki köszöntheti Maxot és Flort.

   -Megjöttek? –szólaltak meg kórusban.

   -Nem kicsikéim, még várnunk kell. Maga meg Herr Eravisto nyugodjon már le!

   Nem baj, ha nem jöttek, hát nem. Addig együnk egy kis csokit, kérsz Robi? –kérdezte Tomi, ahogy egy csokit elővett a zsebéből.

   -Hát persze, a Biznike a kedvencem!

   -Nekem is adjatok! –szólalt meg Tincso, egy csokit kihúzva Tomas kezéből.

   -Jól van, na! Ne légy ilyen erőszakos, úgyis adtam volna belőle.

   Ekkor Maia jött le Fachával a lépcsőn. Elég meggyötört volt az arcuk, már fáradtak voltak. Mit meg nem adtak volna egy pihe-puha ágyért.

   -Na, elaludtak végre. –mondta Facha, miközben leült a gyerekek mellé a kanapéra. Legszívesebben ott elaludt volna.

   -Hol vannak már? –kérdezte Evaristo már az ajtót nyitogatva.

   -Nyugodj meg, biztos hamarosan megérkeznek már. –nyugtatta meg Sofi.

   -Ja, ja, Herr Eravisto! Üljön le ide mellénk. – mondta Gréta, de a férfi még mindig nyugtalanul fel, s alá járkált.

   -Hát ezzel meg mi van? –kérdezte Bata.

   -Már két hete ezt csinálja, megártott neki a Maxima távolléte.

   -Csak egyszerűen hiányzik neki Flor és Max, mint ahogy nekünk is. –mondta Roberta.

   -De ez már nem normális! –szólt Bata.

   -Én egyszer olvastam egy olyan kutyáról, amelyik annyira szerette a gazdáját, hogy miután a gazda meghalt, ő is elpusztult, mert nem bírt nélküle élni. Ilyen Evaristo is, túlságosan kötődik Maxhoz. –kezdte el tudományos mondókáját Martin.

   Teltek, múltak az órák, már mindenki ott ölt a nappaliban, kivéve Francót és Olit, mert ők Németországban voltak Olivia szüleinél. Éppen ötöt ütött az óra, amikor valaki csengetett. Mindenki elmosolyodott és egyben meg is könnyebbült. Evaristo rögtön felugrott a helyéről.

   -Majd én! Majd én! –kiáltozott, és azzal nekiiramodott az ajtónak. Sietett, nehogy megvárakoztassa az ajtón kívül várókat. Ekkor kinyílt az ajtó, és lám, tényleg Max és Flor megannyi csomagjaikkal ott álltak az ajtón kívül. Arcukról sugárzott a boldogság.

   -Uram! –ölelte meg Maxot az inasa.

   -Jól van Evaristo, elég lesz! –mondta Max nevetve.

   -Hű de szépen feldíszítettétek a házat srácok! –lépett be Flor.

   -Meg kell hagyni, már nagyon vártak minket.

   -Ne is mondja Herr Gráf! Az inasa ma egész nap a fotójával mászkált. –mondta Gréta miközben átölelte őket.

   -Gyerekek! –kiáltott fel Flor, akik gyorsan odaszaladtak hozzá, és puszival fogadták kedvenc dadájukat. Tomitól még virágot is kapott.

   -Na és a kicsik? –kíváncsiskodott Max.

   -Jól vannak. –felelte Maia- Én meg Facha vigyáztunk rájuk.

   -Hát, nem irigyelellek benneteket, mert be kell, hogy valljam a kicsik teljesen leszívták az összes energiámat. Nem sokat aludtunk Maiaval ezalatt a két hét alatt. –panaszkodott Facha.

   -Én már el is képzellek téged, mint többgyermekes családapa. Ez vele jár drága barátom. –mondta Bata.

   Ekkor mindenki hangos hahotázásba kezdett, csak Facha nem találta viccesnek a dolgot.

   -Mit nevettek? Te is Bata, olyan hülye vagy! Előbb téged képzellek el, de majd amikor te leszel ilyen helyzetben, majd én nevetek! –válaszolta sértődöttem a fiú.

   -Megsértődött! –gúnyolódtak tovább.

   -Ugyan menjetek már! –válaszolta Facha, és ő is nevetni kezdett.

   -Milyen volt a nászút? –tért a lényegre Sofi.

   -Nagyon jó. A tenger egyszerűen csodás! Nagyon jól éreztük magunkat. –mondta Flor, aki életében először járt a tengernél.

   -Majd vacsoránál mindent elmesélünk. Most menjünk, és nézzük meg a kicsiket. –válaszolta Max.

   -Jól van, addig én megterítek.

   Flor és Max elindultak felfelé a lépcsőn, de a férfi még egyszer visszafordult.

   -Ja, és Evaristo kérlek, vidd be a szobánkba a bőröndjeinket!

   -Meglesz.

S ezzel már el is tűntek az emeleten.