Köd mindenütt
Csacsa 2006.11.05. 09:15
Árpád vezér megunta! Fel, fel!
Hajjajj. Azok a régi szép napok. Mi csak ültünk kint a konyhában, az előtérben, koszos fal, kevés üveg. Sótárgyni kínos csendek. Harapó hűvös, egszisztenciális ragadó viharok.
Ma elmentem és ültem ott ma is. Emlékek rohantak be a kapun. Gyerekeeeek, gyerekeeek! A fájdalom nem létezik, csak az agyad szüleménye, egy fakó ál világ, illúzió... mondtam egy srácnak akinek épp akkor halt meg az anyja. Hogy bebizonytsa mennyire igazam van, pofán vágott. És rájöttem, hogy annyira nincs igazam.
Tükör zselé ezüst kompóttal úszik a vörös várfal egén. Valamikor még ennek is haszna volt. Balettoznék a sípályán. Kár, hogy óriási a teher. Szeretlek angyalom. Megyek is...
|