Mindennek nevezhető, csak átlagosnak nem... Ezzel jellemezhetjük a leginkább Avril Lavigne-t, aki egy lázongó, de talpraesett, vagány csaj, egy igazi „Vad kölyök”.

Azon ritka karakterek egyike, aki hangjával és viselkedésével már gyermekként kitűnt társai közül. Egy olyan kisvárosi lány, aki már a suliban sem tudtt egyhelyben maradni, s semmi kétség sem volt afelől, hogy énekesnőként karriert csinál a messzi Los Angelesben. A Rock'n'Roll birodalmának ajtaja nyitva állt az új tehetségek előtt.

 A 17 éves kanadai, gimis lány álma pedig valósággá vált. Tehetsége, vakmerősége és friss lelkülete meggyőzte L.A. Reid - a New York-i Arista lemezkiadó managerét - arról, hogy érdemes vele próbát tennie. Avrilnek sikerült olyan dalokat szereznie, s egy olyan albumot összehoznia, ami világszerte rajongók millióit hódította meg. Sajnos a zeneipar az utóbbi időkben teljesen „elarctalanodott”. Előre kidolgozott recept alapján születnek a „sztárok”, a tinik nagy bálványai. A managerek „felfedeznek” egy új egyéniséget, egy rakás pénzért szerződtetik a legmenőbb dalírókat és producereket, és piacra dobják legújabb „terméküket”: egy énekesnőt, vagy egy fiúbandát. Avrilnek erre nem volt szüksége, nem hagyta, hogy őt is magával sodorja ez a divathullám, sikerült megőriznie az egyéniségét, a stílusát. „Vagyok, amilyen vagyok. Nem érdekel, mit gondolnak mások. Olyan ruhákat veszek fel, ami nekem tetszik, és olyan zenét játszom, amilyet én akarok.” és ebből nem enged. A született sztár pedig nem „termék”, hanem továbbra is önmaga maradt, 100%-ban Avril! Ennek köszönhetően vált fiatalok millióinak példaképévé. Egy lány Napanee-ből Avril már kiskorában is szeretett a középpontban lenni. Két testvér mellett volt középső gyermek. Sokszor fantáziált arról, hogy színpadon állva énekel a közönsége előtt. A színpad persze az vágya volt, a publikum pedig az üres szobája. De már ekkor is a saját érzéseit, gondolatait próbálta dalba önteni. Azonban nem váratott sokáig, míg végre a képzeletbeli közönség helyébe valódi lépett. Szülővárosában minden lehetőséget megragadott a nyilvános éneklésre: először csak a templomi kórusban, illetve iskolai ünnepségeken dalolt (a VH1-on volt is róla régi felvétel, mit mondjak: egyszerűen tündéri! - itt megnézheted), majd - miután önszorgalomból megtanult gitározni - country-dalokat adott elő esküvőkön és kisebb rendezvényeken. Az 5000 fős kanadai kisvárosból (Napanne - Ontario) 15 éves korában vágott neki a Nagyvilágnak. Az első állomás New York City volt. Manhattan-ben hamar beépült a zenei életbe. Egy verseny alkalmával egy lezüllött bárban fedezték fel végül tehetségét. A következő napon már egy elegáns irodában ült az 57. utcában, vele szemben L.A. Reid, az Arista Records fő ideológusa. Szó szerint az utcáról szerződtette a kisasszonyt lemezcégéhez. Avril ekkor éppen 15 éves volt.

L.A. Reid hallott a kanadai lány kristálytiszta hangjáról, s találkozásuk után Avril nem is okozott csalódást. Hamarosan aláírták első szerződésüket. Avril hazatért, hogy összepakolja a cuccait, s máris útnak indult Manhattanbe. Alig töltötte be a 16-ot, s máris a legismertebb dalszövegírókkal dolgozhatott. Avril mégsem volt boldog: „Az egész olyan bénító volt és kiábrándító. Együtt dolgoztam ezekkel a tehetséges emberekkel, és végül csupa szemét született. Dalok, amelyek nem belőlem fakadtak, ez egyszerűen nem én voltam.” Avril esetében a bevált recept nem működött. A számokat mind úgy írták neki, semmit sem adhatott bele a saját érzéseiből. Avril végül csalódottan, letörve és reményét vesztve bedobta a törülközőt. New Yorktól Los Angelesig L.A. Reid közbelépett, s vásárolt Avrilnek egy jegyet, amely egy útra szólt. Ez az utazás azonban nem haza vezetett, hanem Los Angelesbe. L.A. úgy gondolta a környezetváltozás jót tesz Avrilnek. S igaza lett. Az „Angyalok Városában” Avril találkozott a dalszerző és producer Cliff Magness-szel, s Avril végre úgy érezte megtalálta azt, akire szüksége volt: „Rögtön tudtam, hogy ő az én emberem. Megértette, hogy mit akarok véghezvinni. Engedte, hogy önmagam lehessek.” A következő hetekben valóságos „daleső” született. Avril a lelkét is kiírta magából. Cliff Magness és a producerek („A mátrix”-team) hagyták Avrilt kibontakozni. New York-ban két éven keresztül írta dalait, beleizzadt rendesen, aztán megunta, eltépte őket, majd újra nekiállt dolgozni... ...s most már a Billboard listán szerepel nagylemeze. Let Go Avril végre végtelenül boldog volt. Megszületett az első albuma. „A dalszerzői énem már évekkel ezelőtt kifejlődött bennem.” - mondja Avril, s mi - ismerve a dalait - el is hisszük neki. „A Complicated c. dalt nem egy konkrét személyről írtam. úgy általában az életről szól, az emberekről, s a kapcsolataikról.” Avril kedvenc dala a Losing Grip. „Ez a volt barátomról szól, aki sohase szeretett úgy engem, ahogyan én azt szerettem volna. De ma már nem fontos az egész. Tapasztaltabb lettem s nem maradt más belőle csak egy klassz dal.„ A My World és a Mobile Avril új életéről szól: „Az igazi álmom az, hogy mindig őrültségeket csináljak, eljussak mindenhova, új dolgokat és érzéseket fedezzek fel, sok-sok tapasztalatot szerezzek, mindig újat és újat. Így szeretnék élni, a szürke hétköznapok unalmából már elegem van.” Avril ezután került a reflektorfénybe. Nagyon élvezi a turnékat, s jól kijön a srácokkal is: Evan Taubenfeld (gitár), Mark Spicoluk (basszusgitár) és Matthew Brann (dob).

Minden ugyanolyan, mint gyermekkorában a testvérei között. „Még mindig úgy viselkedem, mint egy srác. Kiskoromban imádtam a baseballt, és a jéghokit, inkább minthogy babázzak és anyunak segítsek a konyhában.” Avril élete tehát nem sokat változott, talán csak egy valami lett más: „Ugyanúgy a srácokkal lógok, mint korábban, csakhogy most már az én bandámba tartoznak s úgy táncolnak, ahogy én fütyülök. És ez így még jobban tetszik.”