|
KENYÉRVÁSÁR Esténként, kikor besötétedett, kijártam a Dzsema el Fna azon részére, ahol az asszonyok kenyeret árulnak. Hosszú sorban ültek a földön, annyira elfátyolozva, hogy csak a szemük látszott. Mindegyikük előtt kendővel letakart kosár, a kendőn néhány lapos, kerek kenyér, vásárra kirakva. Nagyon lassan haladtam el előttük, szemügyre vettem az asszonyokat meg a kenyereiket. Többnyire érett asszonyságok voltak, formájukban emlékeztetett valami a kenyerükre. Illatuk az orromba szállt, és ugyanakkor elfogtam a fekete szemek pillantását. Egyik sem siklott át rajtam, mindegyik asszony idegent látott bennem, aki azért jött, hogy kenyeret vegyen, nekem azonban eszemben sem volt, mert ürügyet kerestem, hogy végigmehessek a sor előtt.
Néha egy-egy fiatalasszony is ült közöttük; a kenyere túl kereken hatott, mintha nem is ő csinálta volna, és tekintete is más volt. De akár öreg, akár fiatal, egyik sem volt sokáig tétlen, Időnként egy-egy cipót vettek a jobb kezükbe, könnyedén a levegőbe dobták, elkapták, emelgették kicsit, mintha mérlegelnék, néhányszor rápaskoltak, majd a cirógatások után visszatették a többi közé. A cipó frissességével, súlyával, illatával magamagát kínálta. Volt valami pucér és csábító ezekben a kenyerekben, ami a serény asszonykezektől áradt át rájuk, mert az asszonyoknak a szemükön kívül csak a kezük volt fedetlen. "Ezt tudom magamból adni neked, vedd a kezedbe, az enyémben volt."
Merész tekintetű férfiak mentek el előttük, és ha egyiknek megakadt a szeme valamelyik cipón, kezébe vett. Jobb kézzel könnyedén feldobta, majd újra elkapta, lóbálta egy kicsit, mintegy mérlegserpenyőt formálva tenyeréből, aztán hallhatóan megpaskolgatta, és ha t
l könnyűnek találta, vagy egyéb okból nem nyerte meg a tetszését, visszatette a többi közé. De előfordult, hogy megtartotta, ilyenkor szinte érezni lehetett, amint a cipó büszkeségében még különlegesebb illatot áraszt magából. A férfi bal kezével egészen kicsi pénzdarabot vett elő a köpenye alól, valósággal eltűnt a kenyér terebélyessége mellet, és odadobta az asszonynak. Majd a cipót eltüntette a köpenye alatt - látni sem lehetett már, hol volt -, és a férfi eltávozott. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
