A hipnózis
A hipnózis a tudatmódosításból indul ki. Akit hipnotizálnak, nem azt tartja valóságnak, ami körülveszi, hanem azt, amit lelkének egy ismeretlen helyére más vagy akár önmaga behelyezett.
Például: A golyóstollam hegyére azt mondom, az egy forró tű, hozzáérintem a kezedhez - és ha hipnotikus állapotban vagy, égési sebek keletkeznek a bőrödön. Nem a valóság, hanem a tudatod változott meg.
Van egy ún. poszthipnotikus jelenség. A hipnózis alatt adunk egy utasítást- mondjuk azt, hogy az orvosi rendelő egyik ajtaját befalazták.
Az illető felébred, vagyis transzállapota elmúlik, de az utasítás benne marad: soha nem indul el a "rossz ajtó" irányába, mert ott falat lát. Vagyis hiába ébredt fel, változott a tudatállapota, áthozta magával a parancsot az "éber" világba. Mindaddig húrcolja magával, amíg föl nem riad belőle.
Tele vagyunk olyan öntudatlan parancsokkal, melyeket még a szüleink vagy az egész társadalom szuggerált belénk, s nem tudunk kijönni belőle. Sőt, ami még nagyobb baj: nem is tudjuk, hogy ilyen hipnotikus életképzelet rögzült belénk, mert szemünk nyitva van, a tárgyak valóságosak, az emberek körülöttünk valóságosak, minden tapintható és tárgyszerű.
A helyzetünk azért nehéz, mert életünket így látjuk valóságosnak. Nem tudjuk, hogy ez nem valóság, csak mi látjuk így.
Nincs befalazott ajtó, csak bennünk és ez elég ahhoz, hogy sose lépjünk ki rajta. Ha mindenkit hipnotizálok, mindenki megtorpan a "fal" előtt. Az általános köztudatban ott van egy fal, amelyet senki sem von kétségbe.
Írta: Hanol Enikő
forrás: Természet Gyógyász Magazin
|