Sziasztok! Találtam egy nagyon érdekes cikket, képekkel, minden fontos infóval, ami kell, szerintem ez a cikk megfelel annak is aki nagy U2 őrült, mint szerény személyem, és aki csak érdeklődik a banda iránt, az is sokat megtudhat.. ez az én véleményem:) a cikkre a www.gportal.hu/achtungbaby -n leltem, mely honlapot ajánlom is Figyelmetekbe!
A Szerkesztő elérhetőségét nem találtam, így nem tudom, az Ő írománya vagy Ő is találta és úgy tette be a honlapjára, ezt enm tudom. Nem hiszem hogy ezt olvassa, de ha igen; kérem keressen fel:)

Tehát a cikk:

Hogyan hatástalaníthatunk egy atombombát? 

Adott a kérdés. Megválaszolásához azonban vissza kell mennünk az időben majd' 30 évet.

1976 őszén egy Larry Mullen nevű tanuló kiakasztott iskolája, a dublini Mount Temple középiskola falára egy hirdetést, melyben tagokat kívánt toborozni leendő zenekarába. A hirdetésre jelentkező fiúk Paul David Hewson, Dave Howell Evans, Dick Evans (Edge tesvére) és Adam Clayton megalapították a Feedback-et. A srácok ezidőtájt Rolling Stones és Beatles dalokat játszottak, bár egyikőjük sem tudott még igazán zenélni. Miután '77-ben Hype-ra nevezték át a bandát, Dick Evans kilépett, így alakult ki a végleges formáció, a négy taggal büszkélkedhető U2.

Paul David Hewson, vagyis Bono 1960 Május 10-én született Dublinban. Tanulmányait a dublini Glasnevin általános iskolában kezdte, majd a St Patrick fiúiskolában töltött 1 év után került a Mount Temple középiskolába. A katolikus neveltetés nagy szerepet játszott az ifjú Paul felnőtté válásában. Fiatal korától kedves, kiváncsi, extrovertált, ellenállhatatlan és lelkesedő típus. Mindíg is élvezte a társasági életet és a klubok hangulatát. 14 évesen vesztette el az édesanyját, Irist, bátyja (Norman) pedig elköltözött otthonról így Bono egyedül maradt édesapjával, Brendan Robert (Bobby) Hewson-nal. A 16 éves Bono sok időt töltött az utcákon, ami utcai verekedéseket is jelentett, azonban saját bevallása szerint soha nem ő volt a felbújtó. Természetesen a csajok is egyre fontosabbak lettek a tinédzser srác számára. Alacsony termetére és robosztus felépítésére való tekintettel inkább gyönyörű kék szemeivel, pimasz mosolyával és bájosan rámenős személyiségével hóditotta meg a lányokat. Közben nagy érdeklődést tanúsított a színház felé, de mivel Dublinnak nem volt színi iskolája, inkább csak az iskolai dráma órákon vett részt. Bono-t először az ír folk-rock érdekelte, mielött a glam-rock felé fordult, ami domináns szerepet játszott a brit poppiacon a hetvenes évek közepén. Valójában Bono nem mutatkozott különösen kiemelkedő zenei tehetségnek, de olyan lelkesedést és optimizmust tudott sugározni, ami rávilágított arra, hogy ez a magabiztos színészi érzékkel megáldott fiú az együttes frontembere és első számú énekese lesz.   

Larry Mullen 1961 Október 31-én született, ugyancsak Dublin-ban. A fiatal Larry zongorázni tanult, de a nagy álma az volt, hogy egy rock bandában doboljon.

Adam Charles Clayton 1960 Március 13-án látta meg a napvilágot (Chinnor, Oxon). 

Az Evans-testvérek közül a kisebbik fiú, David Howell Evans 1961 Augusztus 8-án született Kelet-Angliában. Larry-hez hasonlóan Dave is zongoraleckéket vett, később Dick-el együtt gitárra váltott.

A pályakezdés évei

A fiúk általában az iskolában vagy Evans-ék családi házában találkoztak . Ilyenkor órákig gyakoroltak. A Feedback-el a hatvanas évek klasszikusaihoz hasonló dalokat és néhány "elterjedtnek" mondható számot játszottak.

Bono korai inspirációját a Beatles, a Rolling Stones és a Beach Boys zenéjét hallgatva nyerte. Imádta David Bowie-t és a T-Rex-et. Hasonlóan hatott az együttesre a Sex Pistols 1976 Novemberében berobbant száma, az 'Anarchy in the UK', amit a Feedback fel is tűzött a repertoárjára.

Az elkövetkező évek hatására Bono szenvedélyes, társadalmi tudomással bíró szövegíróvá vált, az édesapjától azonban nagyon eltávolodott. A karizmatikus és merész fiú nem vette komolyan a nőket sem mindaddig, amíg nem találkozott a csinos, fekete hajú Alison Stewart-tal. Bono évekig udvarolt Ali-nek, majd végül megnyerte őt.  

A "the Hype"

1977 a változás éve volt. Bono egyik barátja, Guggi (Derek Rowan) javaslatára felvette a "Bono Vox" művésznevet (később a Vox utótagot elhagyta). Ekkor lett Dave-ből "The Edge", ami jó néhány dolgot jelent, de a leghihetőbb az összes magyarázat közül az, amit Bono mondott róla, miszerint az éles eszéért kapta ezt a nevet. A harmadik változtatás a banda nevéhez kapcsolódott: a Feedback helyett az ambíciózusabb the Hype lett a formáció neve. A saját zenéjükről és a hetvenes évek dalairól a frontember így nyilatkozott: " A daloknak tényleg volt szikrájuk, képességük, hogy hassanak az emberekre".

A srácok helyi pubokban és clubokban zenéltek, olyanokban, mint a Baggot Inn vagy a Moran's, mielött a Harp Lager & CBS tehetségkutató versenyre jelentkeztek, ami az igazi kiugrási lehetőséget jelentette számukra (a verseny 1978 Március 18-án került megrendezésre). A kitűnő szereplés után Jackie Hayden, a CBS Records' vezetője felajánlott a bandának egy demó elkészítését, 500 font fejében (ezt az 500 fontot emlegeti mai napig is Bono, amivel a zenekar tagjainak családjai hozzájárultak a srácok karrierének építéséhez).

A "U2"

A verseny után Dick elhatározta, hogy kilép a csapatból. Az idősebb Evans fivér úgy tervezte, a zenélés helyett inkább mérnöknek tanul. Dick kilépése után újra megváltozott a zenekar neve, de most véglegesen, az új formáció neve U2 lett, ami egy kémrepülőgép neve is volt, amelynek a sorsa annak idején meghatározta az amerikai-szovjet kapcsolatot.         

A stúdiófelvétel után a banda találkozott a Hot Press újságírójával, Bill Graham-mel. Az első U2-interjú az 1978 Április 28.-i számban meg is jelent. A U2 a dublini Project Arts Centre-ben koncertezett amikor Bill egyik barátja, Paul McGuiness felfigyelt rájuk, aki olyan zenekaroknak volt a menedzsere, mint például a the Stranglers.

Néhány hónappal később Hayden meghívására 78 Szeptemberében újabb demót készíthetett a U2, majd 3 éves szerződést kötöttek a CBS Ireland kiadóval. A csapat egyre többször került különböző újságok és magazinok hasábjaira.

Egy évre rá megjelent a U2 debütáló albuma, U2:3 címmel. Az EP-re 3 dal került, az Out of control (témája: 18 évesen az ember rájön, hogy a két legnagyobb esemény az életében a születése és a halála, azonban ezeket nem tudja befolyásolni), a Stories for boys és a Boy-Girl (témája: az átmenet kezdete a fiú és a férfi-kor közt). Csak a 12 inch-es (limitált) szériából 1000 kópia készült. Az U2:3 a listák élére került a britek hazájában.    

1980 Februárjában jelent meg a slágerlistákon az Another Day/ Twilight, majd Májusban az 11 O'Clock Tick Tock/ Touch. Bonoék ebben az időszakban olyan helyeken fordultak meg, mint a londoni Hope and Archor pub és a Half Moon Club . Októberben a Slade-del játszottak együtt  a londoni Lyceum Ballroom-ban és játszottak a Police-szal is, majd az I Will Follow bemutatkozása után megjelent az első igazi U2 album, a BOY. 

A lemez borítóján látható kisfiú Peter Rowan, Guggi öccse. Az albumról a Rolling Stone magazinban a következő sor jelent meg: "A dalok - többnyire történetek a lelki fájdalmakról - szétszórtak és felemásak".

A 4 hetes turné során játszottak a Talking Heads-el  is, majd Novemberben elutaztak a tengeren túlra, hogy megtartsák első amerikai koncertjüket, Bostonban.

Az album legelső száma, az "I will follow" az egyik legdinamikusabb, legrockosabb daluk lett, ez az egyik kedvencem. Benne van a fiatalság, a forró vér és a lázadás, tele van energiával.

"I was on the outside when you said
 You said you needed me
 I was looking at myself
 I was blind, I could not see
 A boy tries hard to be a man
 His mother takes him by his hand
 If he stops to think he starts to cry
 Oh why

 If you walkaway, walkaway
 I walkaway, walkaway
 I will follow"

1980 Decemberében John Lennon-t, a the Beatles legendás tagját meggyilkolták. A tragédia nagy hatással volt az egész rock-világra: a sztárokat már nem csak a saját biztonságérzetük elvesztése aggasztotta; előtérbe került a hírnév valódi jelentése.

Második albumuk, az October 1981-ben jelent meg. A címadó dal és az album sem nem ért el olyan sikereket, mint a a Boy, valamint Amerikában se került a slágerlisták élére.  

A turné talán legnagyobb pillanata a Március 17.-i New York-i fellépésük volt.

Bono 1982 Augusztus 21-én feleségül vette Ali-t. A rendezvényre a dublini Raheny templomba került sor.

War

Miközben a Boy-on megjelent  "I will follow" és az October-es "Gloria" klipjei bejárták a világot, a War néhány dala egy jó darabig meg sem jelenhetett, mint például a "Sunday Bloody Sunday", vagy a "New Year's day".

A War az Írországban folyó háborúról, a szerelemről, a gyűlöletről és a vallási problémákról szól. A felejthetetlen Sunday Bloody Sunday című szám témája az 1972-es vallási vérengzés, ugyanis ez év januárjának utolsó vasárnapján brit katonák békés ír tűntetők közé lőttek, megölve 13, jórészt 20 év alatti ártatlan embert. A britek hamar eltussolták az ügyet, sőt, helytállásukért a királynő ki is tűntette őket.

A sikeres turné egy live-album elkészítésére ösztönözte a fiúkat, ekkor jelent meg az első ilyen típusú lemez, az Under a Blood Red Sky, amelynek a felvételei amerikai és nyugat-német helyszíneken lettek rögzítve. 

A felejthetetlen tűz 

A negyedik album címét - The unforgettable fire (1984) - egy, a hirosimai és nagasaki atomtámadásról szóló kiállítás ihlette. Megmaradt benne a War erőteljessége és mély politikai és társadalmi üzeneteket hordozott (például a Pride és az MLK, amelyek Martin Luther King-hez szólnak, vagy a Bad, amit Bono kábítószer túladagolásban elhunyt barátja emlékének ajánlottak).  

Az album címadó dala azonban mégsem ezt az életérzést sugallja. A The Unfogattettable Fire egy könnyű, már szinte eufórikus állapotba hozó dal, amely akár egy 80-as évekbeli diszkóslágernek is megfelelhetne, ennél azonban sokkal több. A dalban benne van az öröm, a szomorúság, a fiatalság heve...

"Ice.
 Your only rivers run cold,
 These city lights,
 They shine as silver and gold,
 Dug from the night.
 Your eyes as black as coal.

 Walk on by, walk on through,
 Walk till you run.
 And don’t look back.
 For here, I am.
 Carnival, the wheels fly and the colors spin
 Through alcohol.
 Red wine that punctures the skin.
 Face to face in a dry and waterless place.
 Walk on by, walk on through
 So sad to beseige your love so,
 Head on, stay this time.
 Stay tonight, in a lie.
 I’m only asking but I think that you know.
 Come on take me away.
 Come on take me away.
 Come on take me home.
 Home again." 

A nyár folyamán Bono felkérést kapott a legendás Bob Dylan-től egy duett eléneklésére. A Leopardskin pill-box hat című szám eredetileg az 1966-os Blonde on Blonde című albumon található meg.

1984 Augusztusában átszerződtek a Mother Records-hoz. A társaság profi lehetőségeket és minőségi demókat ígért az együttesnek. A U2 ellátogatott Ausztráliába, a Szeptemberben kiadott Pride pedig a harmadik helyen végzett a brit slágerlistán.

1984 Novemberében A Boomtown Rats' énekese, Bob Geldof exkluzív interjút adott a BBC-nek, amelyben egy tervvel állt elő. Egy sztárokból összeálló csapatot kívánt létrehozni, evvel segítséget szeretett volna nyújtani az etiópiai éhezőknek. A terv megvalósítása hamar összejött és megszületett a 'Do they know it's Christmas' című dal. Az énekesek együttese a 'Band Aid' név alatt futott. Résztvevők: Bananarama, Bob Geldof, Culture Club, David Bowie, Duran Duran, Eurythmics, Frankie Goes to Hollywood, Heaven 17, Human League, Kool and the Gang, Midge Urge (ex-Ultravox), Paul McCartney, Paul Young, Phil Collins, Spandau Ballet, Status Quo, Sting, The Style Council, U2, Wham!

A Rolling Stone magazin 'A Nyolcvanas évek bandájának' kiáltotta ki a U2-t, koncertjeikre pedig egyre nagyobb tömeg gyűlt össze. A NY-i Madison Square Garden-ben megtartott koncertjükre például húszezren voltak kíváncsiak. A rajongók égő öngyújtókat lengettek a fejük felett, a lángokkal szinte egy erdőt alkotva.  Miközben a fiúk a Sunday Bloody Sunday-t játszották, néhány rajongó feldobott a színpadra egy ír zászlót, amit Bono előzékenyen feltett a mikrofonállvány tetejére, majd letakarta azt egy fehér zászlóval - evvel szimbólizálva a béke szellemét. A frontember az A sort of homecoming című dalt a feleségének ajánlotta, aki azon az estén a közönség soraiban állt, majd a következőket fűzte hozzá: "Az egyetlennek, akit szeretek".

A következő év Júniusában a U2 két év után hazatért Dublinba, hogy koncertet adjon a Croke Park-ban. A koncertre 55 ezer ember látogatott ki.


1987-ben jelent meg az ötödik U2-album, Joshua tree címmel. A zenekar a Time-magazin címlapjára került:

Az albumból mintegy 15 millió darab kelt el és 22 országban vezette a slágerlistákat. A U2 egyik legsikeresebb albuma lett, mind a mai napig. Az album Grammy-díjat nyert az év lemeze, valamint az év legjobb rock előadója kategóriákban. Az ezt övező túrné 8 hónapig tartott.

A sikerek után a banda megjelentette a Rattle and Hum című lemezt 1989 októberében, amely nagyon sok élő felvételt tartalmaz. A R&H koncertfilmért újabb két Grammy-t kapott az együttes.

A megjelenés után, szeptemberben belevágtak a Love town-túrnéba, B.B. King-gel karöltve. A turné utolsó koncertjén Bono bejelentette: az együttes most visszavonul és újraálmodja az egészet.

1990-ben azonban feltámadt a csapat és újult erővel vágott bele az Achtung Baby nevet viselő album munkálataiba, melyet Berlinben vettek fel.

A hangvétel teljesen őrültre sikeredett és mindenkit meglepett. Ezen az anyagon hallhatók az Even better than the real thing, a One és a Mysterious ways című slágerek is. Ezt az albumot egyszerűen imádom! A The fly című számban fogalmazza meg Bono a kedvenc mondását:    "Every artist is a cannibal, every poet is a thief
 All kill their inspiration and sing about their grief"

1992-ben indult el a Zoo Tv turné, az információs kultúra paródiájaként, a legfejlettebb technikát alkalmazva. Bono minden koncerten átváltozott "Mr MacPhisto"-vá, az utolsó rocksztárrá és szinte egybeforrt a róla kialakuló képpel a fekete légyszemüveg, amit ebben az érában viselt.

A turné keretében Budapestre is ellátogatott a zenekar egy esős nyári napon, 1993 Július 24.-én.

Ebben az évben jelent meg a Zooropa is, viszont ekkor már egy óriási űr tátongott a zenekaron belül. Az útjaik kettéváltak egy ideig, Bono és Edge a Batman forever betétdalával majd a Goldeneye-jal tűntek fel, Larry és Adam pedig elkészítették a Mission: Impossible soundtrack-jét.

A Zooropa-t a Pop című album követette, 1997-ben. Bár az együttes korábban vissza akart térni a rock'n'roll vonalhoz, mégis egy techno-vonalat követő dance-szerű album született meg. A zenekar image-et váltott és úgyszólván felkészült a XXI. századra.

Izompóló...

rövid haj...

nagyon bejön.

A Pop túrnéját Popmart-nak keresztelték el, ami még a Zoo tv-nél is monumentálisabbra sikeredett, ennek a jelképe egy 40 láb magas citrom volt.

1998-ban kiadták a Best of 1980-1990 névre hallgató dupla válogatáslemezüket, amire a Sweetest thing című, nagy közönségsikert arató szám is felkerült.

Két évre rá Bono új szerepben tűnt fel: a Million Dollars Hotel című film címzenéje mellett apró szerepet kapott a filmben is.

2000 novemberében megjelent az All That You Can't Leave Behind című nagylemezük, mellyel 2001 tavaszán világkörüli turnéra indultak.

Az album hihetetlenül nagy népszerűségre tett szert és hamar a U2 második legjobb albumának tituálták. A lemezen található számok egy új, nyugodt, békére, harmóniára vágyó U2-t mutattatt be, aik felnőttek a feladathoz és többé nem is akarnak lázadni. Bár ez sem lett rock-album, a lágy, popos hangzás mégis nagyon kellemes érzést nyújt a hallgatónak. Ráadásul Bono talán ebben az időszakban nézett ki a legeslegjobban!!!! :)))

Egy kép az Elevation Tour-ról:

Ezek után újabb 4 év csend következett, mígnem a 2004-es új album, a How to dismantle an atomic bomb szó szerint be nem robbant a köztudatba. Az album visszatér a zenekar gyökereihez hangzásvilágban, a fiúk újra a békéért harcolnak, de már nem avval az ifjonti hévvel, hanem egy érettebb, öntudatosabb valóságképpel a tarsolyukban.

A U2 - saját bevallásuk szerint - most egy igazi albumot készített, ami teljesen tükrözi önmagukat. A lemez tényleg nagyon jó lett. 2005 tavaszán elindul a csapat egy világkörüli túrnéra, melynek keretében eljönnek egészen Ausztriáig.

És hogy hogyan lehet szétszerelni egy atombombát? Csakis a békére való törekvéssel! Ahogyan azt ők is teszik...