A kápráztató sarki fény, kígyózó szalag alakot ölt, mely, mely a kép jobb alsó sarkában egyedi foltokká válik szét. Míg domináns színe zöld, a fotó közepén a vörös halovány maradványai is láthatóak.

A sarki fények – az állandóan változó, színes szalagok, függönyök, sugarak és foltok – az északi (aurora borealis) és a déli (aurora australis) sarkok közelében láthatók, amikor a Napból töltéssel rendelkező részecskék (ionok) áramlanak (napszél) ki és kölcsönhatásba lépnek a Föld mágneses mezejével.

Míg a sarki fények általában csak a pólusok közelében láthatóak, a Föld mágneses mezejét érő, erős mágneses viharok az Egyenlítő felé terelhetik őket.
Az asztronauták egy geomágneses vihar során kapták lencsevégre a sarki fényt, melyet nagy valószínűséggel a Napból induló koronakidobódás váltott ki 2010. május 24-én.
Az űrállomás ekkor az Indiai-óceán déli része felett haladt el 354 kilométeres távolságban. A fotót az Antarktisz (nem látható a felvételen) és a Déli-sark felé tekintő asztronauta készítette.

Tisztán látszik a földi horizont görbülete, valamint a közvetlenül felette elhelyezkedő, felső atmoszféra halovány, kék vonala. Számos csillag is megjelenik a kép jobb felső oldalán.

A sarki fények akkor tűnnek fel, amikor a napszélben lévő ionok összeütköznek a felső atmoszférában lévő oxigén- és nitrogénatomokkal. Az atomokat ezek az ütközések gerjesztik, és rendszerint, miközben visszatérnek eredeti energiaszintjükre, fényt bocsátanak ki, és ez hozza létre a sarki fényeket. A legtöbbször megfigyelt szín a zöld, melyet a gerjesztett oxigénatomok kibocsátotta fény hoz létre.






Forrás: hiradó.hu