Sörös W. Klára
Katica a Bogárbálban
Bogárbált rendeztek a kerek tisztáson,
hirdetések lengtek minden bokorágon.
Katica is indult, szerette a táncot,
szárnya közé tűzött egy piciny virágot.
Meglátta a lepke, elhúzta a száját,
kigúnyolta Kata szép piros ruháját.
Hogy rikít a színe, hogy virít a pettye!
Nem való a bálba ily rosszul öltözve.
Az én szárnyam ezüst, kék a hímpor rajta,
cincér-lovagomnak fekete a frakkja!
Pompázik a szöcske barna szmokingjában,
fátyolka is itt van habos tüllruhában!
Szegény Katicának elborult a kedve,
Hazafelé indult búsan, keseregve.
Sűrűn hullt a könnye, nem nézett semerre
Ekkor egy gyerekkéz lágyan felemelte.
Kék szemeket látott, barátságos arcot,
A kis kézen ülve szép szavakat hallott:
Aranyos Katica kedves kicsi jószág
nálad szebbet soha nem látott a világ !
Szeretem a színed, szeretem a pettyed,
gyönyörködöm kicsit, aztán elengedlek !
Katalinka száll el, repülj csak bogárka,
kísérjen utadon szépséged varázsa !
Nem sírt már Katica, libbent piros szárnya !
Soha többé nem ment gőgös bogárbálba !